Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-05-15 / 5. szám

VOLUME XVI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N.Y., 1959 MÁJUS No. 5. SZÁM KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVS-SZEMLE Pünkösdi magyar fohász Irta: SLACHTA MARGIT Ä rabországok szabadsága nélkül nincs európai megoldás! AZ ÖRÖKÖS-KIRÁLY BERLINRŐL, GENFRŐL, ÉS A KOMMUNIZMUS ELLENI EURÓPAI ÖSSZEFOGÁSRÓL “ARCHDUKE OTTO APPRAISES VITAL EAST WEST IS­SUES” címen FULTON LEWIS Jr., a neves régi amerikai politikai újságíró, a több, mint 600 állomás által közvetített ‘ WOR Mutual” rádióvonal népszerű kommentátora, akinek szindikalizált cikkei part­tól partig számos napilapban egyidejűleg jelennek meg, ismerteti OTTÓ örökös-királlyal az aktuális világpolitikai kérdésekről folyta­tott beszélgetését. Megírja Róla, hogy “Európa legélesebb és legjobban tájékozott elméinek egyike”, s ezért “nem műlaszthatta el, hogy mostani rövid amerikai látogatása alatt több élvezetes estét ne töltsön vele.” Ismerteti a cikkben, hogy az örökös-király a berlini válságot kruscsevi machinációnak tartja és úgy látja, hogy a május 27.-Í dátumot senki sem veszi komolyan. Az európai diplomaták átlátszó mesterkedésnek tekintik az egészet, hogy a Középkeletről elterelőd­jék a figyelem, hol a Szovjetnek sokkal komolyabb szándékai vannak. “Kruscsevnek, — mondotta az örökös-király, — időre van szük­sége, hogy Irakban megszilárdítsa helyzetét és támadó célokat kö­vet Irán ellen is. Berlin ügyében kezdettől inkább csak politikai ma­nővereket folytat, s nem gondol arra, hogy leszámolást kockáztas­son”’ De Gaullet az örökös-király rendkívül nagyra becsüli. Nézete A történelem sok háborút je­gyez fel. A jelen korban is fo­lyik a harc, mely azonban úgy céljában, mint méreteiben vala­mennyit túlhaladja. A mai küzdelem az ember szellemiségét ostromolja és vi­lágviszonylatban támad. Célja tehát minden eddigi háborúval szemben az elképzelhető legala­csonyabb rendű és eszközeiben a legk'egyetlenebb. Előfutára, MARX, maga sem sejtette, hogy milyen időknek úttörője ő. Azonban a gazdasági ELMÉLETEK KÖNTÖSÉBE öl­tözött herald nyomában megje­lent az ököl és megvillogtatta vértől csepegő kardját. Lényegi mivolta ma már telje­sen kibontakozott; lépésről lé­pésre közeledve hozzánk, döb­bent rémülettel látjuk szörny­­szülött vonásaiban a mindjob­ban való eltorzulást: ma már nem elégszik meg avval, hogy az anyagelvűsegnek csatlósa, ma niár, nemcsak ISTEN uralmát t(igádja, sőt LÉTÉT is, hanem TAGADJA AZ ERKÖLCSÖT. Miután letörölte homlokáról az Isten-gyermekség jelét, odáig csúszott a mélybe, hogy úgy el­méletben, mint gyakorlatban nem különböztet jó és rossz kö­zölt. Szerinte ezek elavult hó­bortok. Fegyvertárában harci eszközei: a terror, erőszak, kín­zás, ámítás, szószegés, emberron­tás 's ezekhez hasonlók. Egy törvénye van: a saját és pá térdek. Hogyan lehetséges az, hogyha természeténél fogva felfelé törő léid:, lefelé törekedjék? Hogyan lehetséges az Isten-gyermekség és szellemi mivolt helyett magát anyagnak vallania? Hogyan? így. ahogyan Ézsau egy tál len­cséért eladta öccsének anyagi örökségét. PILLAN A T NY1LAG enni akart BÁRMI ÁRON. A bolsevismus is odadob min­dent, ami a lélekben magasabb rendű, megtagadja saját lelkét is, csak azért, hogy a jelenben semmi se korlátozza pillanatnyi igényeinek és vágyainak kielégí­tésében. Ezrt nincs szótárában: emberi jog, becsületszó, jellem, tisztaság, tisztesség, jóakarat, szeretet. De ha maguk már ilyen sze­rencsétlenek, miért gyűlölik azo­kat, akik az Isten-gyermekség tudatát hordozván magukban, tiszták, iák, emberszeretők. Mi­ért? Azért, mert ezek magasabb­­rendűek, tehát puszta létük kár­hoztatja alacsonyságukal, azért, mert békét és boldogságot hor­danak magukban, a bolsevizmus pedig sem az egyiket, sem a má­sikat nem adhatja. EZÉRT irigy­­lik őket. Alacsonyabbrendűsé­­giik tudatában ki akarják pusztí­tani a magasabbrendűeket, hogy ne kerüljenek azoknak árnyéká­ba. Boldogtalanságukban irigy— lik a másiknak lelki békéjét, örömét, mint ahogy a Sátán irígyli a jókat és tisztaszívűeket. És ezen dúló támadások, mér­kőzések, vergődések, hangzavar, bombarobbanások között köze­ledik a lelkiség diadalának, a PÜNKÖSDNEK ünnepe! Ekkor szállt le a Szentlélek az llr tizen­két tanítványára. Galamb alak­jában jelent meg, de tüzes lán­gokat gyújtott a tizenkettőnek feje fölött. És a félénk halászok, a tanulatlan emberkék, kilép­nek a zárt ajtók mögül és mint a világ lelki fejedelmei jelennek meg. Nagyok és hősök, minden­re készen hagyják el a Cenal­­culumot, hogy meghaljanak Krisztusért, tanúskodva a lelki­ség mellett, az Isten-gyermekség diadala mellett! Óh mindnyájan, akik Isten gyermekeinek tudjuk és valljuk magunkat, tárjuk ki lelkünket a béke, az erő, a szeretet LELKE felé, könyörögjünk hozzá soha sem érzett forró esdekléssel, hogy avasson fel minket is a lel­kiség apostolaivá. Igen, az egyet­len erő ez, mely ha saját KION­TOTT vére árán is, de képes szabaddá tenni a világot, a RAB­ORSZÁGOKAT is . . . RABORSZÁGOKAT! . . . Sze­gény Hazánk! Fölötted is az ököl a hatalom birtokosa. Óh, mikor jön el AZ a Pünkösd, mely meghozza a fejedelmet, aki Isten küldetésében foglalja el trónját, mint amilyen tudatot hordtak királyaink Szent István lábnyomaiba lépve. Az az uralkodó, kinek fejét a Szentkorona díszíti, Isten szolgá­jának tudja magát. Tudja, hogy számadással tartozik lírának, mennyei Atyjának. Tudja, hogy ö nem abszolút, tudja, hogy sze­gény és gazdag, tanulatlan és művelt, paraszt és úr, egyfor­mán emberi jogok birtokosai, a Mennyei Atyának gyermekei, akik az örök élet igényével vo­nulnak végig a földi rögökön. Óh Szentlélek, búgjon Lelked fölöttünk! Add vissza ezer seb­ből vérző, darabokra tépett Ha­zánknak boldogságát. Hozd el azt a fejedelmet, aki a Te küldöt­ted, aki számadásának tudatá­ban nemesen, igazságosan, sze­retettel boldogítja népét és neki földi boldogulás mellett lelki megnyugvást, lelki békét, lelki örömet hoz. Ragyogj fel PÜNKÖSD, a Szentiéleknek, a lelkiségnek felséges ünnepe! Buffalo, 1959 Pünkösdjén

Next

/
Thumbnails
Contents