Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek
dolnók. Sokszor jelentéktelen kis helyen is élénk iparűzés fejlődött ki, amely később elenyészett. Devecserben, Pápán a céhek keletkezése sokkal régibb keletű és sokkal nagyobb számú, mint az Szádeczky fentebb említett becses munkájában kitüntetve van. S így lehetett ez egyebütt is. Adatainkból s a céhiratokból kitűnik az is, hogy a céhek élete élénkebb volt azelőtt, mielőtt még megrendszabályozva nem lőnek, s mielőtt a részökre Mária Terézia idejében kidolgozott egyöntetű articulusok meg nem állapíttattak, melyek egyúttal a régi céhautonómiára nézve bizonyos korlátozó hatással voltak. Ugyan ezen időszakban a dunántúli céhek még nem voltak elnémete- sedve. A régi céhszabályok legtöbbnyire magyarok. Az ipar magyar mesteremberek által gyakoroltatott még oly helyeken is, hol a lakosság részben idegen ajkú volt. Az elné- metesedés csak később, Mária Terézia ideje6 alatt és azután, amikor az idegen kézművesek nagyobb arányokban özönlöttek be és telepedtek le, következett be. A céhek magyarságára hatással volt ama körülmény is, hogy a XVI-XVII. században a szegényebb magyar nemes ember nem idegenkedett az iparűzéstől. Mint a közleményekből kitetszik, a pápai borbély, csiszár, csapó, mészáros, molnár stb. céh egészben vagy részben nemes emberekből állott. Akkor még nem tartották az iparűzést, a mesterség gyakorlását oly foglalkozásnak, mely a nemesség megalázásával járna. Csak később az idegen kézművesek beözönlése után lett a szegényebb nemes ember tartózkodóbb az iparűzési foglalkozástól. Érdekes különben az is, hogy gróf Esterházy Ferenc 1741-ben a pápai borbély céh „örökös főczéhmesterének” írta magát. Ezzel a földesúri jogviszonynak az iparűzés terére való kiterjedését, de másrészről azt is dokumentálni kívánta, hogy a különféle díszes méltóságokkal fölruházott főúrra nézve sem megalázó az ipari foglalkozás. A céhlevelekből azt is látjuk, hogy az egyes iparágakat gyakorló mesteremberek miként vették föl lassanként vezeték, illetőleg családi névként mesterségük nevét. Vilá6 1 740-1780 között uralkodott. gos példái ezek annak, hogy a Borbély, Csapó, Csiszár, Kovács, Lakatos, Mészáros, Ötvös, Szíjgyártó, Szűcs, Takács stb. vezeték illetőleg családnevek viselőjének egyik őse borbély, csapó stb. mesterember volt. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a régi céhlevelekben a bírságolások körül gyakrabban fordul elő a kitétel „100 bécsen marasztaltassék” másutt a „bécs” helyett „pénz” szerepel s így az alatt bécsi pénznemet, bécsi vagyis osztrák dénárokat kell értenünk. Posta Béla: Hazai érmészetünk és a bécsi dénárok című értekezésében7 már kimutatta, hogy a bécsi és ausztriai pénznemek a XII. századtól fogva hazánk nyugati részében mennyire elterjedve voltak a közforgalomban, s hogy a XIV. században mily intézkedések történtek ezek kiküszöbölésére.8 A szomszéd örökös tartományokkal való élénk üzleti forgalomnál fogva a dunántúli vármegyékben a bécsi dénárok és fillérek azonban tovább is forgalomban maradtak, sőt a XVI. századtól fogva a bécsi fillérek annyira közkeletűek lettek, hogy a céhbírságokat is bécsi pénznemben szabták ki és többnyire ilyennel rótták le. Ezek után a fentebb hivatkozott, ipar- történelmi, közmívelődési és nyelvtörténeti szempontból egyaránt fontos és érdekes céhlevelek és okmányok bemutatására térek át, megjegyezvén, hogy úgy ezeknél, valamint a fentebbi közleményeknél is, ha az ellenkező megérintve nincsen, a levéltárban őrzött példány mindenkor eredeti. I. 1637. május 2. Pápán. A pápai csapó céh a győrszigeti csapók részére saját, 1634. évi pecsétje alatt tulajdon rendszabályait kiadja. Hártyán. (Az oklevél a czéhnek latin köriratú 1634- ik évi pecsétjével megerősítve.) 7 Archeológiái Értesítő 1885. 109. pp. 8 Vö. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet, Budapest, 1991., Engel Pál: A XIV. századi pénztörténet néhány kérdése, Századok, 1990. 89
