Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

Szabad az ut mindenfelé, Egyetértenek a néook, Akármerre lépjl s s ifjak, Öregek, Amit as ég nem adott meg, Boldogan mind egyre törnek, Elvett© a népi S törtfényük is egyí Nézd: a Kreml csillagot szőr, És ez egységj támasz, oszlop, Tény az élotüakí Erő, hatalom. V A szabad megújuló föld Bizton lendülünk ©lőre Hány J%ősi szül nekilnk! Hősi szárnyakon. Nincs gyűlölség, itt örökr© Nea iá ér nyomunkba senki! Béke, béke losüi Hcgy©a*völgyött át Egy-csalad velünk an már a Sztálin nagy törvénye óvja Baskir és nyenyec. Széles óhazát. Kedves vendég lett, ha utja Frissen lépdól bölcs vez nk, Csum-ba, aul-ba visz; Ugy megyünk volo Sevcs©nko*"é*" Russtaveli, Vidám fénylő utakon a S Puskin, Dzsambul is. Boldogság felé; 1938. Fordítottat Kardos László Turs3un*Zádei SZERETET .SZTÁLINNAK} A szorotot mint molog ár Folé, ki virraszt óboron, Elönti szivemet, S as ős Kremlre néz Átjárja mint a fénysugár A parttalan nyilt tangóján A forró szerotot. Az edzott tengorész; Vcz romért, kit szeretek, Az ifjú vájár, ki a föld Hevül ogész valóm, Mélyébe szállva, fur

t Leikom madárként fonn lobog, A röpülő, ki szárnyat oit, Magáiba szárnyaién. Fölötte kék azúr; A szeretet atyánk iránt A művész, ki figyelve jár

g Munkára, tottro készt. Közében ceruza, Iránta, ki, k-rdot ha'ránt, A táneosn.", ki oly sudár, Nom retteg esolt, so vészt.. Mint kortok ciprusa. Ajkunkra dalt, örömhozót A szorotot mint tűz posseg Ez ád, o drága hit. Sfcovjothazánkon át Ez hatja át a dolgozók S követjük, boldog győztesek. Köztársaságait. Sztálinunk lábnyomát, Forditotta: Gáspár Endre