Lapok Pápa Történetéből, 1999

1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől - A marcaltői régi kastély Ráth Károlytól

dott, ki az 1610-dik év június hó 15-én a fenn­említett tanúk kihallgatását a győri káptalannak megparancsolta. Ez utóbbi testület Polosticai András olvasó kanonokot, győri püspöki he­lyettest és soproni keresztest kiküldé. Aki is a kirendelt nádori emberek közül Hatos Bálintot maga mellé véve, július 22-kén a Marcaltői kas­télyba mentek, hol a fennemlített tanukat Czi- ráki Lászlón kívül együtt találván, azokat kikér­dezték és meghiteztették94 Ugyan ezen okmány és Győr megye jegyzőkönyve őt már ekkor (1610) Veszprém megye alispánjának mondja, ki a szeptember 30-án tartott Győr megyei gyű­lésen mindazok ellen tiltakozik, kik ez időben a Marcal vizén révet állítottak s ott révbért s vá­mot szednek. Második neje volt Török Anna. 1627- ben okleveles nyomára akadunk, hogy Lovászpatona egyrészét is bírta.95 1628- ban pedig Bolerázi István zirci apát idézteti meg, Esterházy Miklós nádor utján, mint Túri György fiának Benedeknek tutorát, mivel az apátságnak Sol, Olaszfalu, Tevel, Ko­vács, Berény, Polány, Vejim, Előszállása, Kara­kószállása, Koppány, Borsát, Pencele, Ság, Szentkirály és Zirc részint lakott, részint népte- len Fejér és Veszprém megyékben fekvő falvait bitorolta, s mely jószágokat az apát 1616-ban II. Mátyás királytól kapott adományban.96 A következő 1629-dik évben Katalin leá­nyát Csői Pathy Zsigmondhoz adta férjhez, ki is a menyasszony részére február 21-kén a követ­kező eredeti felvallást tette a győri káptalanban: „Mivelhogy én Pathy Zsigmond, az nem- zetes és vitézlő Marczaltöwy Miklós uram ha­jadon leányát Marczaltöwy Kata aszszonyt, hajadon fejjel magamnak választottam házas­társul. Kinek tisztességes lakodalmára avagy elhálásunkra hagyattatott napra, - mint rövid üdőt hagyván egymás között az lakodalomnak és elhállásunknak - melyre én az megnevezett Marczaltöwy Kata mátkám aszszony után menyekezőre semminemű öltözetbeli ruhát és egyébb tartozandó eszközöket nem vihettem, hanem az én ipám Marczaltöwy Miklós uram ő kegyelme, és mátkám aszszony az ő kegyelme 94 A nádor levele uo. 10. 28. 1114. szám alatt fellelhető. (Meghiteleztette = hitelesen megtudakolta tőlük, kivallatt\>a őket.) 95 U. o. 20. 59. 3563. szám alatt. 96 U. o. 56. fiókban. leánya Marczaltöwy Kata aszszony egyet ért­vén, ő kegyelmének adták én nekem bemutató, avagy utána vivő tartozandó egy öltöző ruhá­zatot. Úgymint egy vörös virágos vont arany szoknyát, egy kis subát fekete virágos bársonyt, aranyos virágos vörös bársonynyal bél lettet éppenséggel, egy arany láncot, egy bokor arany perecet, egy fejkötőt arany boglárral rakottat, ismég egy aranyos párta övét, kiket én az ő ke­gyelme leányának Marcaltövi Katának az én mátkám aszszonynak, elhálásunknak idején bemutattam. Az mely nekem adott jókat adtak én nekem Marcaltövi Miklós ipám uram és mát­kám aszszony 500 forintban, az mely megneve­zett 500 forintig kötöm zálagul ő kegyelmeknek az én csői jószágomat ilylyen conditióval: Hogyha magtalan meghalnék, avagy maradé­kom nem maradna, és az én mátkám, ki jövendő feleségem lejendő lévén, élni fog holtom után, tehát az én bátyáim Pathy uraimék, és egyébb következendő atyámfiai, eine vehessék az meg­nevezett csői jószágomat, míg az megnevezett 500 forintot meg nem adják feleségemnek hol­tom után. Az hol penig előbb halála történnék mátkámnak elhálásunk után magtalan, tehát én tartozzam és az én maradékom is Marcaltövi Kata kívül is, - ki más feleségemtől való lehet­ne - Marcaltövi Miklós uramnak és maradéki­nak megtéríteni az megnevezett 500 forintot minden pör patvar nékül, én awagy maradé­kom. Az hol penig én, awagy az én utánnam való maradékim meg nem tartanák, és nem en­gednének, tehát minden törvény folyása ellen, az én mátkám aszszony, Marcaltövi Kata asz­szony és maradéki, és mind penig Marcaltövi Miklós ipám uram ő kegyelme és maradéki ezen levelemnek erejével, nemine contradiecen- te egy szolgabiróval és egy esküttel, az megne­vezett jószágomhoz nyúlhassanak és bírhassák mind addig, valamig az én maradékim, kik más feleségemtől lehetnének, se penig az én atyámfi­ai, kiket holtom után az én jószágom illethetne, el ne vehessék, míg az megnevezett 500 forintot, Marcaltövi Kata asszonynak és maradékinak és ipám uramnak Marcaltövi Miklós uramnak és az ő kegyelme maradékinak meg nem adják.” Reá nem sokára Marcaltői Miklós meghalt, mert fia István 1630-ban már, mint néhai Mar­caltői Miklós fia említetik.97 István is elhalván 1634-ben már fivére Mihály - Keresztúri 97 Győri káptalan VII. jegyzőkönyve 428.1. 136

Next

/
Thumbnails
Contents