Külföldi Hírek, 1956. december 6-10.

1956-12-08 [0536]

MTI KÜLFÖLDI H 12 B^K E. 23.kiadás 1956. doOöObór 8. • ^ f" ° ^ P /Kardél j beszéde, .,12,folyt,/ Z mg/Kos Kt Vár / attól a Gerőtől, A magyC* <'"**tolmisóg az olső szakaszban szabadságot kova-telt Gerőtől,/ , aki már rógjn leszokott arról, hogy az emborokot öntudatos, önálló lányoknak tokintsc; a. második szakaszban podig a rostairált burzsoá pártoktól várta a szabadságot, azoktól a pártoktól, amelyeknek "demokratikus hagyományai" a múltból ugyancsak j°l ismeretesok, Szzol szemben az egyik szakaszban som tudott rámutatni az igazi társadalmi erőkre, amelyekvalóban a szabáddá"; ós P d^okráeiö hoiúozói 1 ellettek volna, vagyis amint már említettem, , a munkástanácsokra, r: kommunáimra és a s zoci-lista dcmokraciaa us más hasonló fomáira. Eszmeileg ez a mozgalom üres volt, voltaképpen egy periférikus és eltorzult visszhangon csupán a szocüista társadalmi alap mély mozgásainak. Ezért a végj n az ellentmondó liberális joászavak halnazává vált, amelyek közül egyesek frázisokká és illúziókká váltak, mások álarccá, amely mögül különböző antiszociálista programok bújtak elő. A magyar értelmiség egyes körei, minthogy koptolónok voltak arra, hogy bármit alkossanak , illetve uj uta ka.t törjenek, a szocialista talajon, végül is a történelmi lomtárból előhúzták a rógi burzsoá politikai gépezetet és a rági magyar nációnálizmuat, miután más nen maradt bz&mukra* A magyar forradalom tragédiája éppen abban rejlik, hogy a körülmények kényszerítő hatására éppen esek az eszmeileg meddő elsmek váltak a forradalom politikai vezetőivé, mert semmiféle más vezetőség nem volt. Se még ennél is katasztrófái i sabb, hogy Magyaror sz ágon nem akadt seramiféle más tudatos szocialista erő vagy központ,amely más lehetőséget is kínálhatott volna a magyar munkásosztálynak, nemcsak a visszatérést a burzsoá politikai rendszer vagy a sztálinizmus poziciához„ A munkásosztály. ilyen körülmények között ösztönösen cselekedett, de mégis egyedül 5 cselekedett szocialista és valóban demokratikus módon, a munkástanácsok megteremtésével, azzal a szándékicai, hogy a munkástanácsokat egy jgységos országos rendszerié tömöríti. Ezzel a magyar munkásosztály megtett minden^ amit a közvetlen gyakorlat keretei között megtehetett. Ebben a többé- 'evésbe ösztönös akciójában mégis világosan falra jzol ód ott az az irányzat, hogy a munkástanácsok formájával és azok egyesit ás év el a munkásosztály állama szerveződjék. Ezek az irányzatok ösztönösen fakadtak mind a munkások közvetlen érdekeiből, mind pedig a termelő sz közök társadalmi tulajdonán alapuló magyar társadalom szükségleteiből, Ea volt tulajdonképpen a magyar társadalom belső válságából ss egyedüli szocialista kivésető ut, /folyt, köv./