Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-12 [0964]

tözzenek a burzsoázia lakásaiba és házaiba, valamint az uj jól berendezett házakba, amelyekot a szovjet hatalom épitett:. A külváros forgalma - amelyet rendezetlenség, nyomortanyák jelentenék - eltűnik a szovjet lexikonból. Moszkva és a többi szovjet város "külvárosa" épitészeti és felszerelési szempontból ma már semmiben sem különbözik a város központi részétől. Elmosódott a "kiválasztottak" Ó3 a tömegek részére történő épitkezós között a határ, /Architektúra i Sztrojtyelsztvo/ ÉVI EGY ÉS EGYNEGYED MILLIÁRD MÁZSA GABONÁÉRT 1935 december 1-én a Szovjetunió Kommunista'/bolsevik/ Pártja Központi Bizottságának üléstermében gyűltek össze a távoli Kazahsztánból, a gyapottermő üzbekisztanbólj a napsütötte Grúziából és Ukrajánából, Kubánbél, a Volga mellől, a Kaukázusból és Erimről - a Szovjetunió minden tájáról az élenjáró kombajnvezetők= Kétszázan voltak. Köztük Konsztantin Borin, ma a Szovjetunió Legfcxsobb Tanácsának képviselője.. Először nyilt alkalma arra, hogy Sztálinnal személyesen találkozzék. így emlékezik vissza erre: x Agyülésen beszél cem a kolhozpamsztok első komoly sikereiről, beszéltem a jólétről, amely minden bocstiletos kolhozparaazt házába beköszöntött. Sztálin elvtárs figyelmesen hallgatta mondanivalómat, akár a többi kombájnvezótő beszédét is. Megkérdezte tőlem: - Hány éves? .-• Huszonhét - válaszoltam. —- Épp ilyon fiatalnak látszik - jegyozto meg Sztálin elvtárs. Azt mondtam orrc, amit bizonyára szocialista országúul; minden emboro mondott volna: •-• Azért vagyok fiatal, mert, a szovjot országban élek, ahol jól novolnek és ahol jó élni! íjon, nagyon nagy boldogság a szovjot országban élni és'dolgozni, ahol fényós csillagként égnok szeretett Sztálin elvtársunk szavai arról, hogy az ombor, a világ minden tőkéjénél értékesebb tőke. Felszólalt Maria Potrovna is, a szaratovi vidékről. Izgatott volt, szava ol-olakadt - hiszon cgyszorü par* .sztasszony létéro először mondott beszédet a Párt Központi Bizottsága előtt. De Sztálin elvtárs, mintha apja lenne, bátorította: - Beszéljen bátrabban, itt magunk között vagyunk. És valóban, magunk között voltunk. Mindnyájan, a gyűlés résztvevői, azért jöttünk ide, hogy tanuljunk egymástól és tanitsunk másokat, nem pedig, hogy győzőÍmeinkkol dicsenodjünk. Fel szó Másaink után Sztálin elvtárs bőszéit.