Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-15 / 8. szám
VOLUME XVI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y. 1959 AUGUSZTUS No. 8. szám KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE SZENT ISTVÁN, 1959 A magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe már 14-ik éve megszálló orosz fegyverek uralma alatt találja a hont, amelynek a szent király, — minden idők egyik legbölcsebb államférfia, — a megalapítója volt. A lepergett sok esztendő alatt mindig hitünk megerősödését, edződését. jelentette ez az ünnep, s fel kell emelje szívünket most is, amikor sötét, zord fellegekkel telibb a magyar égbolt, mint valaha. • \ esztett szabadságharc után mondhatatlan árvaságban él a magyar. otthon a kommunista erőszakrendszer jármában és külföldön, menekültségben, szétszórva a földkerekség minden zúgába. Kruscsev, a Szovjet-diktátor, a magyar szabadságharc véreskezű főhóhérja rövidesen az Egyesült Államokba érkezik, s Eisenhower elnökkel a Nyugat és Kelet, az egyéni világ és az államkapitalista világ főleg németországi ellentétei ügyében fog tárgyalni. Békebarátságot hirdet, de igazi célja a kommunista világuralom. Jogtalanul Berlin kiürítését követeli, de Berlinnek, s a továbbiakban egész Németországnak, végül egész Európának kommunista uralom alá terelése a buzgó szándéka. Az abendlandi világnak, a keresztényi szellemiség Európájának rombadöntése, s a romokon egy pogány, kommunista Európa felépítése a nem is titkolt, ármányos terve. Magyarország ügye, s a többi robarszágoké, de nem kevésbbé Németországé, amelynek keleti része szintén rabország, a szabad, keresztény szellemű Európa megmentésének kérdésévé nőtt. Ha nem állít juk meg Kruscsevet Berlinnél, egész Európában sem fogjuk megállítani, — írta nemrég az Egyesült Államok exelnöke — és valóban a keresztény Európa jövője az, ami kockán forog. A mai csonka Európa évei is meg vannak számlálva, ha a rab fele még sokáig rab marad ... A külügyminiszterek genfi konferenciáját, amikor Eisenhower elnök nyilvánosságra hozta, hogy cserelátogatás készül részéről és Kruscsev részéről, bizonytalan időre elnapolták; megegyezésre semmi kilátás nem volt. Gromyko zsarolni akart annak fejében, hogy a Szovjet nem követ el szerződésszegést Berlin ügyében, s ehhez Amerika, igen helyesen, nem állt kötélnek, nem lépett az appeasement, a másik felet vérszeművé tevő, dőre engedékenység, meghátrálás útjára. Ennek ténye ad bizalmat a magyarságnak, hagy Kruscsev az ittlétekor sem fog elérni semmit, ami a kommunizmus zabolátlan terjeszkedési törekvései szempontjából hasznos lehet. Nagy önuralommal csak méltóságteljes, nyugodt tüntetésre készül a magyar szabadság letaglózójával, Budapest mészárosával szemben, s úgy érzi, hogy Kruscsev amerikai látogatásának, — ha már megtörténik, — haszna is lehet, ha azok, akik még mindig bi
