Lapok Pápa Történetéből, 1997
1997 / 5-6. szám - Pápa megyei város levéltára
LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 5-6. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 67-68. 1997. PÁPA MEGYEI VÁROS LEVÉLTÁRA Molnár Istvánról: Tüskeváron született 1906. augusztus 7-én. A gimnáziumot Tatán járta a piaristáknál, a kapucinusok nevelőintézetének növendékeként, 1924-ben érettségizett. A veszprémi szemináriumba vették fel. Pappá szentelték 1928. december 8-án. Káplán Siófokon 1928. augusztus 23-tól. Középiskolai hittanári oklevelet szerzett 1933-ban. Hittanár Kaposvárott, majd 1937. március 1-től Pápán a református gimnáziumban. 1943. május 16-tól adminisztrátor Pápán, az általa szervezett Szent Anna plébánián. Tb. esperes 1944. december 24-től. Plébános Tüskevárott 1947. január 1-től, Tb. kanonok 1965-től. A Szent István- és a Szent Imre-templom igazgatója Veszprémben 1972. december 27-től, veszprémi kanonok 1978. szeptember 8-tól. Meghalt 1983. november 3-án Tüskevárott. Siófokon 1928-ban megalakította a Magyar Tenger cserkészcsapatot. Ugyanitt összegyűjtötte és felállította a község népművészeti és régészeti gyűjteményét. Pápán megnagyobbíttatta a Szent Anna-temp- lom sekrestyéjét, oratóriumát és kultúrtermet építtetett a szentély mellé. Tüskevárott létrehozta a Somló és Vidéke Múzeumot, amelyet 1961-ben nyitottak meg országos ünnepséggel. Irodalmi munkái: Pápa város múltjából és jelenéből. Pápa, 1941. Apácatorna. Veszprém, 1942. A zirci apátság elfelejtett pápai otthonában. Pápa, 1941. Fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. Pápa megyei város levéltára. Pápa, 1942. A magyarországi pálosok „Zöld-Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11/1972.) A magyarországi pálosok ,,Zöld-Kódex”-ének somogymegyei regesztái. (Somogyi Múzeumok Közleményei 11.) Kaposvár, 1975. Róla szóló irodalom: Ácsa Anna: Múltidéző, Molnár István esperes emlékezete. Pápai Hírlap 1996. szeptember 9. p. (Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára, 1530-1950. 160-161. p. alapján.) Bevezető Pápa megyei város nemcsak Dunántúlnak, hanem az országnak is egyik legnagyobb múltú városa. Az Árpádok korában a magyar vidék egyik legnépesebb és legnagyobb forgalmú összekapcsoló pontja a Bakony és a Kisalföld között. Hódoltság alatt magyarságunk fennmaradásának vértől áztatott őrhelye. A legújabb korokban pedig a nyugati végeknek iskola vára, Dunántúl Athénje. Nagy múltú városunk történelmének néma tanúi, a régi iratok az Esterházy kastély és a református főiskola gazdag és értékes levéltáraiban találhatók fel. Értékes anyagot őriznek a plébánia, a ferences rendház és a város levéltárai is. A város levéltárából a nyilvánosság nagyon keveset tud. Rendezetlenség következtében évszázadok alatt rendkívül sok értéke veszett el. A legújabb időkig a régi anyagnak csak kis töredéke maradt fenn. Ennek az anyagnak legnagyobb része a város „titkos ládájában” rendezetlen összevisszaságban a kutatók számára megközelíthetetlen volt. Pápa a hódoltság alatt kétszer került rövid időre a török kezébe. Biztos tudásunk szerint a város középkori okiratanyagát az 1594. évi török megszállás előtt Vasvárra szállította és az ottani Társaskáptalannál biztonságba helyezte. Sajnos, a véres és viharos idők pusztítása miatt a középkori anyag többet nem jött vissza Pápára. Egy-két oklevelet azonban átiratokból ismerünk. A kuruc-labanc világ és a negyvennyolcas események idejében rendkívül nehéz napok köszöntöttek a városra. Fosztogatások és a város feldúlása, levéltárainkban mérhetetlen károkat okoztak. Sok okirat a megyei levéltárba került. A tűzvészek is pusztították levéltárainkat. Az 1751. szeptember 22-i tűzvészről örökítette meg levéltárunk Protocolluma: „Ribjanszki József városi Bíró Uram háza leégvén, minden jószága elégett. A házban lévő és az közönséges várost illető Protocol27
