Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

kezdték, hogy a fenyő itt nem fejlődik, rai azonban mégis ugy döntöttünk, hogy megkíséreljük és' amint látják^ a fenyő nemcsak gyökeret eresztett, hanem igen szépen itóHratteaik. - Ebből is látható, Sztálin elvtárs • szólt közbe C3kálov - hogy bármit meg lehet csinálni, ha szivrel fogunk hozzá* - Igen, ez igaz - felelte Sztálin elvtárs * csak nem kell elszontyolodni a kudarcok láttára. Ha nem sikerül valami

t másodszor is meg kell próbálni. Ha nem lehet egyenesen nekimenni, akkor oldalról kell megkerülni. Bonunkét, bolsovikokat

t erre még Lenin tanitott meg í A barátságos beszélgetés során i,;y a bolsevik bölcsességből is merítettem. A nap már lenyugodott, de az üdülő körül meleg Volt. Zsdánov elvtárs a mezőgazdaság és a meteorológia alapos'ismerőjének bizonyult. Megmagyarázta, hogy lejebb, a domb lábánál, éjjel hűvösebb a levegő, mort invorzió lép fel. Ezt a szót jól is... erem, * hömórséklot rondollcnos, visszafelé fejlődését jelenti, mikor a magassággal cmclkodik. Az invorzi' megemlítése után a beszélgetés szinte természetszerűen a repülés körébe vágó tárgyakra terelődött. Sztálin olvtárs jól tudta, hogy a röpülök a nagy magasságokban sokat szenvednok a hideg miatt* Sajnálkozott, hogy a repülésben tevékenykedő omborok nem foglalkoznak eleget a kabin fűtésének és a villannyal fűthető. ruháknál: kérdésével. Egyboh Sztálin elvtárs arra is emlékeztetett, hogy a repülők néha foloslcgoson kockáztatják eletüket és raég. olyankor som használna!: ejtőornyőt, araikor a helyzet nyilvánvalóan fenyogetővé válik* - Éppen nemrégiben történt - mondotta Sztálin elvtárs *• hogy ogyik repülőgépünk, amelyben négy ember volt, megsérült a lovogobonj hárman leugrottak, azonban a ncgyodik a gépben maradt és olpusztult• Mikor azokat, akik ejtőornyőjükkol szeroncsóson leereszkedtek, magunkhoz hívtuk és kérdezgetni kezdtük tőlük, hogyan történt mindez, az egyik röpülő montogotődzött, hogy kénytelen'volt ejtőerny jrhol lougTttni* Ebben tartotta magát vétkesnek. - Mennyi ferde felfogásuk var, maguknak, repülőkneki - folytatta Sztálin elvtárs. - Mi ki akartuk tüntetni azért, mort ejtőernyőjével lougrott, o pedig bizonygatni kezdto, mennyire vétkos* Egyetlen röpülő élete drágább a mi számunkra, mint sok-sok gép! Milyen mély omborszorotot és a röpülök iránti gondoskodást árultak ol ezek a szavak! Sötét lett és Sztálin olvtárs az ebédlőbe hívott. Sajnálkozását fejezte ki, hogy ma nom lesz háziasszony az asztalnált kis háziasszonya, Szvjotlana leánya ugyanis néhány nappal ezelőtt utazott cl Moszkvába, ahol az iskolákban már megkezdődött a tanítás. Sok szeretettől és gyengédséggel bosuélt leányáról, akinek távolléte láthatóan elszomorította. Az ebéd folyamán mindvégig fosztó len hangulat uralkodott. Visszafojtott lélekzcttcl hallgattuk, amikor Sztálin elvtárs földalatti forradalmi tevékenységéről beszélt ol néhány részletet. Elmondta, hogyan sziimüsták S -ibériába, az irkucki körs etbo. Mikor már egy időt ott töltött, elhatározta, hogy megszökik, A terv ügyesen volt kicszclvo és helyos korcsztülvitolo osotón sikert igért. E célból szekéren Zima vasútállomásig kellett oljutnia és ott fclszállnia a vonatra. A ssámüotés helyét éssrevétlonül elhagyni nohéz volt, de a helybeli lakosság sogitott neki. Egy paraszt beleegyezett, hogy elviszi szekéren az állomásra, csupán azt a feltételt kötötte ki, hogy Sztálin clvtárs minden megállónál egy "félrőf" pálinkát adjon neki. Sztálin olvtárs boloogyozott és késznek nyi-