Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-06-15 / 6. szám

1960 JUNIUS

KRÓNIKA

11

tankönyveket nyomatni és a tanárokat fizetni. A Magyarországra küldött külföldi segélyeket a Prímás az ezeknél még sürgősebb feladatokra kívánta fordítani.

* * *

A Hercegprímás titkára Monsignor Dr. TURCSÁNY1 EGON kérésére Bain beleegyezett abba, hogy kiviszi őt Bécsbe. A Prímás azért egyezett bele Turcsányi páter elutazásába, mert, mint Bainnek mondotta, “ezekben a napokban nem lévén semmi dolgom (a Prímás ekkor már a budapesti USA követségen volt vendég; EISENHOVER rádiótávirati utasítására adott a pesti USA követség menedékjogot a Hercegprímásnak), jól megleszek titkár nélkül is.”

Turcsányi atya letartóztatása a bécsi mőutnak a Tatabányára vezető beágazásánál történt.

Msgr. Turcsányi, írja Bain, szeretett útközben mindenkivel barátságos eszmecserébe kezdeni és így megtiltotta neki, hogy bárkivel is beszéljen.

Amikor a műúton polgári ruhába öltözött egyének megállították Bain kocsiját, Bain megkérdezte, hogy kiket képviselnek, Kádás János kormányát, a szabadságharcosokat, vagy a szovjet hatóságokat? Az ÁVO azt válaszolta r.eki: “Ma magyarok vagyunk.” Turcsányi erre felkiáltott: “Hála Istennek, hogy maguk magyarok.” Az ÁVO erre felszakította Bain autója ajtaját és kiragadta belőle Turcsánvit, úgy, hegy a páter teste végigzuhant az utón és ugyanakkor a szíve is felmondta a szolgálatot és eszméletlenül terült el. Az ÁVO mit sem törődve a lábainál és a vállánál ragadta meg Turcsányit és egy teherkocsira dobták fel.

Turcsányi atyát, írja Bain, aznap éjjel, ugyanazon házban őrizték, mint őt, de nem vele együtt. Körülbelül éjjel két óra lehetett, amikor azt hallotta, hogy hogyan üvölt fel valaki fájdalmában. Hogy Turcsányi atya volt az, vagy sem, Bain nem tudta megállapítani.

* * *

Leslie Bain könyve több olyan történetet tartalmaz, amelyek kiválóan írják le, hogyan harcoltak fiatal diákok és munkások, férfiak és asszonyok, NEMRE, FAJRA és VALLÁSRA VALÓ KÜLÖNBSÉG NÉLKÜL a túlerőben levő szovjet és az ÁVO ellen. A magyar szabadságharcnak egyik legmegindítóbb történetét, az amerikai újságíró leírása nyomán, itt öszszevonva ismertetem.

* * *

“Agatha nagyon öreg, hajlotthátú asszony volt, akit a környéken nem ismertek. Akkor szökött a város szivébe, amikor a tűz azt az utcát, ahol ő lakott, elpusztította. Most egy kapubejárat alatt állott és egy teherkocsi kenyérszállítmányt figyelt és érthetetlen szavakat mormolt maga elé.

A teherkocsi szállítmány, 1,600

cipó-kenyérrel túlkésőn érkezett meg a térre ahhoz, hogy széjjelosszák. Egy orosz őr gépfegyverrel tüzet nyitott és az éhes emberek rémülten kerestek menedéket.

Se jobbra, se balra nem nézve, Agatha lassan a teherkocsihoz osont és leemelt kettőt az ötkilós kenyércipókból. A teherkocsi mellett álló őrök közül erre az egyik riasztó lövéseket adott le, de Agatha mitsem törődve újra és újra visszament a teherkocsihoz cs a kenyeret a ház lakóinak ajándékozta, akik éhes kezekkel vártak rá.

A szomszédos házak kapuiból és ablakaiból egyre többen figyelték, hogy hogyan nézi le Agatha és hogyan veti meg a szovjet őrök egyre fenyegetőbb magatartását és az emberek káromkodva, aztán nevetve és macskanyávogással válaszoltak a szovjet katonák lövöldözéseire, öreg Agatha változatlan nyugalommal folytatta útját a teherkocsihoz és csak néha állt meg pár pillanatra, hogy lélekzethez jusson. Amikor körülbelül húszszor megtette mindig ugyanazt az utat, a következő házhoz vitte a kenyeret és így tovább.

Egy idő múlva egy orosz tiszt egy magyar tolmáccsal odament Agathához és körülményesen megmagyarázta neki, hogy tevékenységét hagyja abba, mert záróra van. Agatha erre azt mondta neki: “Térdre kellene esnetek, és kérnétek kellene Istent, hogy bocsásson meg nektek, mert a mi népünk miattatok éhezik és amikor mi kenyeret viszünk a gyermekeinknek, ti a mi népünket gyilkoljátok. Isten talán meg fog bocsátani nektek: Én azért fogok imádkozni Hozzá, hogy ne bocsásson meg nektek.” És Agatha ezzel tovább folytatta munkáját.

Aznap egész este folytatta Agatha a kenyérosztást. Csak amikor valaki segíteni akart neki, kezdtek az oroszok eszeveszetten lövöldözni, de Agathát nem bántották.

Körülbelül kilenc óra lehetett, amikor már csak néhány száz cipó kenyér maradt a teherkocsin és Agatha összeesett. A kenyér kiesett a kezéből, és Agatha végigzuhant az utón. — Egy szovjet tankból erre egy katona rohant feléje. Segíteni akart neki, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Agatha még az ő segítségével sem tud felállni, az orosz katona a karjaiba vette a törékeny asszonyi testet. Egy szovjet tiszt erre egy tankból parancsot kiáltott feléje. A katona megállt, habozott, aztán mély és erős hangján valamit mondott és tovább haladt Agathával a karjaiban' a kapualj felé, ahonnan az öregasszony eredetileg előjött, ökleivel sokáig verte a bezárt kaput, míg valaki végül is kinyitotta. Akkor a katona átadta neki Agathát és sietve visszatért a tankhoz.”

* * *

A magyar szabadságharcnak sok hasonló eseménye volt. Nemrég olvastam egy magyar író tollából, sogy a segítés feltétele, hogy az ember az ismeretlennek segítsen, hogy az ember azért segítsen, mert segíteni kell s nem azért, hogy érdemeket keressen. A magyar szabadságharcban az emberek ezért segítettek egymásnak. Nem tartott sokáig, amíg az emberek éppen Budapesten tudatára ébredtek arra, hogy ebben a véres harcban csupán Istenre és magukra vannak utalva.

S ebben a reménytelen harcban az emberek mégis úgy harcoltak, mint Agatha az oroszok ellen és Leslie Bain a magyarság harcát és a magyar szabadságharcnak a külföldről jövő rádióadások és az óhazai rendszertelen ée a legtöbb esetben vezető nélküli vezetés közbeni lég-Az emberiségnek jelenlegi főveszedelmét a kommunizmus képezi, mely az emberek szivéből ki akarja törölni az ISTEN IRÁNTI SZERETETET és Isten parancsai iránti engedelmességet.

Pedig azok a távoli naprendszerek, melyeket szabad szemünk nem lát, de a csillagászati távc=ő elénk tárja, a világmindenséget teremtő ISTENRŐL tesznek tanúságot. Isten teremtette a Földet és annak legértékesebb lényét, az embert. Istent szeretni és parancsait követni a tökéletes emberi élethez tarozik.

Azonban 900 millió embert, tehát az emberiségnek egy harmadát már a kommunista kaszárnya rendszer uralja és kormányozza. Főcélját napjainkban Nyugat-Német ország képezi. — Ezért mérlegeljük egy keveset a katonai helyzetet Európában.

Európ'ban a Szovjet katonai ereje, ázsiai erőit nem is számítva, 1.250,300 ember, melyből Kelet-Németországban állomásozik

400,000 orosz katona. Viszont Nyugat-Németorsszág katonai ereje mindössze 220,000 fő. Hányszorosan nagyobb tehát csak az euróoai szovjet haderő is, a csaÜósállamck erejének hozzászámüása nélkül is, a némethez képest? . . .

Tudjuk, ma a nukleáris fegvvereknek és rakétáknak döntő szerepük lehet nagv háború esetén. ft« nem-e kapcsolná ki mindkét fél ezeket, a kölcsönös agyonpusztítástól félve?

A hadomavnek ugvanolv szerem* lehet,. mm* volt a régi háborúkban. Amerika hadserege nagv de n«m szobád telítsen .reá Európának ér°z-n<o lfoll CJO.-JÓ+ pvp-jf»t. 0ni'io(r^ni,k

is Víin

PKví/lopír n*1

pTónhon pw /xmrnq ftrCTaifOk r«°7-letes elemz-Mjáb^ hanem vegyük

körét kitűnően jellemzi.

A Prímás, Nagy Imre, Kovács Béla, a magyar intellektuellek, írók és diákok és a magyar munkások magatartását, ha talán nem is kellő alapossággal és mélységgel, de mégis jól jellemzi Leslie Bain, akinek magyar származására és amerikai voltára büszkék lehetünk.

A magyar nép odahaza és idekünn, az amerikai és az egész szabadvilág újságíróinak mindég újból és újból mond köszönetét, hogy kötelességüket a magyar szabadságharc eszményei iránt olyan önfeláldozóan teljesítették.

(SOMSSICH LÁSZLÓ)

* * *

(LESLIE B. BAIN, The Reluctant Satellites, The MacMillan Company, New York, 1960, 233 p. $3.95.)

csak általában- azt, hogy a 3.9 millió főnyi varsó-i egyezményhez tartozó államokkal szemben, a NATO európai ereje 800,000 főt tesz ki.

Az 1925. évi magyar katonai Harcászati Szabályzat, melyét H. Sz. néven nagyon is ismerünk, a biztos döntő győzelebhez 3-szoros túlerőt ír elő, tehát a 3-szcr 3.9, azaz 11.7 millióra van szükségünk, melyből van 0.8 mellió, tehát korszerű katonai anyaggal fel kell szerelnünk 10.9 millió embert. Ha lehetne is az anyagot máról-holnapra e’őteremfeni, az időt nem lehet megkerülni, hiszen a korszerű katonai kiképzéshez általában még egv év is kevés, tehát világosan látjuk, hogy a szabad vilá.o- államai milyen nehezen tudnának arra a kérdésre felelni, hoo-y fe’íkészüWek-n már korszerűen saját védelmükre?

A szovjet tömbbel szemben egy állam, vagv akár egynéhány állam szövetsége a védelmet csak különös isteni csoda folytán vehetné fel.

Belgrádnál, akkori nevén Nándorfehérvárnál 1456-ban Hunyadi János 44 ezer és Kapisztrán Szent János hat ezer keresztes vitéze, azaz összesen csak 50.000 ember, bátor és kitűnően vezetett félmilliós hadsereget megvert és futásba kergetett. De a vakmerőséggel volna hq*áro<* könnyelmű módon TSTÉNI CSODÁRA hagyatkozni.

A 7 Te>í»r*ben hívő szahnd ora-ÁiroVnnV renölrívíil sürgősen prv\r Jrofalmoo Irn^enal szövetcAcrYkn Voll famKríílnj TU^vet ráf—mett központi vezetés irápv’ft

\ ve7ű(no'nn ríplof 37 P^°ük6"

fíítl^OCCJO fai Tri’tlf q I01K7I Tcf-an ívnipf?

fpénnlr PC! narpn/KJO? J

Ano-adAlmessóo-nek kell áthatni a

Mikor készülünk fel korszerűen saját védelmü