Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 3. szám - A pápai önkéntes tűzoltó testület története 1871-1912
január 27-iki gyűlés Paál István magánzót választotta alelnökül. Jó, hogy erről a sűrű tiszti változásokról annak idején nem tudtak a szomszédos tűzoltó-egyletek, mert bizony kicsúfoltak volna bennünket azzal az erdélyiekre vonatkozó egykori megjegyzéssel, hogy: „bizony, egy pár jó kordován csizma tovább tart, mint nálatok négy-öt tűzoltóelnöki vagy főparancsnoki tisztség”, akarom mondani erdélyi fejedelemség, annak idejében. No de ezután az így kiegészített tisztikar a következő, vagyis 5-ik egész cikluson megmaradt. Ugyanezen 1884-ik év december 14-iki választmányi gyűlése kiküldte Szabó Károly, Teufel Mihály és Szokoly Ignác tagokat, hogy az őrszobával átellenes szobát a városi hatóságtól tűzoltó-iroda helyiségül engedésre kérjék. Nagyon jó határozat volt ez; de még jobb, hogy a kérelem meghallgatásra talált, mert íme az egyesület krónikása is e szobában rója most papírra a 40 év történetét. Továbbá azt már csak fel kell jegyezni, hogy 1885. október 4-én vett búcsút könnyezve a tisztikartól Szelestey Lajos tiszteletbeli főparancsnok, mivel a városból elköltözött. Búcsúvacsora rendezésével és emlékirattal vettek tőle búcsút bajtársai. 1886- ban a március 21-iki parancsnoki ülés határozta el, hogy a nagytemplom tornyában nappal vörös zászló, éjjel vörös lámpa jelezze a tűz kiütését és hollétét 1887- ben elérkeztünk az egyesület 6-ik 3 éves ciklusához, a hatodik általános választáshoz. Szabó Károly elnök 10 évig viselt elnöki tisztéről lemondván, örökös tiszteletbeli elnökké választatott. De lemondott az alelnök is Paál István. Most elnökké: Saáry Lajos ügyvédet alelnökké: Mészáros Károly rendőrkapitányt választotta meg a közgyűlés. A működök tisztikarának élén megmaradtak Teufel Mihály és Heim Ignác fő- és alparancsnokok. Mindjárt ez év második napján tartott pa- rancsi ülés elhatározta, hogy ezentúl nappal is jelezzék a fizetéses tűzoltók az őrtoronyban a negyedórákat. A fizetéses öröknek a toronyban tartózkodását akarták ezzel biztosítani s különben is most már hárman is voltak és így többtöbb bajlódás is csak akadt velük, ezért az 1890. dec. 21-iki parancsnoki gyűlés még olyan határozatot is hozott, hogy ha az őrök új ruháikat eladják úgy annak az ára az illetőknek legközelebbi illetményéből levonassék s mind az utcán, mind az őrtanyán mindig tiszta és teljes öltözetben, készenlétben álljanak, „a józanságra pedig komolyan figyelmeztetnek mindhárman”. No de erre még 1890-ben volt szükség. 1891-ben meg az volt az egylet főpanasza, hogy a város odahelyezte a női kórházat a városmajorba, a tűzoltó-laktanyával egy fedél alá; kéri tehát a június 5-iki gyűlés a várost a női kórháznak onnan való kiköltöztetésére. Az ezenközben 1890-ben beállt új tisztválasztás a vezetőkben nem hozott változást; hanem már mikor 1893-ban a nyolcadik ciklust kellett megkezdeni, az elnök: Saáry Lajos megelégedvén tisztségei fáradalmait, leköszönt és íme most egy igen kedves jelenségre találunk az egyesület történetében, t. i. ismét P. Szabó Károlyt kérték fel az elnökségre. Eddig nevezetesen azt tapasztaltuk, hogy a vezetők amint tisztességgel távozhattak, végkép lemondtak vezetői minőségükről. 1893 óta pedig, a már 1887-ben örökös tiszteletbeli elnöki címmel elbúcsúztatott P. Szabó Károly intézi ismét az összes elnöki teendőket; mégpedig lelkesen, gondosan, mintha közben nem is öregedett volna öt-hat évvel. Bizony az 8 gondosságának köszönhető, hogy tűzoltó-egyletünk 40 éves történetét nagyobb hiányosság nélkül összeállíthatjuk. Mert midőn látta, hogy a jegyzők restellik a sok gyűlési jegyző- könyvet a bekötött jegyzőkönyvbe is beleírni, akkor ő az egyes ívpapírokra írott jegyzőkönyveket évről-évre gondosan rendbe rakta, összekötötte, külsejükre irta az évszámot, úgy hogy most kár is volna ezeket újra lemásoltatni; csak 10-20 éves csomagonként kellene könyvvé összefuzetni ezen íveket. Tehát ismét P. Szabó Károly az egyesület elnöke; igazán elmondhatjuk, „szeretett” elnöke és viszont Szabó Károly is igen szerette tűzoltó bajtársait, a legkisebbet, a legszegényebbet is. Hiszen még a cipőjére sem tudott jó szemmel nézni, ha nem pápai tűzoltó készítette és így volt minden ruhadarabjával. Cserepes, kőmives a házánál csak tűzoltó lehetett. Borbélyát is előbb-utóbb arra kényszerítette, hogy tűzoltók valamelyik csoportjába beiratkozni volt kénytelen. Bár elnöke volt az egyletnek, de ünnepélyes alkalmakkor mindig működő tűzoltói ruhájába öltözött. Az egylet vagyonos és szegényebb tagjai közt egyaránt bajtársnak érezte magát. A vele való puszta* érintkezés úgy növelte a tűzoltók számát, mintha 59
