Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-02-15 / 2. szám
1960 FEBRUÁR KRÓNIKA 11 „PO NASEMU" PO Kevés hazugság- ment át oly gyorsan és alaposan a köztudatba, mint a Masaryk és Benes által feltalált csehszlovák egysége. Nemcsak máig is élő államot építettek rá a páris-környéki békék műkedvelő térképcsinálóinak segítségével, hanem, mint régi valóságot kifejeaő új fogalmat, belecsempészték a műveltség nemzetközi szótárába is. A legfurcsább és a legnehezebben érthető, hogyan ragadhatott meg a cseh és szlovák nép azonosságáról szóló mondvacsinált elmélet, az Egyesült Államokban, ahol tíz és tízezerszámra élnek még a magyar Felvidékről kivándorolt szlovákok, akiknek 1918-ig sejtelmük sem volt arról, hogy a Morva folyón túl élő csehekkel — azonosak! Azt azonban nagyon jól tudják, hogy maga a szlovákság is különböző nyelvjárásokat beszélő törzsekből áll, nemhogy bármi joggal is egy kalap alá volna fogható a csehekkel. Mikor az első világháború után a Felvidékre bevonultak a “felszabadító” cseh légionisták és kiplakatirozták a katonai közigazgatás rendeletéit, a szlovák lakosság tanácstalanul állt a cseh falragaszok előtt: nem értették a nyelvet. A cseh politika a hatalomátvétel első napjától azon volt, hogy iskolán, hivatalokon és sajtón keresztül ráerőszakolja a népre azt a mesterséges szlovák ‘‘irodalmi” nyelvet, amelyet a múlt század ötvenes éveiben gyártottak Nagyszombatban különböző szláv nyelvek elemeiből, s amelyen a nyugati szlovákság igen vékony rétegű, pánszláv intelligenciája írt és olvasott, de amelyet az ország egyetlen vidékén sem beszéltek. A célja ennek az erőlködésnek átlátszó: ki kell irtani a szlovák nép és különösen a fiatalság gondolkodásából a regionalizmus tudatát, mert az egységesre “gleichschachtolt” Szlovákia könnyebben megemészthetőnek Ígérkezett, mint több különböző népcsoport, amelyeknek mindegyike más és más tájnyelven gondolkodik és érez és más és más helyi tradíciókkal rendelkezik. így ítélte halálra a cseh központosítás a keleti szlovák nyelvet, a sárosi, abauji, zempléni és szepesi szlovák nép kedves hangzású és ethnográfiai szempontból is rendkívül értékes idiómáját. Maga a lakosság így jelölte meg ezt a nyelvet: “po nasemu” leginkább vissza: ‘a magunkén’, amit magyarul ezzel adhatunk a birtokos jelzővel is aláhúzva, hogy a többi nyelvjárásoktól különbözőnek és a saját kizárólagos tulajdonának tartja. Kívülállók gyakran így is nevezik: “po Sariszki”, azaz: sárosi módra, mert a tájnyelv földrajzi központja Sárosmegye. Ennek a vidéknek az 1711. évi pusztító kolerajárványig nagyrészben magyar volt a népessége, aminek nyomai igen sok rég elszlovákosodott család magyar nevében máig is fellelhetők. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy a keleti szlovák nvelvben nagyszámú a magyar jövevényszó, persze adaptált, mégis könnyen felismerhető formában. A nyelvjárás alapjaiban ősi és sok iellemző vonásával árulja el ó-szláv eredetét, így, mint az ős-nyelveknek — szanszkrit, görög, stb. — kettős esete is van a ragozásban olyan főnevek számára amelyek természettől páros fogalmat jelölnek. Ilyenek a páros testrészek, amelveket a magyar egyesszámmal fejez ki, például: a ‘szemem’ magyarul két szemet jelenti, mert az egyik szemre azt mondjuk: félszemem. A keleti szlovák a két szemet a modern nyelvekben ismeretlen kettős esettel érzékelteti, amely ugyanazokat a prepozíciókat vonzza, mint az ablativus. Például: szemekkel — több szemmel, mint a “több szem többet lát” közmondásban — z ocsami, de két szemmel, az emberi test két szemével: z ocsima. A nemzeti hovatartozást, amely a nyugati szlovákban, az ú.n. irodalmi nyelvben és a csehben is változatlanul: szlovák, a keleti szelvben a “szlovjak” kifejezés határozza meg, ebben a nagyon fontos fogalomban is kimutatva a különbséget. Ma, négy évtizeddel a csehszlovák “államalapítás” után otthon már csak az öregek, külföldön pedig a rég kiszármazottak beszélik ezt az idiómát és nincs messze az idő, amikor puszta nyelvészeti emlék lesz belőle. Felvidéki olvasóink számára emlékezetből csokorba gyűjtöttünk itt, a messze idegenben néhány szál mezei virágot: a keleti szlovák népköltés néhány kedves darabját; báj van bennük, néha aranyos humor, de legtöbbször az a halk melankólia, amely mintha mindig ott lebegne aa ismerős dombok felett. A sárosi nóták között országszerte a legismertebb volt régtől a “Ja parobek z Kapusán” kezdetű: Ja parobek z Kapusán Nye mám zsenu lyem szom szám. Hei. naco mi je naco mlada zsena Ked ja mám zoz zsebu Doszt traoenya. (Kapiba való legény vagyok, nincs feleségem, csak magam vagyok. Minek volna nekem a fiatal feleség, magammal is elég bajom van.) Ugyancsak széles körben ismert a híres népi tánc, a “Po za bucski” nótája: Po za bucski • Po za krak Kto viszkocsi To je hlap. A ja taki virganyec Zse viszkocsi mna palyec. (Túl a bokros berken az a legény, aki táncra perdül. És én olyan fürge vagyok, hogy egyszerre lábujjhegyre ugróm.) Igen sok a keleti szlovák népdalok közül a magyar kuruc nóták bús melódiájára íródott, köztük az öreg juhász panasza, amely minden népköltési gyűjtemény gyöngye lehetne: ... Pomali ovecski Here rubanyami Bo ja bacsa sztari nye vladam za várni... (Lassan juhocskák, felfelé a vágásokon, mert én, vén juhász, nem tudok már lépést tartani veletek.) Ugyancsak kuruckori emlék a következő: Z huri zoz Braniszka Csecse voda Bisztra Nye mozsem ju zasztavic. Frajirecska moja Z druhima se ciszka Nye mozsem jej zabranyic. (A Branyiszkó hegyről folyik le a Bisztra patak nem tudom elállítani. Az én kis kedvesem másokkal ölelkezik, nem tudom neki megtiltani.) A tájra és a népre jellemző hangulat szól ebből a kis dalból; Vihodzi szlunecsko po za lyeszi Uzs me v tim Presove nyics nye cesi... Ozdaj me pocesi dakdze indze. (Az erdők mögött jár a napocska, semmi sem kedvemre való már ezen az Eperjesen. Jól éreztem magam itt, de elmúlt, talán majd megszeretek valahol másutt...) Végül iktassunk ide megfelelő magyarázattal egy négysoros kis balladát, — hogy is mondja a poétikai meghatározás: dráma dalban elbeszélve, — amelynek technikai tökéletességével csak kedves humora vetekedhetik. A sárosi, szepesi hegyek között sokan laknak magános erdei tanyákon 'egymástól kilométeres távolságokra. Egy ilyen atyafi indul kora reggel a falu felé végig a gerincen, s messziről meglátja legközelebbi szomszédai, Mikitáék ugyancsak magányos házát. A ház előtt meszsziről nehezen kivehető alakok: tehén körül foglalatoskodó fiatalasszony és egész közel hozzá egy férfi. A hajnali vándor elégedetten legelteti szemét a harmonikus képen: Mikitanya kravu dojl A Mikita őri nyej sztoii (Mikitáné tehenet fej és Mikita mellette áll...) A hegylakók egyenletes, hoszszú lépéseivel gyorsan fogy a távolság s a közeledő éles szeme valami szokatlant fedez fel a férfi habitusán. Gyanakodva teszi fel a kérdést: Mikito, esi ti to?! (Mikita, te vagy az?) A negyedik sort csak egy-két száz méteres út választja el a harmadiktól, de egész világ az első kettőben megénekelt családi idilltől. A sanda gyanú bizonyossággá vált: Vera Bozse, druhi to! (Bizony Isten, valaki más.) Négysoros kis dalban öt felvonásra való tragédia, vagy komédia ... ★ Annyi kedves dologgal együtt, amelyek lassan a múlt ködébe tűnnek, elzeng a régi nóták visszhangja is és elhal egy nyelv, amely boldogabb időkben nemcsak sajátos népi kultúrát őrzött, hanem közvetítő is volt a területén együtt élő szlovákok, magyarok, ruszinok és németek között. Sok érdekessége és érdeme mellett persze van hibája is: semmi köze sincs a csehekhez és ezt az új “hódítók” nem tudják megbocsájtani... FELVIDÉKI LEVELEKBŐL: Tekintetes Kiadóhivatal! Az előfizetésem rendezésére mellékelten tisztelettel csatolok készpénzben $8.00-t. Szerény véleményem szerint az ezévi előfizetésemmel is hátralékban vagyok miért is ezúton mondok hálás köszönetét önöknek, hogy kedves lapjukat voltak szívesek minden fennakadás és megszakítás nélkül rendszeresen megküldeni. Szíves elnézésüket kérem múlasztásomért és hanyagságomért. Megismételve kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és egy szebb, boldogabb, s megelégedettebb magyar Ujesztendőt kívánok mindannyiunk számára. További munkájukra a magyarok Istene áldását kérve, maradtam honfitársi tisztelettel és üdvözlettel Chicago, 1960. febr. 4. Teljes név és cím ★ A Krónika oly igaz harcosa a történelmi magyar eszményeknek, hogy hetenként kellene olvashassuk. Adja Isten, hogy nagy nemzeti és testvéri céljai a magyar nép üdvére mielőbb megvalósuljanak! Pittsburgh, Pa. CSUPAK KONRÁD LEGÚJABB ELŐFIZETÉSEK: T. G. F. Mexico $4.00, Dr. Z. R. Nikitsch, Ausztria 100 osztrák schilling, S. S. Lackawanna S4.00, L. Z. Oldham, England $2.78, R. E. Washington $25.00, Rev. Gy. G. Fort Wayne $5.00, Mme Gr. Sz. A. Asleville $4.00, B. M. Buffalo $4.00, K. I. New York City $12.00, W. M. Windham, Canada $5.00, Széchenyi Könyvtár, Budapest $4.00. Könyvtár, Budapest $4.00, V. I. Chicago $8.00, B. K. Avenel $4. SZERKESZTŐI ÜZENETEK: T. Franciaország. Köszönjük figyelmeztetését, s azon leszünk, hogy idegen szavak használatát lehetőleg elkerüljük. Munkatársainkhoz ily irányban kérést intéztünk. Egyéb javaslatait megfontolás tárgyává tesszük.
