Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-15 / 5. szám
(E I ö I j á'T ó b a n: A magyar közjog igazi értelme szerint OTTÓ nem trónörökös, hanem törvényes magyar király. mert a magyar alkotmányos közjog szerint ä király halálának pillanatában a trónörökös nyomban, automatikusan király lesz. A koronázás ugyanis nem a királysághoz való jogot biztosítja, hanem csak bizonyos jogokat és címeket ruház az új királyra. A trónralépés után ugyanis a koronázás rendszerint csak egy év múlva szokott megtörténni, holott az új király a királyi jogokat már a megkoronázás előtt is gyakorolja. II. József például sohasem koronáztatta meg magát, mert nem akarta letenni a magyar alkotmányra az esküt. Ezért nevezték el “kalapos királynak”. De a királyi jogokat * kalapban” is zavartalanul • gyakorolta. A mostani államformáról viszont köztudomású, hogy AZT FEGYVERES ERŐSZAK HOZTA LÉTRE és ma is csak idegen szuronyok erején nyugszik. A magyar alkotmányos jogrend szerint tehát törvénytelen.) Április 29.-én délben a történelmiség levegője töltötte be a lois angelesi Biltmore Hotel Renessaince termét, ahol mintegy 600 meghívott vendég vett részt az OTTÓ tiszteletére rendezett ebéden. De mint a World Affairs elnöke mondotta, a telefon még egyre csengett és a jelentkezők sokasága kétszer akkora termet is megtöltött volna. Az előadás kifejezetten amerikai jellegű volt, de mintegy 18- 20 magyarnak is sikerült jegyet kapnia, akik azután két nagy kerek asztalnál verődtek össze. A World Affairs elnökének oldalán belépő OTTÓT hatalmas, meleg taps fogadta, mely még nagyobbra nőtt, amikor OTTÓ a mikrofonhoz lépett. Nem volt nehéz megállapítani, hogy OTTÓ amerikai körökben is osztatlan népszerűségnek örvend. OTTÓ szónoki készsége szinte verhetetlen. Ebben segítségére van óriási emlékező képessége is. A politikai világban szereplő nevek tucatszámra úgy peregtek le ajkáról, mintha papírról olvasta volna le. Holott OTTÓ előadása époen arról nevezetes, hogy előadásait sohasem olvassa, hanem folyékonyan, ha kell rögtönözve is, elmondja. Talán ez tünteti fel legjobban a nagy távolságot közte és ősei között, akik már az egy-két mondatos “beszédeket” is papírlapról szokták felolvasni. A habsburg uralkodók közül IV. KÁROLY király volt az első, aki már papírlap nélkül beszélt. Mielőtt OTTÓ a mikrofonhoz lénett, «z elnök bemutató szavaiból meglepődve tudtuk meg, hogy OTTÓ időközben már a politikai és orvosi tudományok doktora is lett. De mindez csak százféle oiívéb tudásának a megkoronázása. OTTÓ egyórás előadását nem követhetjük részleteiben, mert az egy oldal összes hasábjait is kétszeresen megtöltené. De beszédében megvilágította a Közel Keleti kérdés minden rejtelmeit, a Szovjet fondorlatait és az arab államok tévedéseit. A berlini problémáról szólva, kimerítő és részletes magyarázat után arra a végső megállapításra jutott, hogy az oroszok nem merik majd végsőkig feszíteni a húrt, nem merik majd megkockáztatni a nucleáris háborút, mert a United States, minden szerénykedése ellenére, sokkal erősebb, mint a Szovjet és a Szovjet jól tudja ezt... OTTÓ beszédét tapsokkal szakították félbe és beszédének befejezését zúgó tapsorkán kísérte és a lelkesedésnek sokféle egyéb megnyilatkozása is. Utána kérdések következtek, melyekre rögtönözve, valósággal kisebb előadásokban válaszolt. Utána a magyarok fogták körül és intéztek hozzá gvorsröptű kérdéseket. Nagyon kedves epizód volt a hírneves hegedűművész: Kerékjártó Duci esete, aki magával hozott egy dupla kabinet nagyságú berámázott képet, mely OTTÓT 5-6 éves korában, a koronázás alkalmával viselt díszruhájában ábrázolja. Kerékjártó Duci annakidején 10 év körüli úgynevezett “csodagyerek” volt, aki varázshegedűjén játszott a királyi család előtt is. Ebből az alkálómból kapta OTTÓ-tól ezt a képet. Most, 43 esztendő után, Kerékjártó Duci magával hozta ezt a képet és arra kérte OTTÓT, hogy most, utólag dedikálja neki. OTTÓ sóhajtott, mintha a viharos múlt emlékei suhantak volna / el szemei előtt és mosolyogva, a legnagyobb előzékenységgel aláírásával látta el... Kedves magánügy volt ez, mégis a történelemnek egy kedves kis elsuhanó fejezete volt. Kedves epizód volt az is, amikor egy másik magyar szakaszvezetői képét mutogatta OTTÓ* nak és kedvesen előadta, hogy “az én papám udvari borbély volt és ő szokta borotválni IV. KÁROLYT, a királyi papát.. OTTÓ újra meghatottan mosolygott. Ekkor egy hölgy lépett OT Tó-hoz és férje kapitányi arcképét mutatta meg es előadta, hogy férje OTTó-nak tanulótársa volt a katonai iskolában... Bár privát köntösben, a történelemnek ezek is egy-egy szárnycsapásai voltak. De OTTÓT ekkor már hárman is sürgették, hogy várja a repülőgép, mert holnap ilyenkorra már Németországban kell előadást tartania. OTTÓ sietve elbúcsúzott a magyaroktól. Los Angeles, 1959. SZ. L. 1959 május KRÓNIKA 2 szerint bármely csúcskonferencián, amely a jelenlegi genfi konferenciából kialakulna, az “erős férfiú” De Gaulle lesz, aki “Franciaországot elsőrendű hatalommá teremti újjá: megragadta a francia nép képzeletét és azt a vezetést adja számára, amely után oly régóta ösztönszerűen vágyakozik”. Az örökös-király különösen kiemelte De Gaulle 10 perces rögtönzött országos televízió-beszédét, amelyben az évszázadok óta hagyományosan német-ellenes francia népet teljesen megnyerte a Németországgal való baráti kapcsolatokra, a közös ellenséggel, a Szovjet-kommunizmussal szemben. Adenauer azon lépéséről, hogy a kancellárságát felcseréli az államfői méltósággal, az örökös-király kijelentette, hogy “mitsem jelent”. Csak néhány fárasztó teendőtől mentesíti az agg államférfiul, de a szálakat képességénél és tekintélyénél fogva természetszerűleg továbbra is ő fogja kezében tartani. Fulton Lewis azon kérdésére, mi várható Adenauer halála utánra, az örökös-király válasza ismét az volt, hogy ‘ semmi változás”. Adenauer politikájának alapvető elemei, — úgymond, — oly szervesen épültek be a német kormányzat fundamentumába, hogy azok természetszerűleg bizonytalan hosszú ideig továbbra is ki fognak hatni. A német egyesítésről úgy nyilatkozott az örökös-király, hogy erről valójában most nincs is szó, legalább is nem a Szovjet részéről, mert a Kreml nem engedheti meg magának e kérdés mostani megoldását, többi közt mert az egyesítés a Szovjetnek amúgyis sok fejfájást okozó Lengyelországot, úgyszintén a kényes helyzetű Csehszlovákiát Németország közvetlen szomszédjává tenné. “Ennélfogva, — hangoztatta az örökös-király, — AZ ÖSSZES RABORSZÁGOK ÜGYÉT EGYÜTTVÉVE, EGY CSOMAGBAN (“single package”) KELL MEGOLDANI, ÉS EZ MEGTÖRTÉNHETIK NÉHÁNY HÓNAPON, VAGY ÉVEN BELÜL, DE LEGFELJEBB TÍZ ÉV ALATT BIZTOSAN BEKÖVETKEZIK, MERT KRUSCSEV, A VÖRÖS-KIN A NÖVEKVŐ FENYEGETÉSÉVEL A HÁTÁBAN, NEM TEHET MÁST!” Ottó látogatása Los Angelesben A MAGYAR TRÓNÖRÖKÖS A “LOS ANGELES WORLD AFFAIRS COUNCIL” MEGHÍVÁSÁRA ÁPRILIS 29.-én NAGYSZABÁSÚ ELŐADÁST TARTOTT A MAI VILÁGHELYZET VAJÚDÓ PROBLÉMÁIRÓL OTTÓ ÖRÖKÖS-KIRÁLY A KATOLIKUS LIGA ESTÉLYÉN A Magyar Katolikus Liga 1959 április 23.-án nagyszabásúi bankett- és bál-estélyt rendezett a newyorki Plaza szálló báltermében, a kommunizmus áldozatainak segítésére szánt pénzalapja növelésére. A washingtoni körökkel való tárgyalásokra az Egyesült Államokba érkezett OTTÓ örökös-király tekintettel a nemes célra, eh vállalta a bankett ünnepi szónoki tisztét és félórás beszédben vázolta a jelenlegi világpolitikai helyzetről való felfogását. A zsúfolásig telt terem lelkes tapsokkal fogadta az örökös-király fejtegetéseit, amelyek gondolatmenete nagyjában azonos volt a Kölnben, a szabadságharc menekült magyar diákjainak tartott és márciusi számunkban ismertetett előadásáéval. A “fund-raising estély” igen tekintélyes összeget hozott a segély-alap javára, mert számosán bőkezű felülfizetést adtak, hogy az alapot gyarapítsák. A GENFI KONFERENCIA ÉS A NÉMET NUKLEÁRIS FELFEGYVERZÉS Genfben május 11.-én megkezdődött a Kruscsev által a Berlinre vonatkozó egyezmény provokativ megszegése szándékával kikényszerített négyhatalmi konferencia. Gromyko orosz külügyminiszteri a két német kormány képviselőinek teljesjogú részvételét követelte, de a nyugati szövetségesek ezt elutasították, mert a Szovjet-zóna egylistás álválasztásokkal hatalomba jutott kommunista kormányának diplomáciai elismerését jelentette volna, s erre nem hajlandók. A két német kormány így csak mint megfigyelő és tanácsadó vesa részt. A Nyugat elutasította Gromyko azon további kívánságát is, hogy Lengyelország és Csehszlovákia kommunista bitorló kormánya is teljes jogú félként vehessen részt. Ez országok képviselői eddig megfigyelői minőségben sem kaptak helyet a tárgyaló asztalnál. Május 12.-én Christian Herter, az Egyesült Államok új külügyminisztere, a végzetes rákbetegsége miatt lemondásra kényszerüli Dulles utóda beterjesztette a nyugati szövetségesek közös javaslatát, amely a berlini megszállás fenntartásához ragaszkodik azon ideig, amikor szabad választások révén létrejöhet a német egyesülés. Ezt fokozatos úton akarja megvalósítani mintegy két és fél év alatt. Gromyko azonnal jelezte, hogy a javaslatot ellenzik, s ellenjavaslatokat fognak tenni. A két javaslat alapján alakul majd ki a vita. Mint ismételten megírtuk, a Szovjet nem tartja időszerűnek a szabad választások alapján való egyesítést, mert ily választások a legcsúfosabb kudarcot hoznák a kommunistákra, s a Szovjet-zóna felszabadulását jelentenék. Berlint “szabad várossá” akarja tenni, értve ezalatt a nyugati megszálló erők kivonását, ami Berlinből úgyszólván harmadik
