Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-06-15 / 6. szám
6 KRÓNIKA 1960 JUNIUS Van-e kibontakozás korunk lelki problémáiból ? ii. városokon kívül való helyezése, Es kétségkívül jelentős tőkebefektetésekkel és technikai nehézségekkel jár. As üzemek meg fogják kísérelni, hogy a már fennálló ipari központokban maradhassanak. I\yilván számos gazdasági és egyéb, látszólag helytálló indokokat fognak felhozni. Ha tehát az erők szabad játékának utat engedünk, az alomkorssak ipara Ugyanúgy a nagyvárosokban fog összpontosulni, mint a gőzkorssak ipara. Itt lép előtérbe az alapvető döntések és a messzemenő tervezés fontossága. Ha felismerjük, hogy a tulajdon szabadságot és függetlenséget, — és hogy mai városainkban lehetetlenség nagyobb tömegeket saját házhoz juttatni, — akkor kezdettől fogva arra kell törekednünk, hogy az atomerővel hajtott ipari üzemeket — minden ellenállást leküzdve — olyan vidékre telepítsük, ahol az üzemek dolgozói számára lehetséges lesz a családi házak építése. Csak ezáltal lesz elkerülhető, hogy az emberiség nagyrésze egész életét mint bérlő örök függőségi helyzetben élje le. Az idegenekkel szűk helyen való kényszerű együttélés legalább annyira nyomasztó, mint a társadalmi és gazdasági szabadság hiánya. Ismét az Egyesült Államokból vett gyakorlati példa a legszemléltetöbb. Ha az amerikai munkás- és tisztviselőosztály széles rétegei ma megelégedetteknek tekinthetők, ez főkép annak köszönhető, hogy az új iparágak az eddigi termelési központoktól távol települve modern, középnagy városokat teremtettek. Tervezésük elsősorban a családi ház gondolatának figyelembevételével történt. Ezzel kapcsolatosan fel lehetne hozni, hogy a gazdag Amerikában megvan erre a lehtőség, de nálunk, szegény európaiaknál ez nincs meg. Az ellenérv a jövő távlatait tekintve helytelen, mert az atomenergia és az automatizálás Európa számára jóval nagyohh gazdagságot fog hozni, mint a többi földrész számára. Az európai munkás rendelkezik ugyanis a legmagasabb szakképesítéssel és Európának vannak a leggazdagabb tartalékai vízi energiában is. A termelőeszközök feletti tulajdon szétosztódása tekintetélten gyakran találkozunk pesszimista hangokkal. Különösen azt a megoldási lehetőséget tartják múltbeli tapasztalatok alapján keresztülvihetetlennek, hogy a munkások egyben az üzem részvényesei is legyenek. Az aggályok alaptalanok. — Mint már hangsúlyoztuk, olyan korszakban, amikor a gazdasági élet felfelé ível, a vagyonosodás mindenki számára lehetséges. Nagyszabású gazdasági fejlődés korszakának előestéjén állván, itt az ideje annak, hogy előkészületeket tegyünk a tömegeknek a termelőeszközök tulajdonában való részesedésére. Természetesen ehhez a részvényjog széleskörű reformjára is szükség lesz, amely egyrészt elősegíti a kisrészvények kibocsájtását, másrészt gondoskodik a kisrészvényesek jogainak és érdekeinek hathatósabb védelméről. A tulajdonnak ilyen szétosztódása szociológiai szempontból mindig előnyösebb, mint az államosítás. A gyakorlati tapasztalatok megmutatták, hogy az üzemeknek állami kezelésbe vétele elbürokratizálódáshoz vezet. Mérhetetlen hátránya az is, hogy az üzemek új urai ellenőrizhetetlenek. Az állam a közösség képviseletének leple alatt, jóformán mindent megengedett magának. Az államosítás a legtöbb esetben tehát nem jelent haladást. Elképzelhetők ugyan gazdasági okok, amelyek azt indokolttá teszik, de semmi sem lenne tévesebb, mint ezeket a fontos kérdéseket előre felállított elméletek alapján megítélni. — Ellenkezőleg, minden egyes eset tárgyilagos külön vizsgálatot követel. A helyettesítés elvének kell e téren érvényesülnie: ahol az egyéni erők gyengék vagy alkalmatlanok, a közösség kötelessége, hogy beavatkozzék. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság árusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő újságstandokon, valamint a Kerekes (208 E. 86th St.), Cosmos (új cím: 1592 Second Ave.), Udvardy 0613 First Ave.) könyvkereskedésekben kapható. És jöttek az 1920-as “békék”. A cél, ami a “főellenséget”, Németországot illette, ennek tökéletes gazdasági megbénítása volt, szinte beláthatatlan időkre. Önmagában már ez is egy durva történelmi tájékozatlanságra és politikai szűklátókörre valló elképzelés volt. Hetven millió embert egy tömbben, tartósan koldusbotra fogni, s arról ábrándozni, hogy ez így is maradhat . . . Hát nem maradt így. De a lerongyolódás és a mélyfen sértett önérzet meghozta gyümölcsét, Hitler személyében. — Versaillesben a nem számottevő csonkításoktól eltekintve, meghagyatott a német egység, egységesen a német terület, amelyen egységesen élt 70 millió német. Az a nép, a nemzet újbóli fejemelkedésének alapvető tényezője, alapforrása: az államterület praktikusan sértetlen maradt. Még hozzá egy olyan időpontban, amikor erre a legkevésbbé volt szükség, amikor a szláv veszély történetesen épp a nullponton állott. Szétdarabolták ellenben — Trianonban és Saint Germainben — a Monarchiát apró államocskákra, amelyek még a legyengült Németország számára sem jelenthettek akadályt, az egyébként lassan tradicionálissá vált “Drang nach Osten” irányában-A Monarchia tudvalevőleg nem csak szövetségese volt, vagy lehetett Németországnak, de keleti törekvéseiben TERMÉSZETES GÁT is. A “demokratikus” államférfiul bölceség azonban, ezt a feladatot, ami adott esetben a Monarchiának is kemény dió lett volna, rábízta egy operett szövetségre, az ú. n. kisententera, amelyben a csehek játszották a primadonna szerepet, s amely társulat e feladatot nemcsak betölteni nem tudta volna, de komolyan soha nem is akarta, s végül is az idők első fuvallatára, örökre “ad acta” tétetett a történelem irattárának valamely poros, eldugott zugába. Ezekbe az eseményekbe azonban már belejátszott a világnak ekkorra már leghatalmasabbá vált “demokráciája”, az Egyesült Államok is. A politikai éleslátás tekintetében egy jottányival sem bölcsebben, többi “demokrata” társainál. De számáia ekkor még volt némi mentség. Az, hogy fennállása óta ez volt az első alkalom, amikor módja volt Európának, amelyet akkoriban még oly kevéssé ismert, az ügyeibe beleszólani. (Azonban: aki nem tud arabusul . . .”) Becsületére legyen mondva, első volt, aki a Páris-környéki baklövéseknek legalább egynémelyikére rászimatolt. Kevésbbé volt azonban helyes a magatartása, amikor ebből oly következtetést vont le, hogy okosabb a visszavonulás a zavaros színtérről, noha ennek zavarosságához maga is, tettleg, s az általa képviselt hatalmas politikai súly jelentőségével hozzájárult. Igaz, hogy az “utánam az özönvíz” álláspontja a legkényelmesebb. Na és persze a legkevésbbé ELŐRELÁTÓ . . . Menjünk azonban tovább! Az első háború — lényegében egyetlen “pozitív” — eredményeként tehát megszületett a nácizmus. (És létre jött újból Lengyelország.) Hogy a nácizmus úrrá lehetett a német népen, ez nemcsak a német tisztikarnak, a polgári politikusoknak, sőt a császári ház tagjainak is (akik jórészt Németországban éltek, komoly népszerűségnek örvendve) volt a szégvene és érthetetlen bénasága, de egyben a “demokratikus” doktrína bűne is, amely doktrína a Hitler előtti korban dédelgetett gyermek volt a birodalomban. Azonban, hogy a hatalomra került náci rezsim, oly akadálytalanul, simán, mintegy játszva tudta megteremteni minden addigi idők leghatalmasabb hadínénezetét, miközben már nemcsak a német zsidókat szidta, de a lengyeleken elkezdve a franciákon át Amerikáig rikácsolta fenyegetéseit, azaz szándékait még csak alig is leplezte, ez a példa nélküli katonai felkészülése a harmadik birodalomnak, ilyen kísérő körülmények mellett, a demokráciák orra e'őtt, egy olyan elképesztő jelensé«1. a tehetségtelen tehetetlenségnek olyan foka volt, ami az addig ismert világtörténelem «o-án egyszerűen példa nélkül áll. Amikor Budapesten a suszterinasok is tudják, hogy a tankok özöne és a repülők serege futkározik a német földi és 1'gi tereken, ugyanekkor a francia nagyvezérkar állásponttá az (Maurois: “Hogy vesztette el Franciaország a világháborút?”), hogy e tankoknak csak az első sora valódi, a többi pa"endekliből van. S ez nem a pesti inas tudományát dicséri, bau«m jellemzi — az adott ese0“"1 — a nagyvezérkar: BORNTRTSÁGÁT. (Bocsánat.) A magam részéről is vallom azt a felfogást, hogy a nácizmussal megegyezni lehetetlen volt. Ennek ékes példája München, amely elsősorban Anglia szégyene volt. A nácizmus letörésére, igenis indokolt volt még az “ördöggel” váló szövetkezés is, ahogy ezt Churchill mondotta. De semminemű szüksége nem volt, hogy ezt az ördögöt rehabilitálják, hogy utóbb fehérre nyalják, s angyallá glorifikálják. Ajándékokkal, felbecsülhetetlen értékekkel — Európa fe-TUDJA MÁR, hogy az új vámrendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTA. ÍRJON UJ IKKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) CSEHORSZÁGBA!!! AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS)
