Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 1. szám - Messze volt a cél...
Három unokám van, egy fiú és két leány, életem legszebb ajándékai. Mielőtt ezt a pályatörténet-írást befejezném, hadd fűzzek még néhány gondolatot az elmondottakhoz. Nehezen fogtam hozzá elmúlt életem adatainak, eseményeinek rögzítéséhez. Nem is tudom, érdemes volt-e, hiszen nem vittem végbe nagy dolgokat, azért ez az élettörténet aligha tarthat számot érdeklődésre. Talán, ami mégis feljegyzésre érdemes, az élet nehézségei elől meg nem hátráló, céltudatos akaraterő, amely végülis leküzdötte az életút meredek akadályait. Visszatekintve, most már csodálkozom, miként volt erőm az ifjúság sok öröméről lemondani bizonytalan, távoli célok érdekében. Mert bizony, messze volt a cél, igen messze, alig hittem, hogy valaha is elérhetem. Hosszú, göröngyös, nehéz út vezetett odáig. Most, hogy gondolatban végigjártam ezt a küzdelmes életpályát, az akadályok már nem fárasztottak, az emlékezet letompította meredekjeit, közben az út sok szépsége is felvillant, s ez újra megmelegítette a szívet... Jó lenne elölről kezdeni... Az elmúlt évtizedek magyarországi iskolarendszerében kiemelkedő jelentőségű volt oktató és nevelő munkájával a Pápai Állami Tanítóképző Intézet. Több ezer tanítót, nevelőt adott az országnak 63 éves működése folytán. Sajnálatos módon több mint 40 éve miniszteri rendelettel megszűntették. Városunk azóta is érzi ennek az iskolának a hiányát. A volt intézmény eredményes működése és a hazai tanítóképzésben betöltött szerepe azt kívánja, hogy több évtizedes tevékenysége ne merüljön a feledés homályába. „Mindenünk, ami elmúlt, elfogyott - együtt van valahol, csak meg kell keresnünk.” (Rab Zsuzsa) E mottótól indíttatva, bensőnkből fakadóan határozták el a volt pápai képzős diákok, hogy iskolánk emlékét őrizve időközönként találkozókon, rendezvényeken, írásos anyagokon keresztül, hitet teszünk volt iskolánk mellett. Az utolsó tanítóképzős végzős osztály tanulóiból - más tanítványokkal együtt megalakult a Képzős Baráti Kör, amely azóta is folyamatosan tevékenykedik. E kör javaslatára és kezdeményezésére került lebonyolításra 1996-ban az intézet alapításának 100 éves évfordulójára rendezett emlékünnepség, az iskola történetét és az emlékünnepség eseményeit tartalmazó könyv valamint emlékoszlop felállítására került sor a volt iskola előkertjében az elhunyt tanárok és növendékek tiszteletére. A Pápai Állami Tanítóképző Intézetet nagy tudású tanári kar és igazgatók irányították. Az intézet megszüntetésekor dr. Csoknyay József vezette az iskolát. Ő 1946. december 4-én vette át az iskola vezetését és egységes alkotó nevelőtestületet hozott létre. A megszüntetés után a jogutód az Apáczai Csere János Győri Tanítóképző Intézet főigazgató helyettesi munkáját végezte. Tőle és az általa vezetett tanári kartól kaptuk mindannyian a döntő élményeket, az életutunkat meghatározókat, hivatástudatunknak, pedagógiai hitvallásunknak és pedagógiai magatartásunknak alapjait. Mindezt olyan történelmi időszakban, amikor szinte mindent újra és újra kellett építeni, értékelni, feledtetve közben a háború okozta gyászt, gyógyit- va az emberi lelkeket. Ilyen körülmények között kellett formálni társadalmunkat, s keresni, megtalálni, kialakítani benne az iskola, a pedagógus szerepét, korszerű modelljét és új társadalmi arculatát. Egyszóval mindazt, amit a jövő iskolájának tekinthetünk. Ebből a társadalmi-történeti szituációból mérhető igazán igazgatónk és nevelőtársai sodró erejű társadalmi és pedagógiai tevékenysége, nevelői, emberi értéke, mely méltán nevezhető példásnak, követendőnek. Dr. Csoknyay József pályája, pedagógiai felfogása töretlen vonalú, egységes volt. KIADJA A JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Tér Hajnalka 204 Pápa, 2000. HU ISSN 1216-2027
