Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-15 / 1. szám
4 KRÓNIKA 1959 január Tenger partján... Tenger partján ülök a reggeli csöndben, távol a szemhatár benne ül a ködben.- Egy-egy sirály vijjog, — tenger vize sötét, várják már röpködve a napsugár jöttét. Segítsen már rajtuk Isten arany napja, a világos tenger életüket adja. Napsugarak fénye feljött a kék égre, tengerszín változott szép átlátszó kékre- Hal vetődik színre, — sirály támad rája. Ez az mit éltéért, minden reggel várja. Reggeli szellő kél, fodrot ver a tenger, lárma lesz mindenütt, mozog állat, ember. Sóhajaim szállnak messze Napkeletre, el az adriai, kis magyar tengerre, hol az a Hazánknak a határát mosta, amelynek hajója a jót vitte-hozta. Jó magyar birkáért hozott sok egyebet, mindegyre bejárta Nyugatot, Keletet. Hogy miért vették el? Mert esak úgy élhettek a mi szomszédaink, mindig furcsa szerbek. Pedig Szerbiának nagy a tengerpartja, úsztathat hajókat, töméntelent rajta. Hej, de még a miénk is kelletett neki, hogy ne legyen nekünk tengerpartunk semmi. Az áldott Magyar föld kövér búza magja, amelyeken Krisztus képe látszik rajta, északra kerül fel, már nem karcsú hajón, Kárpátokon által, füstölgő vonaton. Elveszik mindenét szegény magyar népnek, csak az Isten tudja máma hogyan él meg. De azért mégis él, ha nagy is keresztje, pogány támadása nem lesz soha veszte. Keményen harcol míg segíti a Hite, nem árthat már neki sehonnan senkise. És csendesen küzdve, a Krisztusi Hitben, tudja minden jól lesz, megsegíti Isten! A magyar tengeren hajón kelnek útra, magyar zászló alatt, visznek-hoznak újra. A magyar nép nevét a világ ismeri, küzdését becsüli, nem gyűlöli senki, híre varázzsal él, — becsület, tisztelet, dicsfénye övezi ma a Magyar nevet. ★ Tengerparton ülök, a lábaim alatt, nagy hullámok verik a homokkő-falat. Tajtékzó hullámok hogyha áltál-értek, nagy Amerikába hírül elvigyétek, hogy a küzdő Magyar még ma pogány rabja, legyén szabad újra, segítsenek rajta! Hollandia KÉKY BARNA a mai Belgium kisebb részében a frank, nagyobb felében Hollandiával együtt a német birodalom alkotó része lett. Félévezred múltán Burgund hatalma alá került, majd mint “kelengye” a Habsburgok tulajdonába ment át. Előbb a spanyol, majd az örökösödési háború után az osztrák Habsburgok jogara alá került, mígnem a francia forradalom után az új köztársaság elfoglalta. Napoleon bukása után a bécsi kongresszuson a hatalmak egyesítették Hollandiával az orániai ház jogara alatt. Végül 1830-ban felkeléssel vívta ki függetlenségét. E felkelésnek voltak mellékesen más indítóokai is, de fő rugója e katolikus népnek eleven hite volt, melyet az Orániaiak protestáns uralma veszélyeztetett. Ez állam a polgárai katolikus hitéből született meg! ősi katolikus hitük átmentését a reformáció viharain a belgák Habsburg uralkodóiknak köszönhették s e hit megőrzéséért minden áldozatra készek voltak. Amikor II. József a valláspolitikájával s főleg felvilágosodott szellemű nevelésreformjával e hitet megsértette, szembeszálltak vele. 40 évvel később e hit lett a kis állam szülőoka. 1830-as felkelésük nem nemzeti megmozdulás volt, hiszen az új állam északi, flamand lakói a hollandiakkal fajilag rokonok, hanem vallásos forradalom. A protestáns többségű Hollandia felvilágosodott uralkodója, Orániai Vilmos, ez új államrészre is ki akarta terjeszteni országa protestáns-szellemű törvényeit s a belgák szemefényét, a löweni katolikus egyetemet is “reformálni” akarta. Ez a törekvés kiváltotta a hívő nép általános ellenállását, felkelt rákényszerített uralkodója ellen s kivívta függetlenségét. A siker kivívása után katolikus királyi házat választott magának s vezetése alatt hívő életet folytat Ez uralom sem volt teljesen hibátlan, de alapja a hit volt- Az elmúlt 130 év alatt Belgium közéletét hívő szellem irányította. Az Európában általánosan uralomra jutó liberalizmus diadalútja Belgium határainál megtorpant. Bár századunk elején a szomszédos Franciaországban e szellemi áramlat elsöpörte mind a szerzetesházakat s egyházi iskolákat s az Egyházat hasonlíthatatlan szegénységbe döntötte, Belgiumba szele alig csapott át. Napjainkban Belgiumban tevékenykedik a legöntudatosabb s legharciasabb katoükus párt. E párt megértette a Szociális Királynő üzenetét is s törekszik megvalósítani az Egyház szociális tanát. A hitnek szeretetben kell kivirágoznia, főleg szociális téren. Holt annak a népnek a hite, melynek nincs szociális értéke! A jó önmagának közlője, kisugárzója — vallja a latin bölcseleti mondás. (Bonum est diffusium sui.) Míg Európa népei legfőbb javuknak a hitet tekintették, e hitet tévelygő testvéreikkel is közölni törekedtek. Az áli'amhatalom is a hitterjesztés szolgálatába állt. A kereszténység diadala után a pogányság fölött, egyik nép a másik apostolává lett. A görögök megtérítették előbb császárjaik támogatásával a balkáni szlávokat, majd az oroszokat. A latinok megnyerték a hitnek többek közt az angolszászokat, ezek pedig Krisztushoz vezették a germán világot. A németek apostolkodtak a lengyelek és magyarok közt- E két nép végül a kunokhoz és a félhitű szakadárokhoz illetve a litvánokhoz és tatárokhoz vitték a hit világát. Az újkorban az apostoli buzgóság is megszűnt Európa nagyrészében, — legalább is az államvezetés terén. Pedig ekkor teljesíthette volna a hivatalos Európa legeredményesebben e magasztos feladatát, hisz a felfedezések és találmányok miatt feltárult előtte a világ- A hivatalos Európa azonban ahelyett, hogy apostola lett volna a tévelygő népeknek, megrontója lett. Az összes újkori tévedések európai agyakból pattantak ki s európai egyetemekről indultak világhódító útjaikra. Az újkorban csak az ibero-népek, főleg Habsburg vezetés alatt a spanyolok, misszionáriuskodtak hivatalosan, ők térítették meg a Fülöp-szigeteken kívül egész Közép- és Dél-Amerikát. Ha az angolokat is hasonló szellem vezette volna ez időben, páratlan hatalmuk használatában, ma a kereszténység ügye világszerte jobban állna. Belgium államvezetése Európa hitközönyös, sőt hitellenes kormányaival szemben jóakaratúlag támogatta a legújabb időkben is a misszziókat. A múlt század végén nyerte a kis ország gyarmatát, Belga-Kongót, melyen napjaink egyik leggyümölcsözőbb missziója alakult ki. A félszázad alatt megtért lényegében a civilizáltabb összlakosság, úgy, hogy Afrika katolikusainak kb. harmada él e gyarmaton. Méltán dksekdhetett a kis állam kiállításán is külön pavilonban e napjainkban oly ritka teljesítményével. A második világháború után Belgiumban egyidőre Marx hívei ragadták magukhoz a hatalmat. Európa hitéletének elsatnyulását s magasztos hivatása tudatának alig pislákolását jelentené a tény, hogy ‘földrészünk legnagyobb szülöttje’ Spaak Henrik, e marxisták vezetője, egy materialista lehet. Európa hívő feladatát tekintve csak azok a vezetők, törvényhozók és bölcselők, azok az írók, nevelők és tahitok lehetnek igazán Európa nagy fiai, akik Európa homokra csúszott épületét a krisztusi kőszálra, Péterre, akarják visszatolni, illetve e fölrészen kívül munkálkodnak s küzdenek Krisztus Urunk uralmáért. ★ A belga hívő múltból csak még egy magyarvonatkozású példát rgadok ki: Az első világháború után a győztesek táborában egyetlen tiltakozó szó hallatszott el a Trianonban ránk kényszerített béke ellen: Belgium prímása, Mercier kardinális emelte fel szavát az új rendezés ellen. Megokolása teljesen hívő volt. A prímás arra mutatott rá, hogy e békeszerződés által nemcsak a Balkánt hozták be korrupciójával mélyen a Kárpátmedencébe, hanem “többmillió katolikust alávetettek szakadártöbbség kormányainak”. (Romániába és Jugoszláviába közel nyolcmillió katolikus került e béke által s kb- két millió más nyugati keresztény.) Ez a belga hívő példa. S most tekintsünk kissé körül magunk portáján. A 'középkorban hazánk is Krisztus és Mária országa volt nagy királyaink, Szt. István, Szt. László, III. és IV. Béla s Nagy Lajos hívő szellemű kormányzása folytán. Népünk a tévelygő, vagy éppen pogány szomszédok megtérítésén is eredményesen fáradozott, főleg Nagy Lajos alatt, ki nemcsak hazánknak, hanem az alkonyuló középkorban egész Európának legnagyobb királyi misszionáriusa volt. Sajátos földrajzi fekvésénél fogva Magyarország már korán a nyugati kereszténység védőbástyája lett, a kunok (a XI. században), a tatárok (XIII. sz.), s főleg négy évszázadon át a törökkel szemben. Csak mellékesen említem meg, hogy e török idők alatt nem a keleti fejedelmi, hanem a nyugati királyi országrész lakói s főprai: a Zrínyiek, Nádasdyak, Pálffyak, Eszterházyak s Koháryak képviselték az igaz magyarságot- Míg keleti testvéreik a törökkel szövetkeztek, ők rendületlenül álltak a vártán, bár az általuk védett Európa rendszerint, s Bécs is olykor magukra hagyta őket. E viharos időkben népünk
