Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek
hitesse, avagy alattomban magának ne híjjá, mert általán fogvást mesterség nélkül legyen. Kilenczedszer. Ha valamely ember a mestereket be akarná gyűjteni valami dologért, tehát a czéh mester tartozzék begyűjteni őket és az a személy tartozzék harminczhárom pénzzel a czéh ládájában. Tizedszer. Hogy egy mester se merjen menni valamely ezüst marhának megbecsülésére, avagy mérésére a ezéhmester híre nélkül, mert ha egyszer míveli, két font viasszal büntettetik. Ha másodszor, négy fonttal, ha ugyan vakmerőségből elmégyen ben- nek, vessék ki az uramat a mesterségből. Hogy ha pedig szabadsága lészen a czéh mestertől efféle ezüst marhának böcsülésé- re, avagy mérésére, minden gira ezüstből vegyenek öt-öt pénzt, többet se vegyenek, és efféle pénzt adják a czéh ládájába. Tizenegyedszer. Hogy egy mester se tarthasson három szolgánál és három inasnál többet. Hogy ha penig a mesterek közül vannak szegények, az ő lölkiismeretek szerint lássák meg a ezéhmesterek, hogy azok is legény és apród nélkül ne legyenek. Tizenkettődször. Ha valami apród a- karna más mesterhez menni tanulának okáért, ki még az ő apród esztendeit más uránál ki nem töltötte volna, de csak valami bosszúságból hagyja el az ő mesterét, tehát a mesterek közül senki nála ne tartsa, birságnak büntetése alatt. Ismét. Senki ne merjen inast mívre fogni, hanem csak a mestereknek híréből, akaratjából és végzéséből. Tizenharmadszor. Hogyha valamely legényt avagy inast lopásban fognak, tehát az olyan inast avagy legényt az ezéhnek törvénye szerint megbüntessék. Tudniilik ha legény lészen, az ő szolgái társai üssenek hármat-hármat rajta. Ha penig inas lészen, az ő inas társai üssenek kettőt-kettőt rajta és úgy békével bocsássák. Tizenegyedszer. Hogy ha valamely mester az ő szolgáját el akarja ereszteni, tehát két héttel az előtt tartozzék neki megjelenteni, annak utána mind a mester az ő szolgájának elbocsátásának okát és mind a szolga az ő mesterének elhagyásának okát tartoznak a ezéhmester és mind a több mesterek előtt megjelenteni és azután ezeknek végzésekből békességgel elbocsájthatja. Tizenötödször. Egy szolga se merjen avagy az urának műhelyében, vagy utczán, vagy piaczon semminemű ezüst marhát avagy követ magának venni, hanem csak az urának engedelméből, mert ha azt mívelendi, kivettessék a czéhből és a társaság közül. Tizenhatodszor. Hogyha valamely szolga akarná az ő urának leányát házasságra magának venni, avagy az ő asszonyát, az ő ura meghalván, félmester asztallal tartozik. Azonképpen hogy ha valamely ötvös mesternek fia, ki a mívet tudná, akarná oly embernek leányát venni magának, ki nem volna ötvös mester, fél mester asztallal tartozzék. De ha oly embernek leányát, avagy feleségét, ki az ötvös mívet tudta volna, feleségűi veszi, egész mestersége legyen, és semmit se fizessen. Annak fölötte egy öreg inas se lehessen oly, (ha szakállas lenne is) hogy négy esztendőnek alatta béfogattatnéjek. Tizenhetedszer. Hogy ha valamely asszony állat az ő urátúl özvegyen marad, tehát egy egész esztendeig a művet szabadon űzheti, de tovább nem lészen szabad. Tizennyolczadszor. Hogy senki tudván, vagy egy házból, vagy egyéb ... ezüst és egyéb lopott marhát meg ne vegyen, sőt inkább, ha valamely jelen megismerheti, titkon tartozik a város bírájának megjelenteni, mert ha külömben cselekedik, mesterségétül megfosztatik. Tizenkilenczedszer. Hogy ha valamely közdolog, ki egy gira ezüstre böcsülendő volna, valamely mesternek történendik, tehát a ezéhmestemek az ő mester társaival egyetemben légyen szabadsága reá, annak meglölésére és elvégezésére. Hol penig a személy meg nem elégednék rajt, légyen szabadul vinni az dolgot a város bírája elejbe, mely dolgot a czéh mesternek igazán és hiti szerint köllessék elő beszélleni. A mester embereknek penig ne légyen szabad megesküdniek.13 Huszadszor. Hogy ha valamely mester az ő mívét ezéhmesterhez viendi megpró13 A céhmester egy gira értékig bíráskodhatott, fellebbviteli bíróság a város hatósága volt. 93
