Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-05-15 / 5. szám

KRÓNIKA

pángermanizmus feszítővasai. De, hogy a Habsburgoknak nem volt ilyen szándékuk, legjobban bizonyítja, hogy míg az Árpádok alatt betelepült németek kiváltságosak lettek, addig a Habsburgok alatt betelepültek “csak” egyenjogú polgárok.

A svábság nem támadott sohasem a magyarság ellen, a svábság keveredett leginkább a magyarsággal, a városi németség magyarosodéit legjobban és az egész hazai németség életfelfogásában akkor js magyarrá vált, ha nyelvét megtartotta.

Életünket és halálunkat adtuk Hazánkért, de a Haza is édes gyermekeiként kezelt. Származásunkra való tekintet nélkül minden állás nyitva állott számunkra (miniszterelnök, kúria elnöke, vezérkari főnök, érsekségek, stb.). Hűséggel és hálával a Haza és az Uralkodóház iránt emlékezünk erre és tanítjuk reá gyermekeinket a számkivetésben is.

Kérdezzük azonban magunktól és magyarajkú honfitársainktól egyaránt, lehetséges-e, hogy egy évezredes együttélés erőszakos felbontása a sarló és kalapács jelében végleges és visszavonhatatlan legyen?

Ami válaszunk rövid és világos, jól megtanultuk: “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...” A magyar válasz sem lehet más. (Úgy van! A Szerk.)

Amíg a magyar kolhozba kényszerült, kiközösíthetett minket, de ha szabad lesz visszatérnie individuális gazdasági rendszeréhez, ismét Grosschmied Béni műveiben fogja keresni magánjoga mélyebb alapjait.

Amíg a leigázott Hazában a marxizmus a főtantárgy, addig a mi szerepünk semmi. De ha a magyar iskolában újra a katekizmus kerül az őt megillető helyre, akkor a magyar az Ur szenvedéseinek vízióit csukott szemmel is abban a formában fogja látni maga előtt, ahogy azokat Munkácsy (Lieb) Mihály “Krisztus Pilátus előtt”-je, “Ecce Homo”ja és “Golgothá”-ja elevenítették meg. Ma a magyar keserves muszájból az Internacionálét fújja, de majd ha nemzeti imájában újra Isten áldását kérheti, ezt újra Erkel Ferenc fenséges dallamával küldheti az Ég felé-Ha a magyar anyáknak újra érdemes lesz egy új ezredév számára utódokat szülni és ezt a gyermekágyi láz réme nélkül tehetik, ha az utódok nem a gyermekágyban elhalt anya árváiként nőnek fel, emlékezniük kell Semmelweiss Ignácra.

Kezdettől fogva építői és védői voltunk a Szent István-i alkotmányos királyságnak, területileg ott is képviseltük*felbonthatatlan egységének gondolatát — a mindig veszélyeztetett végeken — ahol az idők viharában megtépázott törzsökös magyarság már nem tudott a maga embertartalékaiból telepíteni.

Történelmileg és területileg is egyek vagyunk Szent István koronájának birodalmával, életszemléletünk közelebb áll a történelmi Magyarországéhoz, mint

1959 május

CZAKó JÓZSEF:

A magyar nemzeti jövedelem

a mai németségéhez, amely hét évszázados szétesettségének szomorú örökségét, a kölcsönös (pl. bajcr-porosz) türelmetlenséget, a kishercegségek “Obrigkeitsstaat” szellemét hetven év alatt, akkor sem tudta volna kiheverni, ha fejlődését nem akasztja meg egy folyamat, amejy a felismert hibákat nem gyógyítani, hanem szekerébe fogni és a szomszédnépek felé levezetni akarta- Felhívjuk tehát minden honfitársunkat, hogy hirdesse bátran és nyíltan ezt a programmot, tegyen bizonyságot németsége, de tegyen bizonyságot ettől elválaszthatatlan magyarsága mellett is és ha bárki, — különösen befolyásos külföldi, — előtt alkalma van felelni arra a kérdésre, hogy kitelepítésünkkel meg- Rzüntünk-e az integer alkotmányos magyar királyság egyik népe lenni és maradhat-e ez és a Haza úgy, ahogyan azt Szent Istvánnal szemben Nagy Ferenc, Rákosi, és Kádár elrendezte, — felelje ingadozás nélkül büszkén és bátran:

NEM, NEM SOHA!

HARTMANN JÁNOS az Ungarndeutsche Kameradschaft németországi főszervezője. 14a. Waiblingen, Korberstr. 48-SZENT ISTVÁN-NAPI ÜNNEPÉLY STUTTGARTBAN

Programm: augusztus 16.-án d.u- 15 órai kezdettel Stuttgart- Bad Cannstatt Bahnhofstr. 18 szám alatti Hotel Schwabenbraeu nagytermében, üdvözlő beszédet mond: dr. Ond Gyula, München. Az ünnepi beszédet magyarul és németül elmondja: Dr. Hász István püspök, Unteraegeri - Kant. Zug, Schweiz. Záróbeszédet mond: Professzor Dr. vágvecsei Babó Tivadar. — Magyar nótákat énekel Tamási István, újmenekült magyar énekes. 16 órai kezdettel zártkörű tánc, Szentéi Antal magyar “Melódia” néven közismert 6 tagú zenekara játszik.

Belépődíj: mindazon honfitársaknak, akik az ünnepélyen is résztvesznek csak 2.- DM, azon honfitársaknak, akik csak az ünnepély után jönnek, 2.50 DM belépődíjat fizetnek. — A rendezőség nevében szeretettel: Kerner Ferenc ifj. vezető, főrendező, Hartman János főszervező.

CÍMVÁLTOZÁST

kérünk AZONNAL közölni, mert az amerikai posta nem továbbít újságot az új címre, ha még a régi cím van rajta!

Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ:

MERTL JÓZSEF

magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York

A külföldi Magyar Katolikus Akció kiadásában megjelenő “KATOLIKUS SZEMLE” legutolsó száma figyelemre méltó gazdaságtudományi értekezést közöl Dr. CZAKÓ JÓZSEF tollából “A MAGYAR NEMZETI JÖVEDELEM ALAKULÁSA 1949 ÓTA” címmel. (Katolikus Szemle 1959. XI. évfolyam, 1. szám, 18-25. old.)

Dr. Czakó a newyorki COLUMBIA egyetem Magyarország gazdasági életének megfigyelésével kapcsolatos kutatásait vezette eddig. A Katolikus Szemlének idézett cikke ezekbe a tanulmányokba enged betekintést. Minthogy a helyszűke nem engedi meg a cikk teljes közlését, a KRÓNIKA olvasóinak a részére ebből p, cikkből közlünk idézeteket.

Czakó József azzal vezeti be cikkét, hogy 1956 második felében, hét esztendős hallgatás után, megszólalt a Központi Statisztikai hivatal (ezután K.S.H.) és megjelentek az 1944-45-ös, valamint az 1956-os STATISZTIKAI ÉVKÖNYV, az 1957 eleje óta havonként rendszeresen megjelenő STATISZTIKAI HAVI KÖZLEMÉNYEK és a K.S.H.: “ADATOK és ADALÉKOK a NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ 1949-1955 Budapest” című műve.

Czakó ezután így folytatja cikkét:

“A K.S.H. marxista fogalmak szerinti nemzeti jövedelmet számítja ki Ez a számítási mód a nemzeti jövedelmet a termelés oldaláról próbálja megközelíteni. Első lépésként egy esztendő alatt megtermelt anyagi javak összességét (társadalmi termék) számítja ki. Második lépésként ebből levonja a megtermelésükhöz felhasznált anyagi javak értékét, valamint a termelés folyamatában elhasználódott tőkejavak értékcsökkenését, s a maradékot tekinti nemzeti jövedelemnek. A nemzeti jövedelem ilyenformán történt megfogalmazásának a következménye az, hogy sem a személyszállítást, sem a szolgáltatások javarészét nem foglalja magában.”

Czakó József tanulmányában a magyar nemzeti jövedelemről pontos kimutatást közöl az 1949- es és 1954-es változatlan árak és az 1949 és 1954-es indexszámok alapján. Czakó ezek alapján a következőket állapítja meg:

“A fejlődés üteme 1949 és 1955 között volt a leggyorsabb. 1955-ben 63.7 százalékkal volt magasabb a nemzeti jövedelem, mint 1947-ben. Ez évenként átlagban 10.6 százalékos emelkedésnek felel meg, ami nagymértékű és gyors fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Ha az 1957-re vonatkozólag 1954-es bázison megadott indexszámot átszámítjuk 1949

évi alapra, 1957-ben a nemzeti jövedelem kb. 76 százalékkal haladta meg az 1949 év nemzeti jövedelmét. Ilyeténképpen 1949 és 1957 között az évi átlagos emelkedés közel volna a 9 és fél százalékhoz. Még ez az alacsonyabb átlag is igen gyors fejlődést bizonyítana, összehasonlítás kedvéért érdemes két adatot megemlíteni.

A Magyar Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a magyar nemzeti jövedelem 1924-25-ben 3 és fél milliárd pengőnek felelt meg 1938-39- es árakon. 1938-39-ben a nemzeti jövedelem 5.2 milliárd pengóVe emelkedett azonos árakban; (a nem fizetett háztartási munka nélkül). Tizennégy esztendő alatt tehát a nemzeti jövedelem nem egészen ötven százalékkal emelkedett. Az évi átlagos emelkedés le'hát három és fél százalék körül mozgott.

Az Egyesült Államok nyers nemzeti termése (változatlan 1947-es dollárban számítva) 1929 és 1953 között, azaz 24 év alatt 105 százalékkal nőtt. Ez évi átlagban 4 és negyed százalékos emelkedésnek felel meg.”

Czakó tanulmánya során megjegyzi ezután:

“A nemzeti jövedelem emelkedése azonban nem a lakosság életszínvonalának emelését szolgálta. A nemzeti jövedelem emelése nem képzelhető el az azzal arányban álló tőkebefektetés nélkül. ... Nem maradt más hátra, mint a lakosság fogyasztásának nagymérvű megszorítása, lecsökkentése”

Dr. Czakó a K.S.H. adataival bizonyítja be, hogy ‘például 1951-ben a nemzeti jövedelemnek több, mint 34 százalékát fordították tőkebefektetésre”. Ezzel szemben, a második világháború alatt, — jegyzi meg Czakó: “Matolcsy Mátyás és Varga István számításai szerint 1924-25 és 1936-37 között (változatlan árakban kifejezve) tőkebefektetésre csak a nemzeti jövedelem 4-5 százalékát fordították.”

És a közterhekre vonatkozóan Czakó megállapítja, hogy a két háború között “csupán egy esztendőben (1931-32) emelkedtek az egyéni jövedelemnek 30 százalékára, míg a többi esztendőben 20-22-27 százalék körül mozogtak.” Czakó itt forrásmunkául a következő művet idézi: Ma-' tolcsy Mátyás és Varga Lajos: A Magyar Nemzeti Jövedelem 1924-1925 és 1926-1939 között, 75. és 79. oldal. Ezekkel az adatokkal, tehát így a két háború közötti adatokkal szembe állítva az 1949 utániakat “1949 óta a legtöbb évben a személyes fogyasztásra a nemzeti jövedelemnek 40 százaléka sem jutott” — jegyzi meg Czakó József.

★

Tanulmánya végén Czakó fel-