Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

latkosott egy egész "rőföt" adni. Ezt a "rőf" pálinkát sorba állitott pohárkák alko';ták«. Mire megérkeztek a zimai állomásra, a paraszt már egészen megbarátkozott Sztálin elvtárssal ős igy szólt: - Derék ember vagy te; hová való vagy, komám? Majd Sztálin elvtárs kérésére megváltotta a vasúti jegyet és ezzel is csökkentette a veszélyt, hogy az állom'.son felismerjék. Sztálin elvtársat- azonban ismét szánüzték, ez alkalommal • a Jeniszej falyé vidékére. Ebből a száműzetésből is megszökött. Ekkor télen a Jeniszej folyó mentén nagy távolságot kellett sítalpakon megtennie. Ut-közben váratlanul egy lékbe esett, ahonnan csak nagy üggyel-bajjal sikerült kimásznia.'Ruhaja megfagyott, oly keménnyé, mintha jégpáncél lett volna rajta. Élete veszélyben forgott. Sztálin elvtárs gyorsan a legközelebbi falu felé indult', mikor odaért, az emberek, akikkel találkozott, megijedtek: csak ugy párolgott róla a gőz. A biztos haláltól csupán erős szervezete mentette mog. Gyorsan multak az órák. Megjött a bucsu pillanata. Sztálin elvtárshoz léptem és megkértem, írjon, ha csak két szócskát is a noteszembe, ő azonban azt felelte, már késő van, mindenki fáradt, do holnap teljesíteni fogja kérésemet. Elírtunk. Persze, sohasem gondoltam volna, hogy Sztálin elvtárs visszaemlékszik igórotére: hiszen éppen'olég dolga van. Annál jobban csodálkoztam, mikor másnap a küldönc. Sztálin elvtárs leányának, Szvjctlánának fényképét hozta számomra) iont a balsarokban ezzel a felírással: "Szvjetlána", lent pedig " Beljákov elvtársnak emlékül. I. Sztálin". E találkozást Sztálin elvtárssal üdülőjében egész életemre szivembe zártam. > — •. — •»-— — KITÜNTETÉS Irta: A.Sz. Jakovlev Uj harcigépem első próbarepülése.után, mikor már vitathatatlanná vált, hogy repülési képességei felülmúlják a többi gépekét, egy este váratlanul Sztálinhoz hívtak. Jól emlékszem erre a novezetos napra: 1939 április 27-e volt. Szokatlan idegesség fogott el. A Kreml felé vezető uton ezerszer is magam elé képzeltem ezt a találkozást: hogyan megyek Sztálin elvtárshoz, hogy üdvözlöm; igyekeztem kitalálni, miről fog kérdezősködni és mit kell majd felelnem? Remegtem-a gondolattól, hogy most beszélgetni fogok vclo és meglátom dolgozószobáját. Az előcsarnokban két fiatal hadnagy megvizsgálta igazolványaimat. Olyan kedvesen fogadtak és olyan barátságosan mosolyogtak rám, mintha tudnák, hová és kihez megyek. Szinte v*gy éreztem, ők is résztvosznok nagy élményemben.•• Jó hangulatban mentem fel a vörös szőnyeggol borított lépcsőn, A hatalmas, kétszárnyú, fehér Kreml-ajtó fényesre tisztított rézfogantyuját megnyomva, arra gondoltam, hogy talán nom is olyan régen itt ment ki, ezt a kilincsot érintette maga Sztálin is..;.