Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-15 / 11. szám

1959 November KRÓNIKA 3 kérdezik egymástól: hát érde­mes volt? Az élő, az Amerikába sodró­dott bajtárs pedig a Long Is­­land-i családiház nyitott ablaká­nál néz az éjbe, s virraszt holt baj társak drága emléke felett. Kínzó kérdések és kételyek ütik szíven: hát érdemes volt? . . . Fent szürkül a Long Is­­land-i éj. Valahol harang kon­did: hajnal van! CUSTOS Királyunk születésnapjára őfelsége, II- OTTÓ Magyaror­szág törvényes és alkotmányos királyának 47. születésnapját ünnepeljük. Kérjük a mindenha­tó Istent, hallgassa meg könyör­gő imánkat és nagy, szent ke­gyelmével áldja meg, segítse, s tegye lehetővé sokat szenvedett édes Hazánknak és számkivetés­ben élő Királyának, a boldog egy­másra találást, s a független, szabad magyar életet. Áldja meg családi körében, drága Király­nénkkal és Gyermekeikkel, s tartsa meg jó erőben, egészség­ben. minden magyarok boldogí­­tására! Tények sokasága igazolja, hogy mióta királytalan király­ságban, köztársaságban és népi­köztársaságban élünk, népünk egyik eleset tségből, bajból és nyomorból a másikba zuhan. El­nyomó kommunista zsarnok ural­kodik felettünk, elveszett nem­zeti önállóságunk és független­ségünk. A békének, nyugalom­nak és örömnek drága rózsái el­tűntek a magyar arcokról, s csak szomorúság és fájdalom üli meg a lelkeket, hogy a holnap milyen újabb véráldozatokht és megpróbáltatásokat tartogat számunkra. Népünknek szenve­dése minden más népnek szenve­dését sokszorosan felülmúlja. Mi lettünk, — nagy múltunk elle­nére, — az a kisemmizett, pusz­tulásra ítélt nép, kitől a trianoni béke-parancs országunknak két­harmadát elszakította, s magyar­ságunkból közel 4 milliót idegen járom alá utalt, hogy boldogta­lan, szenvedő Testvéreink 14 év óta, kettős járom alatt szenved­jék, a nemzetiségi türelmetlen­ségnek, elnyomásnak és a kom­munista istentelenségnek min­den szörnyűségét. Istenben boldogult I- Ferenc József királyunk jelmondata a: “Viribus Unitis” “Egyesült erő­vel” való célt tűzte nemzetünk és népei elé! Ezt a jelmondatot vésette és Íratta pénzeinkre is, hogy a magyar szívekbe minél mélyebben bevésődjék annak óriási jelentősége, amit a római­ak már úgy fogalmaztak meg, hogy: “Egységben a kis dolgok is nagyra nőnek, egyenetlenség­ben a nagy dolgok is tönkre men­nek!” Ha magyarságunknak most le­tűnt ötven éves múltját vizsgál­juk, megdöbbentően igazolódik, hogy minden elesettségünknek, megpróbáltatásunknak és nyo­morunknak alapvető oka: nem tartottuk szemünk előtt a nagy­szerű Ferenc József-i jelszót, ha­nem egyenetlenkedéseinkkel, széthúzásunkkal önmagunk sír­ját ástuk és ássuk! És nem ta­nultunk múltunkból sem, amikor előttünk áll a példa, hogy a mo­hácsi csata elvesztését, akkori széthúzásunkkal és pártoskodá­sunkkal “Mohácsi vész”-szé da­gasztottuk, minek következtében elveszett nemzeti nagylétünk és 150 éves török rabság szakadt ránk, mely majdnem kipusztulá­sunkkal végződött! Az akkori idők szomorú tanú­sága kisért mai életünkben, ami­kor a “lenni, vagy nem lenni” kétségbeejtő kérdése előttünk áll! De még ma sem tudunk egyek lenni, s régi bűnünktől szabadulni, minden mellékgondo­lat nélkül megfogni II. OTTÓ ki­rályunknak kezét, hogy vezets­­sen minket a magyar feltámadás gyönyörű valósága felé. Az egész művelt világ ismeri Királyunk­nak széles tudását, mindenre ki­terjedő alapos tájékozottságát és állandó harcát magyarságunk érdekében! A világot rabszolga­sággal veszélyeztető kommuniz­musnak ő az egyik legerősebb ellenfele. A megtévesztő kom­munista propagandának és mód­szereknek kitűnő ismerője. Ke­resztényi példamutató egyénisé­ge, szívjósága és emberi nagy­sága páratlanul áll világunkban és mégis ö az, aki 1932, vagyis nagy­korúsága óta “Földnélküli Ottó” királyunknak nevez­hető, mert másoknak az ön­zése és bűne miatt nem nyílt alkalom 27 év óta arra, hogy királyi egyéniségét, jósá­gát, Isten-félő lelkiiletét, műveltségét és emberszere­­tetét magyar népének, nem­zetének javára és üdvére a trón magasságából kama­toztathassa. De népének sem adatott meg ezen idő alatt, hogy békés megelé­gedettségben, szabadon és függetlenül élhessen! A “Viribus Unitis”-nak szükségességét már a Hét Vezér felismerte, midőn Ár­pádot fejedelemmé válasz­totta! És azóta a történelem csak akkor jegyezhetett fel magyar sikert, haladást és boldogulást, amikor Király és Nép békés egyetértésben egviittmunkálkodott! Ma a. Viribus Unitiénak na­rancsaid szükségszerűsége «ira dÖHP^tí oifnnVof? ictVfXW kell. llAÍTV AO,VCpO,Vp< l’q ftű07ofqríáepo von orríilrcj^o*, pmitvvónc f *1 o. lírocón -»Al T’r* AgTTQ TTo -goztatására m^feMően fe’ke-OLVASÓINKHOZ Az ausztriai legitimisták lapjaiban, köztük a bécsi “Die Krone” november i-i számában a következő közlemény jelent meg: “Az utóbbi időben felmerült azon híresztelésekkel szemben, amelyek szerint HABSBURG OTTÓ a legközelebbi napokban “le­mondási nyilatkozatot” ad ki s utána azonnal visszatér Ausztria földjére, feljogosíttattunk annak közlésére, hogy e jelentések NEM FELELNEK MEG A VALÓSÁGNAK. A visszatérés módozatainak kérdésében továbbra is tárgyalások folynak.” ★ Felesleges volna mondanunk, de hozzánk érkezett kérdésekre válaszolva közöljük, hogy a MAGYAR trón ügye a fentitől teljesen különálló, teljesen független! OTTÓ örökös-királynak törvényes joga a Szentkorona orszá­gainak trónjára az 1918-as nyugati és az 1945-ös keleti, nemzet­megalázó erőszak és annak kényszerű, tehát érvénytelen fejlemé­nyei dacára változatlanul fennáll. őfelsége forró vágya, hogy a magyar nemzet szolgálatára és üdvére mielőbb elfoglalhassa a magyar trónt és teljesíthesse törté­nelmi elhivattatása korszerű nagy feladatait. A MAGYAR ÜGY AZ E.N.Sz. KÖZGYŰLÉSÉN Az Egyesült Nemzetek közgyűlése tudvalévőén tavaly meg­figyelőként Magyarországra küldte Sir Leslie Munro ausztráliai delegátust, akit a kommunista bitorló kormány nem bocsájtott be. Az E.N.Sz. amerikai delegációja a most New Yorkban folyó köz­gyűlés napirendiére kívánja tűzetni Sir Munro erről szóló jelentését. A Szovjet delegáció erre “Hűhó az ú.n. magyar kérdés körül” címen tiltakozó jegyzéket adott ki. Azt állítja, hogy a magyar ügy újabb szóbahozatala “aláaknázná Camp David szellemét”. Ez a legújabb jelszó a Nyugat becsapására, a Nyugatnak passzív han­gulatba ringatására. “Camp David szelleméből” eddig semmit sem láttunk. Kezdjék a békeszellemet azok, akiknek bűnei a nagy ellen­téteket felidézték. Kezdjék bűneik jóvátételével, elsősorban Magyar­­országon, ahol a legsúlyosabb a bűnhalmazatuk! Azt is állítja az orosz deklaráció, hogy a magyar ügy újabb szóbahozásának szándéka annak bizonysága, hogy a nyugati szö­vetségesek “folytatni akarják az Atlanti Charter elveinek súlyos megsértését”. Az Atlantic Charter főelve a nemzeti önrendelkezés volt. A Chartert a Szovjet is aláírta, de sorozatosan, gyalázatosán megsér­tette, leggyalázatosabban Magyarország esetében! A régi arcátlan moszkvai taktika ez: hamisan azzal vádolni a szabad világot, ami­ben ők maguk száz százalékig bűnösek! szüljünk. Minden fontosabb do­log megoldásának alapja, al­fája és ómegája: a magyar­­egység, mely nélkül semmi­be sem kezdhetünk bele! Magyar egységet pedig más­képpen létre nem hozhatunk, csak úgy, ha mindnyájan felzárkózunk királyunk mö­gé! Még a darvak sem képe­sek össze-visszaságukból - addig kikeveredni, míg egy vezető élre nem áll, hogy mögéje felsorakozhassék és céltudatosan viselkedjék. Mennyivel inkább érvényes ez a tény a népekre, nemze­tekre, kik megfelelő vezető nélkül soha semmiféle tekin­tetben eredményre nem szá­míthatnak. Szabadvilágunknak legnagyobb hiánya és baja, hogy még nin­csen vezérlő egyénisége, aki az istenes-keresztény erőket ösz­­sze tudja céltudatosan fogni és a kommunizmussal szemben azo­kat az erőket megfelelően fel tudja használni! Mi magyarok abban a helyzetben vagyunk, hogy a vezetésünkre alkalmas veze­tő, Királyunk személyében köztünk van, s benne meg­van minden adottság és kö­vetelmény, hogy szent ma­gyar ügyünket diadalra jut­­tasa. Egyedül rajtunk áll és tőlünk függ, hogy édes Ha­zánknak és Népünknek jó sáfárjai vagyunk, vagy nem?! Egy szent eszmény, magyar ügyünknek roppant súlyos kér­dése mered ránk, melynek ered­ményes szolgálata nehezedik vállainkra. Szent eszményünket azonban csak úgy tudjuk valóra váltani, ha hüs.éges apostolai­vá szegődünk, s annak érdeké­ben küzdünk, dolgozunk, felvilá­gosítunk s nem rettenünk vissza semmiféle ellenállástól, vagy fe­nyegetéstől! Ebben a küzdelemben az lesz a győztes, kinek több a hite, s a velejáró bátorsága. Küzdelmünk­ben Mindszenty bíborotunk titá­nt harca és keresztényi hősiessé­ge lebeg szemeink előtt és az ő követésében biztosak vagyunk nemzetmentő célunk megvalósí­tásában. A Mindszenty lelkiség­től és szellemiségtől megacéloz­va kívánunk “Földnélküli” II. OTTÓ királyunknak születésnap­ja alkalmából sok örömöt és bol­dogságot és kérjük a magyarok Istenét, hogy szeretett Királyun­kat ruházza fel jussával- a leg­drágább magyar kinccsel, a Szt. István Koronájával, hogy egy szabad, független Nagy-Magyar­­országban boldog Nép és boldog Király élhessen Isten dicsőségé­re, egymás örömére és boldogí­­tására I Dr. DOBOLYI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents