Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-15 / 11. szám
4 KRÓNIKA 1959 November Egyedül, a dicsőséggel Az erdélyi magyarság gazdasági helyzete Mint ahogy a húsvéti Szenthét minden napján Krisztus kínszenvedéseire és megdicsőülésére emlékezünk, úgy száll gondolatunk október 23-tól november 10-ig az 1956-os magyar kálvária állomásai felé. A világ minden magyarja fájdalmas gyásszal, de öntudatos büszkeséggel éli át lelkében újból ezeket a feledhetetlen napokat, amelyeket a magyar nemzet saját vérével írt bele a világtörténelembe. A történelem nagy összefüggései nem a napi politika csetepatéiban, vagy egyes csaták kimenetelében, hanem a kifejlődési időszak általános teljesítményeiben bontakoznak ki. S az egyes nemzetek küzdelmét nem a közvetlenül mutatkozó, hanem a nagy távlatban lemérhető eredmények igazolják. A tovarohanó események felett a végső ítéletet a történelem ítélőszéke bondja ki. Ez elé az ítélőszék elé a magyar nemzet felemelt fővel járul. Mert a történelmi ítélet másképp fog hangzani, mint ahogy a moszkvai propaganda hazug csahosai világgá üvöltik. Másképpen fog hangzani annál isr, amivel a Nyugat legkisebb ellenállás irányában megoldást kereső politikusai magatartásukat indokolják. A történelem felelősségre fogja vonni a Nyugatot. Nem azért, hogy bennünket elárult, mert árulásról csak ott lehet szó, ahol valami előzetes kapcsolat, szövetségi viszony fennállott. Mi nem voltunk a Nyugatnak szövetségesei. A magyar szabadságharc az orosz elnyomás ellen, a magyar népiélek mélyéről fakadt, spontán forradalmi kirobbanás volt. De a történelem felelősségre fogja vonni a Nyugatot azért, mert tétlenül nézte a gyengébb eltiprását az erősebb által. Még inkább azért, mert tétlenül nézte az emberi jog és igazság eltiprását az állati erőszak és gonoszság által. A történelem el fogja marasztalni a Nyugatot abban, hogy cserben hagyta a saját ideáljait. S a történelem átka és örök gyalázata fogja tújtani a moszkvai orosz-kom munista bűnszövetkezetet, melynél aljasabb, szégyenletesebb zsarnokságot a világ még nem látott, s mely barbár vadságnak tetőfokát a magyar szabadságharc eltiprásában érte el. A történelem a jövő babérkoszorúját kizárólag a magyar nép részére tartja fenn. Spanyolországban, a vigói kikötőben van egy hősi emlékmű, amelyet Woolf angol admirális tiszteletére állítottak, ő fedezte a szövetségesek visszavonulását Napoleon túlerői elől, a corunai behajózásnál, mely az akkori idők Dünkirchen-jének felelt meg és maga is elesett. Woodworth angol költő írta sírfeliratát, amely így hangzik: “Itt hagyták katonái Woolf tengernagyot, Egyedül a dicsőséggel”. A történelem ítélete is így fog hangzani: “A világ nemzetei a magyar népet egyedül hagyták dicsőségével.” Ez a dicsőség örök és csorbíthatatlan. Csillagtüze túl fogja ragyogni időtlen időkig sötétségét. Évszázadok múltán is bizalmat és erőt fog sugározni az emberiségnek, úgy fogják tanítani az iskolákban — XII. Pius pápa mondotta — mint a termophilei, a rodoszi és a toledói hősökét. S ez a dicsőség nem rögződik egyetlen-egy egyéni névhez sem. Akiket a forradalmi események ereje felvetett, vagy azok nyomása alatt az utolsó pillanatban a népakarat eszközeivé váltak, csupán ösztönös megtestesítői voltak az egységes nemzeti léleknek. Az 1956-os magyar szabadságharcnak egyetlen hőse van: a magyar nép és azon bélül a magyar ifjúság. S ne mondják azt a történelmi materializmus bekötöttszemű tanítóbácsijai, hogy a dicsőségből megélni nem lehet. Az ellenkezője igaz, amint mindennek, amit a kommunizmus tanít, az ellenkezője igaz. A dicsőség belső koncentrációja azoknak a titkos erőknek, amelyek a nemzetek sorsát s a történelmi fejlődési végső fokon eldöntik. A szovjet hatalom ellen egyedül vívott szabadságharc a nándorfehérvári győzelem óta a magyar történelem legnagyobb kihatású teljesítménye, amelynek révén a magyarság a saját erejéből belenyúlt a világ folyásába. Majdan ez megviláglik mindenki előtt, de már az azóta lefolyt 3 év eseményeiből is leszűrhetjük a következő eredményeket : 1. az 1956-os szabadságharc az egész világ előtt cáfolhatatlanul leleplezte azt a szovjet hazugságot, hogy a kommunizmus a nép akaratára van felépítve. 2. nagyrészt ennek a felismerésnek köszönhető, hegy a “békés együttélés”-sel űzött moszkvai világcsalás eddig nem tudott pozitív eredményt elérni. 3. a magyar esetből levont tanulságok következménye, hogy a Nyugat sikeresen elébevágott a libanoni és laoszi kommunista támadási kísérletnek. Magyarország nélkül a közel- és távolkeleti helyzet ma más képet mutatna. íme. a magyar hősiesség világpolitikai kihatásai rövid 3 év mérlegén. Mi, akik messze idegenben biztonságból néztük végig a legendás küzdelmet, nem osztozhatunk a dicsőségtekben, otthoni magyar testvérek. De büszkék vagyunk arra, hogy mi is magyarok vagyunk és veletek együtt imádkozunk azért, hogy az 1956-os magyar véráldozattal elindított világtörténeti fejlődés egy jobb jövőben való kiteljesülését mielőbb elérje. Madrid MAROSY FERENC Erdélyben szomorú a magyarság gazdasági helyzete. Rendkívül erőszakolják a falvak kolhozosítását, s úgy látszik, az eddigi ellenállás helyett a magyar falvak, kivált a Székelyföldön, bölcsebbnek vélik engedni a nyomásnak és megalkudni a helyzettel. A kommunista lapok diadalmasan közük, hogy egymásután hány magyar falu válik “szövetkezeti faluvá”, amikor is minden földműves kolhoztaggá, tehát az állam cselédjévé válik, feladva függetlenségét, melyet évszázadok óta bírt. Az Előre 1958 november 29-i híre szerint Csíkszereda 1053 földműves családja 2396 hektár földdel belépett a meglévő öt mezőgazdasági társulásba, s így a Székelyföld első szövetkezeti városa lett. Négy nappal előbb így lett “termelőszövetkezeti község” a jómódú Szárhegy is Gyergyóban, ahol 1010 család 3895 hektár földdel lépett be a mezőgazdasági társulásokba. Hogy a szabad székelyek mily mértékben lesznek támaszai a kommunista rendnek, aki őket ismeri, afelől nincs kétség. De a tömegbelépések talán lehetőséget nyújtanak a gazdáknak arra is, hogy maguk választotta vezetőség álljon kolhozuk élén a sok kommunista semmittevő helyett. Majd átvészelik ők e kesei-ves éveket is, amint átvészelték a tatár és török dúlásokat, s az nevet legjobban, aki utoljára nevet. Az Előre 1958 december 6.-i híre szerint Udvarhely rajonban a földnek 53 százalékát kollektivizálták. Ugyenezen lap november 5.-én azt jelentette, hogy Temesvár tartományban a mezőgazdaság összterületének 78.1 százalékán folyik közös gazdálkodás. (Magyarországon csak kb. 25 száalékán!) A rendszer az orvosok zsebébe is belenyúl, s megszünteti a magánprakszist, ehelyett a magánfelek a kórházakban létesített “fizetett rendelőket” vehetik igénybe, ahol szakorvosok, meg egyetemi tanárok “rendelnek”, de a díjak az államhoz folynak be. “Orvosok hazafias mozgalma” címmel az Előre 1958. december 5.én azt írja, hogy Kolozsvárott és a tartományban 280 magánrendelőből 224-es már “önként” megszüntettek. “Az elsők közt zárták be rendelőjüket: Moga Aurél, Danielo Leo, Vitályos András, Dajbukát Ferenc, Fazekas János, Vitányi László, Schapira Mór, Prach Vilmos professzorok.” A kommunista állam mellesleg így ingyen értékes orvosi felszerelésekhez is jut: két legyet egy csapásra! óriási terhet jelent a falusi lakosságnak és az “önként vállalkozó” munkásságnak, diákságnak a “társadalmi munka”: többek közt például a Nyárád medrének 45 kilométeres szakaszon való újra ásása, mellékpatakjainak szabályozása. E nehéz fizikai munkát a rendes napi munka mellett ingyen, “önként” kell megcsinálni. Ily közmunkák mindenfelé folynak. Bodor András tartományi VB elnök szerint' a Székelyföldön 5.3 milüó lej értékű talajmunkához csak 300 ezer lejt adott az állam a beruházási alapból, a többit a dolgozók ingyen adják. (Előre, 1958 november 2.) Különösen Háromszéken folynak ilyesféle ingyenes árvízmentesítési munkák. Mindez még keservesebbé teszi az amúgyis nehéz mindennapi életet. A megélhetés gondjai nagyobbak, mint a magyarországi kommunista rezsimben. A bérek, fizetések kisebbek, az élelmiszerek valamivel olcsóbbak, de az iparcikkek nagyon drágák. A román kommunista rezsim Sztálin tanítványa. Ugyancsak ért hozzá, hogy a népet kiuzsorázza. S mert Moszkva-hűségéhez kétség nem fér, jutalmul Moszkva saját katonaságának egy részét is kivonta Romániából. A Magyar Nemzet budapesti lap jelentette 1958 június 27.-én, hogy “Románia több helyőrségéből már visszatérnek a szovjet csapatok hazájukba”. Temesvárról is elmentek. A román kormány újabban Izraellel kötött bizalmas “üzletet”, aminek ellenében 30.000 zsidó lakosnak ad szabad kiköltözést Izraelbe. így egy csomó lakáshoz és értékes otthagyott vagyontárgyhoz jut a rendszer. Hát élelmességben nincs hiány náluk. Gyáripari, bányászati és kohászati téren nagy a fejlődés, z sok új munkaalkalmat jelent, s bizonyos tekintetben kárpótlást a mezőgazdaság visszafejlesztéséért. Kolozsvár és Dés is földgázvezetéket kapott. A sármási földgáz ezévben már Magyarországra is eljut, először a miskolci iparvidékre. A tiszapalkonyai vegyikombinátot már az erdélyi földgáz felhasználására tervezték. Külföldről az erdélyiek csak nehezen, s drágán jutnak rokoni küldeményekhez, roppant nagy a vám. A csomagküldési lehetőség igen korlátozott, lopnak is belőlük. E téren a román kommunista rezsim ostoba politikát folytat. Néhai jó Apor Péter Metamorphoses Transsylvaniae című művének alcímét nyugodtan idézhetnők helyzetismeretünknél: “Erdélynek régi, alázatos idejében való gazdagságáról és a mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldusságra változása”. De azért a koldus erdélyi magyarokat ne féltsük: átvészelik ők a mai zord időket is. PÁLL GYÖRGY S3——^—ai ■iiiiiMinnm——. Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Kéziratokat nem adunk vissza.
