Lapok Pápa Történetéből, 1997
1997 / 5-6. szám - Pápa megyei város levéltára
luinok, lajstromok, számadások, testamentomok és egyéb írások, amelyek házánál voltak, mind elégtek, porrá és hamuvá lettek”. „Nemcsak a városi bíró háza, „hanem” azon ház is leégett, amely a városnak közönséges hasznára és szükségére építtetett.” Mennyi értékes oklevél éghetett el? Milyen pótolhatatlan károk érték ezekkel a várost?! A levéltár őrzése a város ,,notárius”-ának a kötelessége volt. Sajnos, a városi jegyző sok munkája miatt a levéltár rendezése állandó hiányt szenvedett. Ezért olvassuk levéltárunk egyik feljegyzésében: ,, 1787-ben Bárkái András uram rendeltetett az Archívumban lévő Acták Inventációjára, mivel Nótárius uramnak anélkül is dolgai vannak, főképen a Tu- torális számadások rendbe szedésében.” Néha kísérletek történtek a rendezésre. Ezek sajnos csak a „titkos levéltár” anyagát leltározták. A város barokk kori okirat anyagát nem rendezték. „Végeztetett, hogy mivel sok rendetlenségek és az egész városi Archivum legnagyobb confusioban lenni találtatik, annak rendbeszedésére az városi Nótárius úrnak segítségére egy cancellista fogadtassák, kinek is esztendőbeli solariuma lészen 100 forint oly móddal, hogy azon 100 forintból az Városi Nótárius Úr nekie asztalt, szállást és ágyat adván szükséges munkára minden szorgalmatossággal serkengesse”. 1793. július 30-án rendezték a levéltár egy részét. Az első rendezésen Reguli István „Városi Bíró” és a „tanáts Béliek” jelenlétében „Busztely András úrnak Házánál álló Ládácskában különös zár alatt lévő némely jeles írásai az privilegiált Pápa Városának elöl vetetődvén, darabrul darabra elolvastatván és a következendőkbül állóknak lenni találtatott”. Sajnos, a „titkos láda” anyagának ezen első leltára teljesen elveszett. 1808. május 14-én „választott személeknek jelenlétében rendbe szedetet” ismét a „ládában található királyi privilégiumok, örökös contractusok és egyéb igasság és szabadságokról szóló irományok”. Menyhárt Ferenc „Városbíró” irányításával működő bizottság a „titkos láda” 30 okiratát vizsgálta meg és ezeket tintával futószámokkal is ellátta. Papír burkolatban helyezték el akkor a „titkos láda” fontosabb okiratait. Különös, hogy még a láda anyagát sem vették fel teljesen a leltárba. A futószámokkal ellátott borítékokból a következő számúaknái hiányoztak az oklevelek: 23,31,36,38. A mostani rendezéskor már nem lehetett megállapítani a hiányzó okleveleket. 1865-ben Vojta József polgármester és egy bizottság ismét megvizsgálja a „titkos láda” anyagát és arról leltárt vesz fel. Most 75 okirat van a ládában. Három év múlva Sáray János és Veit Károly mérnökök vizsgálják meg a „titkos láda” anyagát. Az összeállított 1700-1800 év közötti irattári anyag betű szerinti leltára 124 számot mutat. Ma már ismeretlen oklevelek is szerepelnek benne. Az utolsó lapon még egy pár XVI11. és XIX. századbeli okirat átvételének elismerése is szerepel. Sajnos, a többi anyagról nem csináltak leltárt. A város Archívumából már az 1780. május 14-i tanácsülés határozata értelmében a „Protocollumok- bul, vagy más írásokbul kivenni, vagy kiadni az Tanács engedelme nélkül semmi módon szabad nem leszen”. Mégis az iratok eltűnése a rendezetlenség folytán állandó volt. Még a „titkos ládából” is elvesztek! 1892. december 15-én a városháza nagytermében lévő titkos ládát felbontják és a hiányokról a kiküldött bizottság Osváld Dániel polgármestertől átadott lista szerint kimutatást készít. A hiányokról szóló jegyzőkönyv ismeretlen. A lajstromot átvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 31, 36, 38, 43, 48, 58, 62, 63, 64. és 65. számú okiratok ma már nem találhatók meg. A 63. számú okirat az 1788. évi Pápa bel- és külvárosi kontraktuális házak és birtokok összeírása volt. Az Esterházy Károly egri püspökkel kötött szerződés évében az összeírás bizonyára értékes adatokat tartalmazott. A 31. számú meg az 1778. évi örökös szerződés eredeti példánya volt. Az 1892. évi bizottság több hiányt találhatott. Ezeknek azonban egy részét a feljegyzések szerint Vélsz Károly ládájában meg is találták. Az oklevelek eltűnését könnyen megérthetjük, ha az egyik megjegyzést figyelembe vesszük: „A titkos ládát bezárni nem lehet”. így az nyúlhatott bele, aki akart... A többször említett „titkos ládáról” az 1842. évi városrészek egyesülése alkalmával a város ingó és ingatlanairól felvett leltárak adják meg az első leírást. Eszerint a „gyámsági szobából nyíló mellék szobában volt Pápa belső városának titkos ládája, mely nagy vaspántokkal ellátott nagyobb fajta vasláda, két pléhre, 4 kulccsal, mely ládában a várost érdeklő eredeti királyi szabadalmak, örökös szerződések és más egyéb város javára szolgáló irományok zárva állanak. A láda becsültetett 12.30 forintra”. A város levéltári anyagát a legújabb korban érték a legnagyobb veszteségek. Biztos tudásunk szerint az előző polgármester alatt a húszas évek elején a padláson, a pincében és az egyes hivatalok raktárhelyiségeiben felszaporodott iratokat, könyveket, melyek az akkori vezetőség felfogása szerint történelmi értéket nem képviseltek, szabadkézből eladták! Nemcsak az újabb történeti kutatások, de az egyes törvények végrehajtása során már eddig is bőségesen megállapítást nyert, hogy ezen iratok között mind a város történetére, mind pedig az egyes polgárok magánadataira vonatkozólag becses okiratoknak kellet lenniük, amelyek most már mindenkor pótolhatatlanok lesznek. A megmaradt anyagot Hamuth János polgármester felkérésére átvizsgáltam. Minden oklevél tartalmáról kivonatot készítettem és megfelelő tartalmi csoportosításban évszám szerinti sorrendben elrendeztem. Polgármesterünk agilitása és a nagyhírű város történelmi múltját értékelő munkája révén az átrendezett levéltár a kistanácsteremben új otthont kapott. Itt áll két hatalmas, új szekrény. Az egyikben vasszekrény is épült. Por és tüzmentesen őrzi a legértékesebb 28
