Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek
Harmadik articulus. A nyereg gyártó mestereké. A nyereg gyártó mestereknek az inas és egyéb legények szegődtetésében e következendő módot köll megtartani. Hogy tudniillik minden inas ü maga által arra össze hivandó mesterek előtt az ü mesterével megszegődjék, és ü nekie három esztendeig szolgáljon s a mesterséget tanulja. Az ü mestere pedig mind az egész három esztendőkben ételt, ruházatot, három esztendő eltelvén pedig szabadságot és azon fölirül két forintot és két nyerget ü neki adni tartozzék. Végezetre, pedig ha azon ű mesterénél cántor számra, mint a több mester legények, szolgálni és mívelni akar: tehát minden cantorra két-két forintja, és egy-egy nyerge, ha pedig hét számra: tehát minden hétre tizennyolcz nyolcz pénze járjon. Az is pedig mind ital pénzül övé legyen, valamit a mestere enyvével nem enyvez, a régi szokás szerint. Az ű mesterének pedig érdemlett tisztességét megadja. És ha valami a míhely- böl elvesz, ha több legénye a mesternek ü nálánál nem leend, tehát csak maga, ha pedig többen is kendnek a legények, mindnyájan együtt az elveszett marhát tartoznak megfizetni. Annak fölötte minden mesemek az ű mesterségét szorgalmatosán kell gyakorla- ni, és minden nyeregre két-két (avagy kettős) bőrt burítani: egyikkel enyveztessék meg a fa, és a másikkal buríttassék meg fölirül a nyereg. A ki pedig a nyerget kilemben csinálja, a nyerge is tüle elvétessék s azon fölirül még a több mesterektől meg is bírságoltassék. Negyedik articulus A csiszár mestereké Hogy az inasnak szabadsága legyen két hétig az ű mesterénél a szegödség élőt lakni, próbálni, azután ha neki tetszik, jámbor mesterek előtt szegődjék meg; de a mestere ütet három esztendőnél kevesebb időre be ne fogadja. Két esztendőre neki ételt és ruhát adjon, harmadik esztendőben pedig aztán tizenkét szablyákat, a legyen a maga tulajdon vasá- bul, azokra tartozó minden egymás szerszám a mesteréből lévén, magának csinálhat, de úgy mindazáltal, hogy azon közben a mesterének is az ű mivé hátra ne maradjon. A három esztendők eltelvén pedig, az ű mestere a mesterek előtt neki tartozik szabadságot, és ha tüle el akar menni, tehát elbocsájtó szabad levelet is a czéhnek pöcsétje alatt adni az ő maga költségével. Az mester legénynek minden héten tizennyolcz pénz fizetése legyen, úgy mind azáltal, ha megérdemli, hol pedig nem, tehát az ü érdeme szerint neki az fizetés adassák, és azon kívül hat hetekben szabadsága leszen a maga vasábúl, a több a- hoz szükséges szerszámot a mesteréből ve- vén, magának egy szabiyát csinálni. Ha pedig akaratja leszen, az ü mesteréiül való elmenetelre: tehát tizennegyed nappal előbb tartozik az mesterének megjelenteni. Azonkívül az ü régi szokások szerint szent Mihály29 napjától fogva mind húshagyó keddig30 az csiszár mesterek legényinek mindennap reggel három órakor a munkára fölkelni, estve pedig nyolcz óráig ülni és gyertyánál kell munkálkodni. Hogy ha pedig reggel a három órát elmulatják és amunkára föl nem kelnek: tehát az ü mestereka fölöstököm adástul szabados leszen. Ha a csiszár legények valami hétnek két vagy három napján (második31 avagy harmadik napján) nem munkálkodnak, vagy valamelyik közülök nem munkálkodik: tehát azon az egész héten semmi fizetést ne vegyenek. Az csiszár mesterek a legények és ina— S^cotenibef ^9 sok szegődtetésében ez rendet tartsák meg: *> Húsvél elötti hetedik vasúmap utám kedd A középkorban a vasárnap volt a hér kezdete, a második nap a hétfő volt. 103
