Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-15 / 1. szám
1959 január KRÓNIKA 5 Jiite ki nem apadó forrásból merítette a legyőzhetetlen erőt. A török idők után azonban e hit Európa nyugati népeinek rossz példája következtében nálunk is elerőtlenedett- Már Mária Terézia uralmának második felében vezető köreinket mindjobban átitatta a francia hitetlen bölcselők, az encyclopedisták, főleg Voltaire egyházellenes szelleme. Ezért II. József valláspolitikájával szemben nem is észlelhető erőteljesebb hívő ellenállás. így a kalapos király zavartalanul csukhatta be a zárdákat százszámra s laicizálhatta a nevelést, A kortársak is, későbbi történetírásunk is nehézményezte a II. József által elkövetett nemzeti sérelmeket, de vallási téren elkövetett igazságtalanságait alig tartották említésre méltóknak. — A belgák emiatt fellázadtak II. József ellen! Népünk hitélete csak évtizedek múlva tudott kifejteni a jozefizmus bilincseiből, — a belgák kezdet-kezdetén sem hagyták lelkűket e szellemi bilincsekbe verni. Nem sokkal a belgák második “államszülő” felkelése után hazánkban is kitört az annyira magasztalt 48-as forradalom. De a mozgalomban még nagyító üveggel sem fedezhetjük fel a belgák hívő lelkiiletének legcsekélyebb nyomát sem. Akkoriban a hívő és mérsékelt álláspontot mindvégig Gr. Széchenyi István képviselte, akit Kossuth intranzigens magatartása az őrültek házába űzött- E véres küzdelemnek nagyrészt túlzó nemzeti követelések voltak okai. Többek közt pl. Széchenyi sürgető intelmei ellenére sem volt Kossuth hajlandó megadni a többi nemzetiségnek is a magyarsággal a testületi egyenjogúságot. (Belgiumiján a két nemzetiség- teljes egyenjogúságot élvez, — igaz, csak 1922 óta ) A hitnek az 1848-as megmazduláshoz rém kevés köze volt, Sőt a liberális eszmék, melyeket akkor Kossuth vallott, vallási téren homlokegyenest ellenkeztek Szent István ősi hivő szellemével. Ez eszmék a századfordulóban hazánkban diadalra jutva, kiszorították teljesen a közéletből s nevelésből még azt a maradék hitet is, mely szentistváni örökségként addigra átmentődött. (E romboló munkát aztán a kommunisták fejezték be.) Az első céltalan és hiábavaló világháború végén még egyszer fellángolt népünkben a hívő lelkesedés és elsöpörte az első hazai kommunista kormányt. Sajnos e hívő fellángolás nem szakított a bűnös közelmúlttal, nem vonta vissza a keresztényiden törvényeket s főleg nem valósított meg hívő alapon gyökeres szociális reformokat. (A vezetők hibája volt ez, nem a népé!) • ★ Népünk 1956-ban bámulatba ejtette a világot bátor felkelésével az orosz kolosszus ellen. Bár bátor tett volt, szép epizódokban gazdag, ha fenti szellem alapján boncolgatjuk, megállapíthatjuk, hogy a hit benne nem jutott eléggé szerephez. S talán ezért nem ért el teljes síkért. Főkirobbantója a kommunista táborban általánosan észlelt bomlási folyamat, a titoista nemzeti kommunizmus volt, melyet nálunk Nagy Imre és Maiéter Pál képviselt. Nagy szerepet játszott benne a régi — mondhatnám Kossuthi — nemzeti eszme és érzés is. Sokakat az ősi hit is lelkesített, de e tábor — legalább a vezetők körében — kisebbségben maradt- Csak két tényt említek fel még ennek igazolására: A szegedi egyetemisták pontjait tekinthetjük e felkelés hivatalos programmjának. Egy pont követeli márc. 15 és okt 6 visszaállítását, de nem találunk egy pontot sem, mely aug. 20 régi fényben való megölését követelné! A felkelés címerében is hiányolnunk kell országunk Ősi hitének jogi biztosítékát, s szimbólumát — a Szent Koronát. Túlságosan Kossuth és Nagy Imre, s túl kevéssé Szent István népének volt ez a felkelése. A nemzeti érzés lángolt fel erőteljesen benne, de a hívő lelkesedés nem tartott lépést vele. S lehet, hogy emiatt is bukott el. Isten saját ügyét csak ritkán, átmenetileg, megpróbáltatásként hagyhatja cserben. Ezt bizonyítja a belga példa is: Hogy a belga felkelés sikerrel járt, az végeredményben arra vezethető vissza, hogy Isten Európa akkori vezetőinek érdeklődését s elhatározását kedvezően irányította lelkes gyermekei érdekében. E vezetők a londoni konferencián új megoldást találtak Belgiumra vonatkozólag. Ezt megtehette volna az Ur napjainkban is: A- merika vezetőit erélyesebb fegyvercsörgetésre vehette volna rá, mely az oroszt beavatkozásától visszariaszthatta volna. Az ENSZ-t szintén határozottabb fellépésre ösztökélhette volna a síró magyar “kisded” elcsitítására, kielégítésére. De népünk úgy látszik nem érdemelte meg az Ur e rendkívüli támogatását, mert nem az ő ügyét tűzte a felkelés zászlójára, hanem a magáét. Csak kiegészítésként említem még meg, hogy Isten rendkívüli módon aligha segítene oly törekvést, melynek egyik főcélja a régi, tökéletlen, egyes osztályok, illetve tőkecsoportok önzésére épült gazdasági rendszer visszaállítása lenne. A szabadságharc folyamán az emigrációban ismételten hallható volt ily tervezgetés. Nézetem szerint a felszabadítóknak szociálisabbaknak kellene lenniük maguknál a kommunistáknál. Ezek ismételten hangoztattak ilyen és hasonló mondásokat: Tied a gyár, magadnak dolgozol, stb. — de valójában nem valósították meg azt. A felszabadítóknak kellene azt megtenniök, a gyárakat, üzemeket, nagybirtokokat a munkások tulajdonába kellene adniok. Magam hallottam Prímásunk szájából (? A Szerk.) rádión, hogy az üzemek a munkások tulajdonába mennek át. Ottó őfelsége is régebben még azt a kijelentést tette, hogy a földbirtok azoké, akik azt megművelik- Ha népünk vezetői ezt megtennék, akkor a kemény fckola, melybe az Ur népünket kényszerítette, nem volt hiába. Akkor népünk a Szociális Királynő iskolájában messze megelőzné a belgákat is! ★ Népünk helyzetén elméletben három módon lehetne segíteni: világháborúval, felkeléssel (ill. lokalizált háborúval), s békés tárgyalásokkal. Minthogy egy világháború könnyen kétoldali általános pusztulásra vezethet, mindkét fél húzódik tőle. így csak a másik két lehetőség jöhet tekintetbe. A belga példa alapján szabadságharc is lehet eredményes, ha Isten is a felkelők oldalára áll. S ezt tenné, ha az ő ügyéről lenne szó. Ez esetben azonban nemcsak a magyarok, hanem a volt Monarchia s Lengyelország nyugati keresztényei, főként katolikusai is bekapcsolódnának e “AZ ISMERETLEN MINDSZENTY” címmel jelent meg Buenos Airesben Maróthy-Meizler Károly könyve, amely sok, a nagyközönség előtt ismeretlen részlettel világít rá a Hercegprímás életpályájára és egyéniségének a magyar Dunántúl, a Sacra Pannonia földjén kétségtelenül sorsszerű kialakulására. Ezúttal csak egy részletet közlünk belőle, amelyben a szerző — “mint szem és fültanú” — egy 1938-ban lefolyt beszélgetést rekonstruál. A beszélgetők: ERNSZT SÁNDOR prelátus, a Keresztény Néppárt igazgatója és MINDSZENTY JÓZSEF, akkor zalaegerszegi apátplébános. A tárgy: a királykérdés. ★ MINDSZENTY: Uj érsek volt Pázmány 1618-ban, amikor a Habsburgok örökösödési jogát a magyar trónra elfogadta és a nemzettel is elfogadtatta. A keleti magyar, a váradi alispán fia, hidegen mérlegelt: a királyban segítséget keresett a török ellen- Előtte állt Mohács és a kettős királyválasztás minden szomorú eseménye. Mit látott Pázmány 1618-ban? A trónért való versengés felszabadította a főurak kapzsiságát és búsásan fizettették meg magukat, támogatásukat a két ellenkirállyal: birtokban és a jobbágyok terhére adott jogokban. Pázmány látta, hogy a magyarságnak soha többé helyre nem hozható tragédiája Mohács: a királyi hatalom hanyatlásából és ennek folytán a parasztság védtelenségéből keletkezett. Elég Hunyadi nándorfehérvári győzelmét szembeállítani Moháccsal. Nándornál még az önkéntes keresztes vitézeknek és a parasztságnak a forrongásba, amit Moszkva vallási politikája idézhetne elő. Ily megmozdulás alighanem Isten segítségére is számíthatna és sikerrel járna. S egy újabb londoni (vagy más, esetleg varsói) konferencián az orosz is rászánhatná magát — főként ha maga is belső bajokkal küzdene — hogy a számára lenyelhetetlen közép-európai katolikus tömeget “kiköpje szájából”, szabadon bocsássa-A belga példa igazolja Krisztus szavát, hogy a hit “hegyeket is áthelyezhet”, határokat is megváltoztathat. Miért nem tolhatná hát keletebbre a vasfüggönyt is, akár a Keleti Kárpátokon és Lembergen is túlra? Hogy ez megtörténjék, az Istentől függ. De függ a hívektől is, kik a hit ez újabb csodáját kiimádkozhatnák. Ez a belga példából a tanulság! Németország, 1959. január Rév. Dr. TÖLGYES LAJOS saját szabadságát is védő hősiessége győzött. Mátyás is a legértékesebb osztályként védje a parasztot, gömöri és kolozsvári igazságtevései máig is forrásai parasztságunk királyhűségének. Utána a lehanyatló királyi hatalom nem tudta védeni őket, a földesurak elnyomták s amikor a török ellen fegyvert adtak kezébe, ezt urai ellen fordította. A Dózsa-lázadást követő megtorló bosszú, a parasztok költözködési jogának elkobzása, a feneketlen gyűlölet és vak osztályharc, ezek mellett a hatalomra éhes pártok tusája: vad örvényként sodorják a nemzetet Mohács pusztulásába. A király gyengesége, a főúri vetélkedés odáig süllyesztették a helyzetet, hogy a királynak a konyhájára sem volt pénze, nemhogy a török ellen hadserege lett volna. Ezóta él népünk száján a történelmi ítélet: erős király: erős parasztság: erős ország. A nemesi kiváltságok és a paraszti elnyomás három évszázadra érvényben maradt törvénykönyvének, a Hármaskönyvnek, a szerzője: Werbőczy nem a török ellen, hanem a pórok leverésében és a felvidéki bányászsztrájk letörésében vitézkedett és országbírói székében a peres felek, a pártvezéri tisztében az ellenkirályok kétoldali megvesztegetéseiből szerez magának hatalmas birtokokat. Ilyen alantas motívumok indítják útjukra a nemzetet évszáadokra megosztó pártharcokat. Közben a török megszállás csak egy keskeny, védhetetlen országszalagot hagyott nyugaton. Ebben a külső helyzetben a belső bajok, a megosztottság: érlelték meg Pázmányban az örökös királyság gondolatát-ERNSZT: No és talán nem Mindszenty és Ernszt Sándor TÖRTÉNELMILEG EMLÉKEZETES BESZÉLGETÉSE A KIRÁLYKÉRDÉSRŐL
