Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-06-15 / 6. szám
8. KRÓNIKA 1960 JUNIUS korrupciókkal, pártkasszával és szolgabíró trükkel gyártott parlamenti többség áll a háta mögött, hanem egy valódi “kormányzó” párt, amely a meddő közjogi harcokat is játszva likvidálni tudja. Persze Bethlent s az utódait sem lehet felmenteni. Mert tudjuk, későn is jobb, mint soha. E “helyi” kitérés után pedig legyen szabad az elejtett fonalat újra felvenni. Mindaz, amikre eddig rámutattam, amiket eddig felsoroltam, a tények voltak, az események. Némi kommentárokkal kísérve. Utóbbiak helyességéről lehet vitatkozni, de a tények maradnak akkor is. Annál is inkább, mert nagyobb részükben már történelemmé lettek, s csak kisebb részükben események még. E tényekre gondolva, lehetetlen, hogy az emberben fel ne ébredjenek bizonyos meggondolások. És pedig: Ha csak egy-két szórványos hibáról lenne szó, s olyanokról, amik csak másoknak, a MÁSIKNAK okoztak károkat, az ember napirendre térne felettük. Hiszen emberek vagyunk, gyarlók, esendők. De ha a “tévedések” nemcsak sorozatosak, de sorozatosan alapvetők is és mintegy azonosak, “visszaesők” s oly természetűek, hogy általuk végül is a tévedő szenvedi mindig a nagyobb károkat (az ú. n. győzők), ez már elgondolkoztató jelenség nagyon. (Az első háborúban a tulajdonképpeni győztes Franciaország volt, a “békét” azonban Hitler nyerte meg. A másodiknak győztese Amerika volt, a nyertes azonban a Szovjet.) S elgondolkozva, nem tud az ember szabadulni a “rögeszmétől” az egyre bizonyosabbnak ható magyarázattól, hogy a “HIBAFORRÁS” valahol egészen mélyen, a “RENDSZERBEN” rejlik. * * * Mi is ez a modern értelmű demokrácia? Attól eltekintve, hogy állítólag népuralom. Elvileg és praktice? A gyökerei — tudjuk — mintegy Perikiesig, s még egy kissé hátrább is húzódnak vissza. Ám fölösleges most az eseményeket, szellemi áramlatokat taglalni, minegy a gimnáziumból elismételni, amíg végre is a francia forradalomban mintegy újra megvalósult ez a demokrácia és elméletileg is tömören, összefoglaltatott. “Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, lényegében az újkori “demokrácia” teljes filozófiája, egy jelszóba összesűrítve. Még ez a fogalmazás sem egészen tömör, lévén, a Testvériség minden politikai tartalom nélküli frázis csak. De hát franciák fogalmazták ekként, s a pátosz egy bizonyos mérve nemcsak a De Gaulle tábornok egyéni sajátja. Ami a szabadságot illeti, erről — a jelen vonatkozásokban — nincs sok mondanivaló. Ez egy oly kívánalma, igénye az embernek, ami már emberi öntudatra ébredése előtt is, azaz mélven az ösztön-életébe gyökerezően fűtötte és hajtotta őt. A szabadság csak megfogalmazásában emberi találmány, mint törekvés, ösztön azonban sokkal ősibb és mélyebben fekvő. Az állatokban is él. S mindezeken túl: erkölcsi imperativus, sőt isteni parancs. Mindenképpen természetjoga minden embernek. Vele kapcsolatban a politikai tudománynak és filozófiának is, úgyszintén a társadalmi prakszisnak csak egy feladata lehet, megállapítani azokat a határokat, amiken túl a szabadság már szolgasággá válik. Egészen másként állunk azonban már az egyenlősági elvvel. Ami az ösztönt, az ősi adottságokat illeti, ilyen ösztöne nincsen az embernek. Az ösztön a FELÜLKEREKEDÉSRE, sőt az elnyomásra sarkal. De erkölcsi előírás, avagy vallási parancs sincs, amely az egyenlőtlenséget írná elő az ember számára. Krisztus azt tanította, hogy tálentumainkat ne hagyjuk parlagon. Viszont Isten úgy teremtette az embert, hogy az egyiknek enynyit, a másiknak megint többet, vagy kevesebbet juttatott belőlük. A példabeszéd szerint is. — Ám ezeket mindet felhasználni kell, s nem csak annyit, amenynyi a többinek is van, hogy így azokkal “egyenlők" legyünk, vagy éppen maradjunk. Hova jutnánk ekkor? Az egyenlőtlenséget sem Isten, sem a természet nem ismeri és nem ismeri el. Isten a jókat jutalmazza, a gonoszokat sújtja. A jókat KIVÁLASZTJA tehát. S a természet? Az erőseket választja ki. Az egyenlőség tehát egy merőben emberi lelemény. S egy hazug és hipokrata lelemény. A- melynek sem ösztönéleti, sem természeti, sem morális, sem hitelvi alapja nincs. * * * AZ EMBER NEM EGYENLŐ. Az ember szabad. Illetve szabadságra jogosult. Azaz, az emberek természetes egyenlőtlenségének nem szabad az emberek szabadságát veszélyeztetni, korlátozni, vagy éppenséggel elvonni. Anatole France szellemeskedő mondása, mikép a szabadság nem egyéb, mint jog a híd alatt aludni koldusnak, s bankárnak egyaránt, lehet, hogy korunkban igaz, de ha az, úgy igaz az is, hogy az egyenlőség viszont nem egyéb, mint a jog — mondjuk — minden amerikai polgár számára, hogy — képletesen szólva — a Fehér Házban hálhasson. De ha ez így van, mire a négy évenkénti választás, izgalom? A jogosiiltak közül a LEGJOGOSULTABBNAK A KIVÁLASZTÁSA? Nem egyszerűbb és spórolósabb volna — ha már egyenlőek vagyunk, — sorshúzással, vagy éppen ábécé szerint a dolgot elintézni? Persze, hogy nem. Mert enynyire ugyebár még sem vagyunk egyenlők. Hát akkor mennyire? Nyilván semennyire. Egyáltalán nem vagyunk azok. S mégis az u. n. “demokráciának” egyik alapvető elve. Sőt bizonyos és I. Magyarországot az égben gyászfátyollal letakarták. Fenn az égben így akarták, így akarták? Lenn a földön a térképét átrajzolták, átfestették. Magyar vérből volt a festék, amivel azt átfestették, átfestették. éppen nem lényegtelen területeken követett gyakorlata is. Mr. Jones, aki talán egy kitűnő ember a maga foglalkozásában, de abban is jogosult véleményt mondani, hogy vájjon helves-e, vagy sem pl. Malavanak a teljes állami önállóságot megadni, holott — lehetséges — mikép azt sem tudja, hogy eme Malaya, egy legújabb alkohol mixtum-e, avagy egy exotikus hastáncosnő-e tán? És nemcsak joga van a ...véleménynyilvánításra, . .de időnként jónevű és ú. n. nagyhatalmú államférfiak hivatalosan is felteszik hozzá a kérdést, s el is várják, hogy feleljen reá. És felel is. Persze nem a kérdésre. ..Hanem ..aszerint, hogy szimpatikus-e, avagy ...sem számára, aki kérdezi. Esetleg, ha már “elvi magasságokra” is felemelkedett, úgy pártok szerint felel, természetesen most sem a kérdésre, hanem amaz “elvi” szempont szerint, hogy melyik párt győzelme esetén lesz abban a helyzetben, hogy lev. lapjait egy pár pennivel drágábban adhatja, avagy segédjének heti negyed fonttal kevesebb bért kelljen majd fizetnie. A JOG pedig a vélemény nyilvánításra nem egyéb és semmi több, mint a betöltött 21. év, s az, hogy Mr. Jones jól-rosszul megtanult angolul írni-olvasni. S talán né-II. Árad a kis Ipoly folyó, kiönt jobbra, kiönt balra. Olyan mint a magypr bánat, ezer éve mindég árad s nem önt másra, csalt magyarra. Magyar a föld, amit áztat, úgy a jobb, mint a bal partján. Magyar a nép, magyar a könny, idegen csupán a közöny, ami ott ül a cseh arcán. III. mely adófizetés. De ki nem fizet manapság adót? Mr. Jonesnek azonban “demokratikus” joga a vélemény nyilvánítás általában létfontosságú és magas ismereteket igénylő államvezetési kérdésekben. Sőt feleletétől függ a pártok, s általuk sorsdöntő programinak valósulása, avagy elbuktatása. Természetes tehát, hogy Mr. Jonesnak a kedvében kell járni. Gusztusához kell a programmot idomítani (mi lenne egyébként a pártból, s a képviselői tiszteletdíjakból?) sőt ízlésének megfelelő egyéneket kell választási joga alá bocsátani. Mr. Jones ízlésének persze a “hasonszőrű" egyén a legmegfelelőbb. (Aki lehetőleg szintén hastánccsnőnek vélje a szegény Malayat . . .) Mert az ilyennek van a legnagyobb esélye a kedvező felelet elnyerésére. Ez így természetes, így: a dolgok természetes rendje. Amit persze tudnak a többi pártok is. A versenyből az fog győztesen kikerülni, amely párt megtalálja a leghasonszőrűbb individuumot. — A LEGKEVÉSBBÉ ÉRTÉKES EGYEDET. Mert a jogosított, az “egyenlő” polgárok között NAGY TÖBBSÉGBEN vannak az értéktelenebbek. A játék az idők folyamán tovább folytatódik. A kiválasztottak igyekeznek Mr. Jonesnak kedvét tovább-Nem térkép, nem foszló papír e föld, határai nem rajzolt vonalak, miket színes ceruzákkal húztak kedvük szerint. E hitvány fonalat, mellyel uj határokat jelölnek, hiába húzzák útmutatónak. Nem határ ez, csak fekete színe gonosz szivekből elröppent szónak. A papíron húzhattok vonalat, írhattok rá idegen szavakat, ami nyelveteken határt jelent. A gondolat keresztül szaladhat hegyen és tengeren tetszés szerint, építhet, rombolhat a képzelet. Hegyeket eltörölni, folyókat visszafordítani mégsem lehet. Mélyen gyökeret vert itt a magyar. Nem gyenge fű. mit lekaszáltok, nem fa, mit kiténhet a vihar, s nem rönké szó. mit kiejt a szátok. Ezer esztendő érckalapácsa szegezte ide a maevar nevet ... Felszakítani me^nróbálhatiátok, de rá fogtok jönni, nem lehet! CSIGHY SÁNDOR Trianon könnyei
