Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-15 / 5. szám
8 KRÓNIKA gyár trónjuktól, de EGYIK SEM GONDOLT ARRA, HOGY ELTÖRÖLJÉK A MAGYAR KIRÁLYSÁG INTÉZMÉNYÉT. Az 1945 után bekövetkezett eseményeket NEM LEHET és NEM SZABAD A FÜGGETLEN MAGYAR NEMZET SZABAD AKARAT - NYILVÁNÍTÁSÁNAK TEKINTENI; azok bírálata majdan a magyar nemzet és a történelem ítélőszéke elé tartozik! Ellenben a szabad országokban gondolkodó és cselekvő magyar emigrációnak igenis feladata és kötelessége — hogyha Szent István országépítéséről és a magyar alkotmány védelméről elmélkedik, — a “Szent Korona tanának” hirdetése és magyarázása. Szolgáljuk ezzel Hazánk újjáépítésére hivatott, de a legtöbbször értéktelen idegen tanok között útját vesztett ifjúságunknak nagy feladataira előkészítését is. Mit adtunk a magyarságnak Kedves Honfitársaim! A németszármazású magyar állampolgárok szerepe a magyar történelemben egyidős a Szent István-i királysággal. Már a szent országépítő tömegével hívott be németeket, hogy birodalma építésében, megszilárdításában és megvédésében segítsék. Az erdélyi s szepesi szászokat Árpádházi királyaink telepítették be és látták el kiváltságokkal. A 150 éves törökvész után az ország nagyrésze lakatlan pusztasággá vált, sőt déli végei nemcsak lakatlanná, de lakhatatlanná Is. A Bácska és a későbbi Bánát teljesen elmocsarasodott. Torontál megyében a Béga torkolata körül terült el Középeurópa legnagyobb vízfelülete. Ebbe a kietlen, egészségtelen, mocsaras, de termékeny vadonba telepítették be a magyar királyok a “svábokat”, akik nem voltak mindannyian svábok, hanem részben francia területről menekült protestánsok is. Ezek az őseink 200 éve megfeszített pionirmunkával a torontáli mocsaras pusztaságból nemcsak az ország leggazdagabb és viszonylag legtöbb adót fizető részét teremtették meg, hanem az egész világnak egy talán soha vissza-nem-térően egészséges, szociális struktúrájú, társadalmilag kiegyensúlyozott részét, ahol sem széles nincstelen tömegek, sem túltengő nagybirtokok nem voltak. Sehol a kisparaszt és középosztály olyan gazdag nem volt, sehol a középosztály olyan ütemben fel nem frissült a parasztságból és más polgári rétegekből, mint itt. A rossz értelemben vett “gentry” világ ismeretlen volt Nemzetiségi súrlódások a sváblakta vidéken nem voltak. A hazai németek tömege együttes munkájával e körzetben új Kánaánt ajándékozott a hazának. Névtelen tömegei haltak meg érte. Névtelen adófizetői vezettek és mikor 200 év előtt a porosz imperializmus először fenyegette szomszédait és itt-ott bizony akadt, akik a tekintetes Karok és Rendek kö•zül a “vitam et sangvinem” ‘életünket és vérünket’-hez hozzátette: “sed avenam non”, akkor a sváb mezővárosok rendkívüli subsidiumokkal járultak a támadó háború elhárításához és érdemelték ki a szabad királyi városokat megillető jogokat. De népünk nemcsak tömegeinek hangyamunkáját adta a hazának, hanem olyan intelligenciát is, amely világszerte hozzájárult ahhoz, hogy becsültté lett a magyar név. Tudjuk, kiűzetésünk nem a magyarok akarata volt, hanem szláv parancs, mégis legyen szabad számkivetésünk tizenharmadik évében kis seregszemlét tartanunk afelett, amit adtunk: Államférfiak: Irányi (Halbschuh) Dániel, Wekerle Sándor, az idősebb. Bírák: Oswald István a kúria elnöke, Staud, Westermayer stb. kúriai tanácselnökök. Diplomaták: Emich Gusztáv berlini követ, báró Lersch külügyi államtitkár. Építészet: a speciális magyar építőstílust Lechner Ödön teremtette meg. Budapest legszebb épületeit Ybl Miklós (Vár), Schulek Frigyes (Halászbástya), Waelder Gyula. stb. Szeged gyönyörű dómját Foerk, dómterét Rérrich Béla alkották. Festőművészek: Minden idők legnagyobb magyar festője Munkácsy (Lieb) Mihály volt, de az élen haladtak Lotz Károly, Liezenmayer, Than Mór és az alföld szerelmese — Wagner Sándor. ... Geológusok: Böckh Hugó a földtani intézet igazgatója. Hadvezérek: Czetz János és Bátori (Schulz) Bódog 48-as tábornokok, báró Arz Frigyes a világháború vezérkari főnöke. Lortz és Werth honvédvezérkari főnökök, Schnetzer honvédelmi miniszter. író és irodalomtörténészek: Herczeg Ferenc, Riedl Frigyes-Jogászok: a magyar nemzet mindig büszke volt “jogász nemzeti” voltára, s jogérzéke tagadhatatlanul kifinomult volt. És még ebben is népünk adta a reformkorszak legnagyobb úttörőjét: Frank Ignácot, a kiegyezés korának legátfogóbb és legsokoldalúbb jogászát Kautz Gyula professzort és a millenáris kor nemzetközi viszonylatban is legmélyebben szántó jogászát: Grosschmid Bénit, és még sok mást. Kereskedők: az omoraviczai Heinrich és Schopper vaskereskedő-házak, Ganz, Lang, Kühne stb. gépgyárak, Lingel és Thek 1959 május Közös magyar-német balsors Az a vegyes kormány, amely az oroszok jóvoltából a magyar nép ügyét intézte, egy nemzetiségi kisebbség és két rendfenntartó szervezet ellen indított hajszát közvetlenül a második világháború befejeztével. Gyorsan hozott törvény alapján elkobozta a németajkú magyarok földbirtokát és deportálta őket. Volt olyan eset is, amikor németajkú szociáldemokrata munkást is kiutasítottak az országból, noha keresztény és nem-keresztény munkástársai igazolták, hogy még a német megszállás ideje alatt is, hazafias magyar és munkásszempontból kifogástalan volt a viselkedése. A “KRÓNIKA” azokban az időkben épp úgy tiltakozott a németajkú magyarok kitelepítése ellen, mint ahogy tiltakoztunk a szlovákiai magyaroknak a szudéta területre irányított kitoloncolása ellen is. Amikor tehát közöljük és fenntartás nélkül magunkévá teszszük HARTMAN JÁNOS, mai számunkban olvasható cikkét, emlékeztetjük őt, valamint a Németországba deportált németajkú magyar honfitársainkat, hogy e lap volt az első külföldi magyar újság, amely sérelmeikkel rokonszenvezett, csüggedésükben bátorította őket és amikor szervezetbe tömörültek, hivatalos közleményeiknek e lap hasábjain helyet adott. Ugyanígy pártfogásunkba vettük a Magyar Királyi Rendőrség, valamint a Csendőrség ügyét is. Az a sok börtöntöltelék, amely Sztálin jóvoltából hatalomra került, a törvényes rend e két őrző szervezetét feloszlatta, tisztjeit, altisztjeit és legénységét fizikailag kiirtotta, vagy menekülésre kényszerítette. Itt is a “KRÓNIKA” volt az első külföldi magyar újság, amely az egykori, európai jóhírű magyar rendőrség és csendőrség kálváriáját ismertette. Párhuzamos a németajkú magyarok deportálása és a rendőr, csendőr sorsa. Kellett Rákosi bandájának a “svábvagyon” és kellett a rendőrség és csendőrség épülete, laktanyája az ÁVO-nak. Reméljük, hogy még Kádártól és nem utódjától kapják vissza hamarosan. ötvenhat őszén közeljártak... ★ HARTMAN János a cikkéhez csatolt kísérő levelében arra kért minket, hogy közöljük cikkét még akkor is, ha nem egyezünk meg vele mindenben. Ez az aggodalma alaptalan volt, mert cikkének minden sorát igaznak fogadjuk el. Csupán egy megjegyzést fűzünk hozzá és tudjuk, hogy ezt HARTMAN János és valamennyi németajkú magyar is elfogadja. A magyar nép oly tiszta erkölcsű, jellemes, őszinte, jóindulatú, vendégszerető nép, hogy örömmel simult hozzá, olvadt bele a jövevény, bárhonnan is vitte őt a jószerencse Magyarországba. Mert Szent István király bölcs tanítását, hogy “fogadd szeretettel a jövevényt és idegent, hogy szívesen maradjon itt közöttünk” a magyar nép megszívlelte és 900 éven át megtartotta. Hisszük, hogy közel van az idő, amikor a magyar Haza szeretettel fogja fogadni kiüldözött német- és magyarajkú fiait. Mert a 45-ös ‘ felszabaDULÁS” és az 56-os szabadságharc után ugyanannyi, vagy több színmagyar volt kénytelen külföldre menekülni, mint amennyi németajkú magyart deportált Rákosi és kormánya. TARCZ SÁNDOR bútorgyárak, Hammerli kesztyű-, Littke és Nössner pezsgőgyárak, stb-Közoktatás: Trefort Ágoston és Klebelsberg Kúno, báró Eötvös József után kétségkívül legnagyobb kultuszminisztereink voltak. Miniszterek: EIósz Sándor igazságügy, ifj. Wekerle Sándor pénzügyrHeinrich Ferenc kereskedelemügy, Hermann Miksa iparügy. Orvosok: minden idők legnagyobb magyar orvosa: Semmelweiss Ignác, rajta kívül számos egyetemi tanár: Tauffer, Herczog, Wein, stb. Szobrász: Strobl Zsigmond. Történetírók: Eckhardt Ferenc, Hóman Bálint. Zeneszerzők: a magyar Himnuszt Erkel Ferenc zenésítette meg, Liszt Ferenc és említsük még meg Kern Aurélt. íme, csak pár kiragadott név és mennyivel szegényebb és színtelenebb maradt volna a magyar kultúráiét nélkülük. Külön kell kiemelnünk vértanúinkat. Az aradi 13 között három képviselővel: Pöltenberg, Lahner és Schweidel a magyarországi németség számarányát meghaladóan adózott. De hány volt azoknak a száma, akik a trianon utáni időkben a négy Elszászban szenvedtek vértanúságot, megkínoztatást, bebörtönöztetést, vagy kiüldöztetést a magyar állameszméhez való hűségükért. — Sopron németjeinek hűsége mindenki előtt ismeretes. De önmagunkat, magyar-németeket is emlékeztetnünk kell, hogy mit kaptunk a hazától. Mint mondtam, őseink egy része vallási üldözés elől menekülve jött, de ha menekült is volt, egy percig sem volt ‘Flüchtling” a mai értelemben, hanem a közös Haza egyenjogú polgára. Itt kell rámutatnom azoknak az uszítóknak munkájára, akik ázt mondják, hogy a Habsburgok germanizálás végett telepítették be a svábokat. Ennek ellenkezőjét már az is bizonyítja, hogy egyidejűleg ugyanannyi szerbet is vettek be, mert a magyar faj életereje akkor átmenetileg gyengült, mint a lábadozóé, az újjáépítés pedig sürgős volt. Újjáépítek voltunk, nem pedig a
