Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-15 / 1. szám
8 KRÓNIKA 1959 január Márai Sándor: Napló (1945-1957) nacionalizmusról fecseg, holott a gyűlölet légkörével nem lehet állandó, jól felépített közösségi életformát, államszövetséget létrehozni. A közösségi élethez bizonyosfokú rokonszenv, szeretet, megbecsülés kell, mely a kommunizmustól távol áll. A bolsevik államban az összetartozás érzését a börtön, a terror együttartó ereje pótolja. Államuk allapja tehát nem a jog, a megkötött és betartott szerződés, hanem kizárólag a félelem. Meg is látszik a dunavölgyi népek mai életén ez a kommunista módszer. Az ú.n. reakciós idők legerősebb nemzetiségi ellentétek idején is sokkal gyakoribb, sőt majdnem akadálytalan volt a szomszéd népek érintkezése, a háborús időket kivéve. A valóság inkább azt bizonyítja, hogy a kommün inkább szétválaszt, mint összetart, mert az örökös gyanakvás, bizalmatlanság elválasztja nemcsak az egyes embereket, hanem az országokat is. A Szovjet csak így tudja fenntartani hatalmát a Kárpát-medencében. Nagyon is indokolt a félelme a szomszédnépek egymásratalálásától. A mesterségesen felszított gyűlölet és bizalmatlanság légkörében óriási szerep jut a vallásnak. Különösképpen a keresztény vallásokra vár igen fontos nevelő szerep, mert a felebaráti szeretet tana és parancsai alkalmasabb eszme a népek összebéhűtésére, mint a hazug nemzetköziség. A lakosság igazi keresztény szellemben való tanítása sietteti a másnyelvű, de közöshazájú népek egymásra találását. Ez annál is könnyebb, merthiszen e terület lakosságának kétharmada lóm. kát., az egyharmada gör. kel. és protestáns. Csekélyszámú mohamedán és izr. vallást kivéve, mind Krisztust, a Szeretet Istenét imádja. Nem lebecsülendő erkölcsi alap ez egy jövő államszövetség számára, mert senki és semmi nem tudja úgy befolyásolni az emberek lelkivilágát, mint a keresztény vallási igazságok, különösen a Szeretet parancsa, mely politikai kiadásban a jószomszédság létrejöttében, a közös érdekek őszinte felismerésében és a jövő kialakításában fog reméljük megmutatkozni. Ha ezt a mindannyiunkra nézve súlyos kérdést meg tudták volna ebben a szellemben oldani 20-25 év előtt, akkor Hitler, Sztálin kénytelenek lettek volna sokkal szerényebb hatalmi politikát szőni, mert a dunavölgyi népek 50 milliós tömbje erős fékező lett volna számukra, ha pedig a lengyeleket is hozzávesszük, mert az érdek ekkor közös volt, 80 milliós katonai egység egészen más, számunkra sokkal kedvezőbb mederbe terelte volna a világpolitikát. Azonban minden kis nép ment a maga nem helyes útján, melynek a vége a vörös mocsár lett, ahol közösen fojtogatnak bennünket, mert nem ismertük fel idejében a valódi érdekeinket. A külön utakon járó kisnffpek szabad prédái lettek a két nagyhatalmi diktatúrának s egyik rabságból a másikba estek. A töiténelem ilyen-kemény vasvesszőkkel tanítja a népeket, hogy az egység mindig hasznosabb, értékesebb, mint a széthúzás. Egyik legnehezebb kérdés lesz a dunai államszövetség fejének megvá'asztása, sőt magának az államformának a megállapítása. Sokan a köztársasági államforma mellett kardoskodnak, holott ez magyar viszonylatban csak csalódást hozott. Nincs kellő súlya, tekintélye a pártvillongásokból kikerült, megválasztott győztesnek. A villongások a föderációs viszonyok között mégcsak fokozódnának, mert itt már nemcsak párt, hanem nemzetiségi szempontok is bajokat, okoznának. Ennek kiküszöbölésére igen jó megoldás volna, ha a régi magyar királyok ma élő törvényes utódát tennék meg az államszövetség koronázott fejévé, mely esetben a párt és íő'eg az igen veszélyes nemzetiségi villongások kiküszöbölhetők volnának. Természetesen a dunai konföderációnak többféle válfaja lehetséges. Én azt az elgondolást fejtegettem, melyet a legalkalmasabbnak tartok, hogy ez a vágyva-vágyctt államszövetség népeink között mielőbb megvalósuljon. Néhány héttel ezelőtt újságíró barátom egy reggel azzal a hírrel köszöntött be hozzám telefonon, hogy Márai Sándor legújabb müve egy new yorki nyomdában nyomás alatt van és szívesen elküldi nekem a könyvet ha készen lesz. A hír, — megvallom, — nagy izgalmat keltett bennem. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik odahaza Ady Endrével, Szabó Dezsővel, Szekfii Gyulával és Márai Sándorral nőttem fel. Szabó Dezsőt, a magyar regényírásnak e titánját a második világháború temette el a két háború, közötti Magyarország romjai alá. Szék fű Gyula a Mindenható előtt tartozik szá/ mot adni arról, hogy miért állt hatalmas tudásával a győzők közül azoknak az oldalára, akik az ország szabadságát újból vérbe fojtották. Márai Sándor, a ma ('■lő legnagyobb magyar író az emigrációt választotta. Márai Sándornak legutolsó, még otthon megjelent müvei a NAPLÓ (1943-1944), majd a VARÁZS című színdarabja voltak. A VARÁZS-t 1956-ban a Pesti Színházban adták elő. A női főszerepet Tolnay Klári játszotta. A színdarab nem tartozik Márai jelentősebb alkotásai közé, de kétszer megnéztem. Nagyon tetszett; az ostrom még mindenkinek az emlékében élt, nagyon sokan orosz fogságban voltak: színházba menni ünnepet jelentett. Az emigrációban "Béke íthakában” című regényét erősen szimbolikus, a görög mitológiából vett alakokkal, Márai 1951- ben Délolaszországban írta meg és a könyvet 1952-ben, Londonban adták ki magyarul. A regénynek nem volt komoly sikere, bár a könyvet sokan megvették és az utolsó példányig elfogyott, ami idekünn kivételt jelent. Márai most megjelent NAPLÓ- ja, sorrendben Márai 36-ik műve, az 1945-ös évvel, egy Leányfalud emlékkel, az orosz megszállással veszi kezdetét és 1957-ben, Márainak, aki időközben new yorki lakás lett, amerikai állampolgárosodásával ér véget. Erről a legutóbbi eseményről Márai az öt annyira jellemző nyugodt és száraz tárgyilagosságával így emlékezik meg: Most a híró kezd beszélni. Előadása monoton, papos. “Ez az ország nem földi Paradicsom” — mondja. — “Kövessene el mindent, Hogy jobb és tökéletesebb legyen. Thank you!” — mondta. És kiment a teremből. ★ Márai naplója, — ha egyes részei bizonyára vita tárgyát képezik is maid és ez a könyvnek és írójának csak használni fog, — a magyar irodalomnak kétségtelenül legjelentősebb művei közé fog tartozni. Nemcsak idekünn az emigrációban, hanem Magyarországon is, ha újra szabad lesz. Egy egész korképnek a megfestésében, egyéni élmények s benyomások alapján a NAPLÓ- hoz hasonló könyv eddig nem jelent meg magyarul a világháború vége óta. De még azelőtt sem. A NAPLÓ-t éppen ezért más magyar könyvvel nem lehet összehasonlítani. Márai egyetemes műveltsége, amellyel mindenhez hozzá tud szólni, irodalmi síkon szinte kimeríthetetlenneír tetszik. Márai mély humanizmusával, különösképpen az olaszországi részben, az emberi léleknek azokat a mélységeit világítja meg, ahova mások nem jutnak el és ezzel a magyar írók közül feltétlenül kiemelkedik. Amerikai tartózkodásáról Márai melanchólikusan, néha majdnem keserűen ír. S az élő amerikai írók közöli nincsen egy sem, aki különös hatást váltott volna ki belőle. Márai majdnem szótlanul megy el Ezra Pound, T.S. Eliot, Win. Faulkner és Ernest Hemingway mellett. Néha szól róluk, de abban nincsen semmi lényeges. S milyen kár, hogy Márai nem ír egyetlen egy szót sem az amerikai színházakról! Életszemléletében Márai Bartók Bélához hasonlít, aki a jelenből, olyan jellegzetesen, a lángész sajátos világába menekült. Márai nem forradalmi, ahogy a lángész egyes törvényei értelmében Bartók volt, alkuvást nem íűrően. Móráinál mindig van egy határ, melyet tartózkodása, talán félelme állít fel a szenvedéssel és főképp az egyedülléttel szemben, melyet ő kitűnően ismer és amelyről ő tudja, hogy öt, az írót, a lét és nemlét válaszúi ja elé állítják. Talán ennél a végső, legutolsó válasziilnál áll meg Márai, kutatva és keresöen, kiszakítva és kiszakadva a hazai földből. Amerikáról azonban Márai nagyon emberien, emberibben talán, mint eddig minden más magyar író, tud írni. Így például, amikor azt írja: “Egy bevándorolt, s az itteni viszonyokkal fanyalgóan elégedetlen magyar megkérdez, tulajdonképpen miért is vagyok én Amerikában? Azt feleleni, azért, mert csak így remélhetem, hogy magyar író maradjak. Ez elég különös, de így van.” ★ A NAPLÓ kiadója az OCC1- DENTAL PRESS, P.O.B. 1005, Washington 13, D.C. A mű bolti ára $ 2.80. Tudomásom szerint az OCCIDENTAL PRESS tulajdonosa Csicsery Rónay István. A kifogástalan nyomásért, a szerény, de nagyon ízléses kötésért az írónak s a kiadónak gratulálunk. S végül ízelítőül három idézet a NAP Lóból: “Délelőtt Herczeg Ferenc-P. N. TUDJA MÁR, hogy az új vámrendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők?! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) (a West 31.-ik utcánál) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTAÍRJON UJ 1KKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 “TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS) CSEHORSZÁGBA!!!
