Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-15 / 11. szám
a, KRÓNIKA 1959 November UJ PROVOKÁCIÓ November 30-án kongresszust tart az újjáalakult magyarországi kommunista párt. Mint Kállai Gyula államminiszter egy beszédében mondotta, a kommunizmust még inkább ki akarják terjeszteni az ország egész életére. Ez nyilván azon gazdák ellen irányul, akik még mindig egyéni gazdálkodást folytatnak, s ellentálltak annak, hogy “önként” belépjenek a kolchozokba. A földművesek elleni presszió növelésének elhatározása biztosan ott lesz a kongresszus napirendjén. Az ipart illetően ismét a nehéz hadiipar kapja az elsőbbséget a közellátási iparokkal szemben. A pártvezetőségben és a kormányban személyi változások várhatók. Hír szerint Marosán György államminiszter Kádár János helyettesévé, az első párttitkár után sorrendben első párttitkárrá rukkol elő. Kádár döntött így. A nagyhangú Marosán, a szociáldemokrata renegát 1956-ban kruscsevebb akart lenni Kruscsevnél, s a forradalom legázolása után azzal kérkedett, hogy ő, igenis ő volt az, aki behívta az oroszokat... Kádár az ő előléptetésével szemérmetlenül provokálja úgy a Nyugatot, mint a magyar önérzetet. Ezzel csak tágul az áthidalhatatlan szakadék közte és a magyar nép között. Tovább feszíti a húrt, az ellentétet. De a magyarságot nem lehet megtörni, — kivált, hogy maga Kádár az, aki olajat önt a hamu alatt izzó parázsra! Uj kön yvck ban és szóban. Különösen a magyar forradalmat közvetlenül megelőző időkben folytak a legélesebb csatározások az amerikai propaganda körül. Andrew BERDING propaganda szakértő alapos vizsgálat után végül is äzt ajánlotta, hogy a tárgyilagos, nyugodt híranyag a legjobb pszichológiai hatással van a hallgatókra. Ajánlotta továbbá, hogy az egyes “szatellita” országok problémáival elkülönítve, behatóan foglalkozzanak. Használják ki a nagy előnyöket, amiket az olyan ‘provokatív’ művek nyújtanak, mint Kösztler Arthur könyve (Darkness at Noon), vagy Hemingway könyve (For Whom The Bell Tolls) nyújtanak. Könnyítsék az utazást a vasfüggöny mögül nyugatra, hogy az ide utazók lássák mit jelent szabadságban élni és végül emlékeztessék a vasfüggöny mögöttieket az élet apró Örömeire, mert a boldogság keresése a legragadósabb emberi betegség. Az 1956 őszén kitört magyar forradalom a nyugati propaganda nagy vizsgája lett. Utána a kritikák olyan fergetege söpört végig az amerikai propagandán is, hogy a vizsgálatok sora következett. Nem kétséges, hogy az egész nyugati propaganda megzavarodott és hibákat követett el, amelyek sokszor nem kívánatos következményekkel jártak. Kivétel volt a Voice of America, amely híven követte az amerikai külpolitika akkori álláspontját és a lázas napok alatt egyetlen kisiklást sem követett el. Más kérdés az, hogy tetszett, vagy nem tetszett az érdekelteknek az amerikai állásfoglalás. A Voice of America azonban eleget tett a komolyság és megbízhatóság minden követelményének. ★ Az amerikai hideg háborús propaganda erősítését már a második világháború óta követelik. DULLES 1948-ban a hadügyminisztériummal egyenrangú szervezetre gondolt “nem katonai” védelem céljaira. 1955 tavaszán pedig David SARI\OFF, Amerika és a világ leghatalmasabb rádió és televíziós vállalkozásának elnöke ebben a tárgyban programmot küldött EISENHOWER elnöknek, aminek a címe ez volt: Politikai offenzíva a világ-kommunizmus ellen. Az alapelvek helyesek, az elmélet kitűnő ebben a programmban, de a gyakorlati kivitelezésre vonatkozó javaslatok legnagyobbrészt naivak és kivihetetlenek. A legjobb és legbiztosabb út a háború elkerülésére a hideg háború megnyerése — mondja Sarnoff a programúijában. A kommunisták CSAK akkor hátrálnak, ha a Nyugat bátran és határozottan cselekszik. Irán, Görögország és Berlin, sőt még Ausztria példái ezt bizonyítják. Sarnoff szerint a hideg háború megnyerése már csak azért is sürgős és fontos, mert a Szovjet néhány év alatt az atom-fegyverek terén versenyre fog kelni Amerikával és ha eléri a paritást, esetleg megkísérli használni, miután van vezetőik között elég Hitler típusú fanatikus. Sarnoff azt javasolja, szervezzék meg a “STRATEGY BOARD FOR POLITICAL DEFENSE” (a Politikai védelem vezérkara) intézményt és vezetőjének kabinet-státusza legyen. Tagjai között legyenek a hadügyminisztérium, C.I.A., U.S.I.A. képviselői is. Az intézmény költségvetése a katonai költségvetés 5-7 százaléka legyen, természetesen anélkül, hogy a katonai kiadásokat csökkentenék. A Szovjetet és a “szatellita” országokat ellenség által megszállott területnek kell tekinteni és minden eszközt felhasználni arra, hogy érintkezést lehessen találni az ott elnyomott néppel, így millió számra kellene gyártani olcsó és könnyű rádió felevő készülékeket, fonográfokat, lemezeket és ledobni a vasfüggöny mögött. Passiv resistendara és ellenállási csoportok beszervezésére kellene felhívni a vasfüggöny mögötti bányák, gyárak, farmok munkásságát, a katonaságot, hivatalnokokat, stb. Ezekkel kis rádió leadok útján lehetne érintkezni. (Sarnoff itt egyszerűen kihagyta számításából a vasfüggöny mögötti politikai rendőrséget és a besúgók tízezreit.) ★ Újabban más oldalakról is követelik a hidegháborús vezérkar felállítását. így William Randolph HEARST Jr., a Hearst lapok főszerkesztője, továbbá Preston J. MOORE, az Amerikai Légió elnöke. Az előjelekből már pontosan megállapítható, hogy egy ilyen vezérkar semmivel sem segítene megnyerni a hideg háborút, sőt talán hátráltatná. A szakembereken kívül olyanok is beleszólnunk a propaganda irányításába, akik nincsenek tisztában a hideg háborús propaganda realitásaival és a pszichológiai hatásokat félreismerik. A propaganda kérdések esetleg a nyilvánosság előtt lennének letárgyalva, aminek csak az ellenség látná hasznát. Az amerikai adófizetők újabb megterhelését jelentené a szervezet több billiós költségvetése, anélkül, hogy a kiadások arányban állanának az eredményekkel. A jelenlegi helyzet az, hogy az Egyesült Államok százmilliót költ propagandára az Information Agencyn keresztül, szemben a Szovjettel, amely legalább két billiót költ évente. Természetesen a kommunizmust ellenző népek segítségére billiókat költ Amerika és ez minden írott, vagy elmondott propaganda anyagnál hasznosabb eredményeket produkál. Kultúrális és tudományos térre kezd áttolódni a hideg háborús küzdelem egy része. Kétségtelen, hogy Amerikának is növelnie kellene kiadásait, de sohasem volna szabad politikusokat és álmodozókat közel engedni a propaganda irányításához. Maradjon az a SZAKEMBEREK kezében. Dr. SÁNDOR LÁSZLÓ Kővágó József, 1945-től 1947- ig, majd 1956 november első napjaiban Budapest polgármestere, aki a magyar szabadságharcnak, politikai síkon, tevékeny résztvevője volt, 1959 október 23-án, a magyar szabadságharc hároméves évfordulóján bocsátotta a nyilvánosság rendelkezésére “You Are All Alone” (Egészen Egyedül Vagy) című angol nvevlű visszaemlékezését börtönemlékeiről és a magyar szabadságharcban való szerepéről, a newyorki F. A. Praeger cég kiadásában-Kővágó József 1957 januárjában érkezett meg New Yorkba s könyve megírását a világhírű amerikai Du Pont vegyészeti cég és a Radio Free Europe támogatása tette lehetővé. Budapest volt polgármesterének a tiszteletére, október 23-án, az International Rescue Committee (Nemzetközi Menekültügyi Bizottság) az “Overseas Press Club of America” helyiségeiben, New Yorkban, fogadást rendezett, amelyen Mr. Leo Cherne mondott beszédet. “Mi amerikaiak azt reméljük, — mondotta a Rescue Committee képviselője, — hogy Kővágó könyvének címe nem a jövőt illető jóslat.” Az amerikai újságírók, akik a magyar szabadságharc ügyének olyan hűséges munkatársai voltak, a többi amerikai és külföldi vendéggel, erre a kijelentésre, élénken tapsoltak. ★ Kővágó könyvének első fele a volt polgármester börtönélményeivel míg a könyv második része, ugyanolyan terjedelemben a magyar szabadságharcnak azon részeivel foglalkozik, melyben Kővágónak szerepe volt. A volt polgármester börtönélményeire a legjellemzőbb a rengeteg testi és lelki megpróbáltatáson kívül az, hogy a kommunisták mennyire nem tartották be sohasem azt, amit neki, vagy a többi megkínzott rabnak igéitek. Kővágót a szokott vádakkal, ellenforradalmi szervezkedéssel és kémkedéssel vádolták, de a tárgyalás előtt megígérték neki, hogyha úgy vall, ahogy azt előírják neki, a tárgyalás után találkozhat majd a feleségével. A kommunisták ezt az Ígéretüket mint ahogy más Ígéreteket sem, sohasem váltották be. ★ Mindabból, amit Kővágó a szabadságharcról ír, a legérdekesebb az, amit Kovács Béláról mond. Kovács Béla november l-én délután ért Pestre, írja Kővágó könyvében. Ugyanazon este Kővágó hosszabb beszélgetést folytatott vele és Kovács Béla, jegyzi meg Kővágó, ebben a beszélgetésben nagyon sotétenlátó volt. “Súlyos kétségei voltak aziránt, mintha a nyugati hatalmak gyors közbelépésre határozták volna el magukat.” (210. old.) Miután az oroszok a magyar szabadságharcot vérbe fojtották, Kővágó újból találkozott Kovács Bélával. Időpontot erre a beszélgetésre nem jelöl meg Kővágó. Kovács Béla ekkor így nyilatkozott Kővágónak: — Megmondtam neked, hogy nincsen remény. Te nem ismered jól az oroszokat és nem ismered helyesen a nyugati hatalmakat. (248. old.) És az események, Kovács Béla tragikus halálával, vajon nem őt igazolták-e? ★ Yan Kővágó József könyvének még egy érdekes vonatkozása. Az egész magyar szabadságharcnak ez az egyik kulcskérdése: Magyarország kiválása a varsói szerződésből. Erről az eseményről Tildy Zoltán, akinek mentségére és szerepére a szabadságharcban Kővágó több érvet sorakoztat fel, november elsején tájékoztatta Kővágót. Kővágót Tildy kijelentése Magyarország kilépéséről a varsói egyezményből lelkesedéssel töltötte el. “Végre valahára egy bátor és okos léDés!” írja erről Kővágó. (204. old.) De vajon tényleg az volt-e? A történelem mindenesetre nem azokat igazolta, akik Nagy Imrét, akár közvetlenül, akár
