Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-15 / 5. szám
4 KRÓNIKA Ázsiában az Istenhívő népekkel együtt kell munkálkodnia. A kereszténységnek felfokozott lelkiséggel és tevékenységgel kell az emberi haladást minden téren helyesen és jól szolgáló, állami és társadalmi berendezkedéseket teremtenie. Olyan gazdasági és társadalmi viszonyokat kell megvalósítania, mely demokratikus szellemével, felebaráti szeretetével minden nép és nemzet előtt vonzó és követendő példaként lebeg. Ehhez első lépés, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett elveket ne hagyják írott malasztnak, hanem azokat valósítsák meg: Adják meg a népeknek a szabadságot és függetlenséget! Egy népet se nyomjanak el semmiféle jogcím alatt! Mit ér a díszes E. N. palota és az abban porosodó “Népjogokat tartalmazó okmány”, ha azokból a valóban legfontosabbat nem valósítják meg?! A kommunista veszély, rabságunk vörös lángja itt világít körülöttünk! Rajtunk áll és tőlünk függ, hogy jövőnk kialakításában miként veszünk részt. Hiszszük és reméljük, hogy megértjük a nehéz idők kiáltó szavát és egyesült erővel, egy akarattal, a modern keresztény világrend útjára lépünk, hol — minden bizonnyal, — megtalálja boldogságát minden nép és minden nemzet! Nincs baj a demokráciával,-csak az Az EMNID düsseldorfi közvéleménykulató intézet megállapí lotta. hogy Németországban ezidőszerűit több a televíziókészülék, mint a fürdőkád, és a beszerzésükre irányuló vágy is arányos ezzel. Erről különböző napilapokban több cikk jeleni meg, humoros és gúnyos kommentárokkal ellátva. Bár politikai vonalon az emigránsok között még tudtommal sohasem végzett az említett' intézmény közvéleménykutatást, fenti megállapítását mégis, vagy hatjuK per analogiam ezen a vonalon is. Az emigráció, vagy mondjuk, hogy az egyes emigráns (nehogy valaki azt fogja ránk, hogy az erdőtől nem akarjuk meglátni az egyes fákat), szerel távolba nézni. Nagyon is távolba, oda. ahol a horizont kékes párája már összeolvad saját gondolkodásának ködével és délibábos képeket vetít a jövőről. Ahol az sem hat zavaróan, hogy ez a jövő fejtetőre állítva jelenik meg, hiszen ez minden délibáb, s fata morgana fizikai törvényszerűsége. Ugyanakkor a közelben, a jelenben, a szürke mában ott tartunk, hogy a legalapvetőbb politikai fogalmakat vastag rétegben fedi be a rájukrakódott por, a (keletről s nyugatról egyaránt) hozzájuk tapadt szenny, úgyhogy vitáink közben sokszor felismerhetetlen, eltorzult voltukban használva őket kétértelműtekké és félreérthetőkké válnak. Nem ártana, sőt: nagyon is szükséges lenne, ha ezeket a fogalmakat időnként megmosdatnánk, megtisztítanánk a -hozzájuk tapadt fedőrétegtől, mely semmiképpen sem patina. Csak mindennapi szenny (bocsánat a trivialis, de helyénlévő jelzőért). Adjuk vissza a szavaknak eredeti jelentését és tiszta csengését. Az új korszakban, mely leváltja majd a status quo-t, úgyis nyelvújításra lesz szükség. Az emberi nyelvek legszebb szavai, a ‘szabadság”, a “béke”, a “haladás’ és folytathatnám még sokáig, gyanús, sőt ominózus hanglegyen! zásű párt-slang-gé züllöttek az elmúlt évtizedek folyamán. Voltak, akik még a “Nagypéntek” fogalmát is diszkreditálták, politikai törekvéseik propagálására használva fel és a Biblia sem maradi ki étiből, amikor Lenin-i mondást idézgettek: “aki nem dolgozik, ne is egyék’’. A nagy nagytakarítás korszaka be fog következni, csupán időpontja bizonytalan még. A történelem malmainak időegységei néha az órák, de gyakran az emberöltők is és nem tudhatjuk, —*—-----------—- milyen sebességnél forognak a köveik. Előzzük meg azonban a nagy fogalomtisztítás időpontját és állítsuk vissza néhány szó eredeti jelentését már ma, különösen azért, mert mindennapi életünkben, az események kiértékelésénél s vitáinkban ezekre úgyszólván állandóan szükségünk van. Verjük le róluk a vörös sivatag rájuktapadt-homokját és a zöld rozsdát, a grünspann-l egyaránt. A közelmúltban egy hozzászólásom kapcsán többen megkértek, hogy ne használjam m indít! a “demokratikus” kifejezést, (egy testületi választás demokratikus lefolytatásáról volt szó) hanme inkább az “objektív”, vagy más szinonim jelzőt, mert a “demokratikus” szó sérti sokak fülét és rosszízű emlékek fűződnek hozzá. Nem szállók azokkal vitába, akik számára ezek a rosszízű emlékek esetleg azt jelentik, hogy annakidején a hitlerizmus ellen kereszteshadjáratot indító népeket foglalták a “demokraták’ gyűjtőfogalma alá, szemben a totalitárius hatalmakkal, a diktatúrákkal. Aki még mirulíg a gölibelsi frazeológia alapjain állva ellensége a demokráciáknak, az amúgy is a kritika és önkritika-nélküliség azon fokán áll, melyen minden magyarázat és felvilágosítás reménytelen és hiábavaló. Sokan azonban, — s ez a többség — egyszerűen nem is tudják, vagy régen elfelejtették, hogy tulajdonképpen mi is a demokrácia szó valódi jelentése azokból az időkből, amikor 1959 május CUSHING BÍBOROS: ÜZENEM A MAGYAROKNAK ... Jelentős emigrációs esemény színhelye volt a közelmúltban BOSTON városa. Itt adták át a magyarság nagy barátjának, CUSHING bíborosnak MINDSZENTY hercegprímás képét. A küldöttség vezetője MINDSZENTY bíboros híve és fogolytársa: Vidovics Ferenc latin beszédében üdvözölte és köszöntötte. Amerika egyik legnépszerűbb emberét. Többek között a következőket mondotta: «A politikai foglyok táborában legelső MINDSZENTY József, Magyarország hercegprímása, kinek képét — íme — mély hódolattal átadom. Ez a kép és akit ábrázol, tanítsa az egész emberiséget hű ségre és igazi hazaszeretetre. Eminenciás Uram! Ma az egész em beriség ügye végső veszélyben forog. A borzalmas átok munizmus.” 4' Vr\\~ovov' AvtvtpI íirír +'Q-n\rPO*PÍfp n nT’í'7 W\ 11 O K A1Y1QT a Res Publica Libera-t, a régi kultúra őrét. Vergilius így jelölte meg Rómának és Augustus császárnak a misszióját: parcere subiectis et debellare superbos! Megkönyörülni a leigázottakon, s térdre kényszer-teni a gőgösöket! Ma a földkerekség leghatalmasabb Rés Publica Libera-nak, az Ön hazájának történelmi missziója: az elnyomottmépeknek visszaadni a szabadságot és békére, igaz---"' szerítenr á gőgös zsarnokokat.” A beszéd végén a bíboros kijelentette, hogy szebb emléket nem is adhatnának a száműzött magyarok. A küldöttség vezetőjének útján a következő beszédet, üzenetet intézte a nagy főpap a magyarokhoz : “Üzenem a magyaroknak, ne veszítsék el hitüket! Sokszor úgy látszik, hogy reménytelen a helyzet, de Isten éppen ilyenkor avatkozik az ördög elleni harcba. A magyar szabadságharc jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogy a tömegek gondolják. A magyar szabadságharcosok nagy szolgálatot tettek az egész emberiségnek, mert letépték a kommunizmus álarcát. Isten áldja meg önöket, szenvedő hazájukat, a politikai foglyokat és a szabadságharcosokat!” Boston, 1959, április 8. HUNGARIAN CENTER, Boston (Mass.) még nem emlegették megvető s gyűlölködő náci-zsargonban és nem forgatták ki lényegéből népi-demokratikusnak csúfolva országokat, melyek valójukban nem mások gigantikus, dresszírozotl kényszermunka-táboroknál. Nézzük meg tehát a demokrata, a demokrácia szót, tisztázzuk eredeti jelentését, hogy úgy mondjam: rehabilitáljuk és használjuk aztán nyugodtan és bátran. Ott, ahol kell. És ott, ahol L E H E T. A szó görög eredetű. A demos — nép, és a kraléin — uralkodni összetételéből származott és szószerint népuralmat jelent, tehát egy olyan állam- és életformát, mely valamennyi polgár egyenlőségére és szabadságára van alapítva. A kormányzás a nép akarata szerint történik, demokratikus. Modern, nyugati értelemben véve, a demokráciái egy olyan alkotmány jellemzi. mely az állam főfeladatait — a törvényhozást, a bíráskodást és a végrehajtást — egymástól teljesen független szervekre bízza, mindenki számára biztosítja n szabadságjogokat, valamint, de. nem utolsósorban egy általános, egyenlő, szabad és TITKOS választójogot garantál. A népnek joga van akaratát akár közvetlenül, a többségi elv alapján kinyilvánítani és keresztülvinni, akár közvetetten, representative az általa választott képviselőkön keresztül. Gyakorlati megjelenési formái a demokráciáknak igen különbözők lehetnek. Nem okvetlenül szükséges, hogy egy demokrácia egyben köztársaság is legyen, másrészt parlamentáris monarchiák is lehetnek gyakorlatilag demokráciák, mint ahogy azt Anglia, a Benelux-államok és a Skandináv-államok példája mutatja. A demokratikus egyenlőség az alaptörvényekben le van
