Külföldi Sajtószolgálat, 1949. november-december

1949-11-04 [0964]

. Elől égy ka.onakepor.yos, nyurga fiu aaladt• Mellkasán furcsa szíjak szaladtak iiorosztben. Deréköve boldogként csillogó palackokat szorított tcstoh.cz. Napsütötte arcán forradás nyoma látszott. - Itt vagyok, üss! mondta Trofim* - Tiért? - kordos te csodálkozva a nyurga fiu. A vén bó jaki'sciu elképedt oir • egyszerű kérdéstől. Nem tudott felölni. Kifulladt iélcg&ot tol hallgatott,k './.Ugattál; a katonák is. : A nyurga fh Trofinhor fordult: - Segíts r.okünk, örcgo.pó, Jeroszlávba -megyünk, sogitségot viszünk a munkásoknak. Eoi:!.ott&a«o

; hegy a fehérek forronganak? ' • - - Nom hallottam,'. 'r lító hall.. : tál a f ohérokr "1? Hát akkor ki vert meg téged? -Mindenki Ver 1

1 , • • v _ : •: •' - Nem igaz, a ga kiogok vnrtok. - Eat persze, nr:i ;'.,

c

> a Szögén yofc! - Nr --, most o gazdagek a rrv kasokat verik Jaroszlávban. Troik.n mogromc^otto kYitrái?ymoe3koa~tenyerébe bámult. Azután megigazította 'b?'--sapká.jr.t, goadolkod »tt és santitva oli-r^-'-lt a folyó felé. Nyugodtan bemen-., a vizbe és magé. után intette a többieküt . A hajóig kúszott, megreszelte a torkát és élénk hangos vezényelt; - Fogd a-kónakjűt, .,. Fuányodébboni Ahol a léc kiáll, ott a kő... Na most, hó-rukklo . íroív-i apó sogits'-.g'vci a hajét lovbi* attak a kőr'.'l és a hajé' utjának indulhatott *

:

Öreg, sapkáját közében szorongatva, addig néz ott ütáyth, mig csak ú . e'nt a félyé kanyarulatában., ;E^ id e-e l gy „•••crc.;on megváltozott Ive fim apó éloto. Az 6" hajói, -bárkái, tutajai- úsztak r

\ m©13. tto/'* S •rrofim tudta, hova úsznak, mit visznok a vizbofurt byr-u t.nrbárkák is. Evenként kétszer festette a bójákat, hogy be re rozsdásodjanak. Idejében oltotta ol a jelzőlámpákat, hogy .takarékoskodjék' az ái.l QEI pvlrélournával „ Trofim szere mogvirláKodotto Hagányo.Ssága végétért. Halat vitt a faluba, a kolhoz Lanyhájába, hcü-zan elbeszélgetett az emberekkel. Meghívták a hajósgyúléaokre és szakállát tépdesve 6 is boloszolt a vitába. A bódénál kifeszitottok egy antennát és esténként rádión hallgatta a világ hiroit, a muzsikát. Ezer láthatatlan S&&Í fűzte már össze életét a nagy, uj élettel. A városból ei-koső b-isottságók gyakran akarták áttenni az állomást a túlsó partra* Lz örc

c c.rőr .':.ko;:kcdott

f nem szükséges» Uj bódét som akart. Hangoztatta, még jó or-.s 6v. meleg is •, - Kár pazarolni az állási B^nSőt - hajtogatta. Egy nyáron azután bőrr.vkás ombc--: ok érkeztek a partra és egy roggOl az öreg robbanás hangjára ébrodi. Megkezdték a gát épitését a városnál. Lont a parton is gátat épit-onékfj Fölemelik' a viz szintjét, tengeri hajók járnak majd' a Volgánk .Az öreg ruhátlnv.:! r-aladt ki bódéjából, sokáig álldogált a parton é; hallgatta a dörrenések robe.-; ti Egy hétig ágynak esett ezután. Amikor meggyégyu 1 i, iámét orv.;kor .16' és aio^goiVa lett * Féltette és sajnálta a bódét, a Szép, uj álotot, .? - . Egy délben kennyt; ; ittor futott a zátonyra. Az örog begázolt a vizbe és kiáltottaj " • *. Bal.-:a tarts/ott göröngyöse Hirtelen o"""

f

e .gatott, Sg£ nay.-etött, simára borotvált arcon ismerős jobhoiyot íca-.;z ett fel, AZ utas katonatiszti egyenruhát viselt.