Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
* KRÓNIKA 1959 április Március 15 ünneplése és az alkotmányos királyság tisztelete IV. Károly király emlékére Egy koporsó — s körül’te mennyi árva — Gyászba öltözve szerte a nagyvilágba’ . . . A zokogásuk az egekig hat fel, A Menny kapujánál — megtorpanva hal el. Harminchét éve a Mennybe költözött — Angyalok csodás hárfahangjai között, A trombita harsogott ... a dob pergett . . . Az llr trónjánál feszesen jelentkezett! Uram! — Ismerted egész életemet . . . I udtad mennyire szerettem Nemzetemet! Most itt állok, áldást kérni Rájuk, Szabadságért küzdenek, — ez az ö hibájuk!!! Könnyekkel sózzák sovány kenyerüket, Drága véreikkel áztatják földjüket; Verejtékből árad négy Folyóik árja, Bánatból magaslik — Kárpátoknak orma! Látod! — Mint harcolnak már ezer éve! Országotlban számtalan e Nemzet hőse! Halmaik — a sírokból domborulnak . . . Madaraik — gyászindulókat dalolnak! Gyászlepel — ibolyáiknak lilája, Ártatlan gyöngyvirág — hitük tisztasága! Szép Nagymagyarországért esedezek . . . Elűzött királya, árva Nemzetemnek!!! Ne hagyd elveszni magyarok Hazáját — Tisztítsd meg a gaztól — gyönyörű portáját; I ezéreld vissza templomodba őket . . . Énekelhessenek — hálaénekeket! Áldd meg végezetül a Magyar Királyt, Királynét — a család nagyját és apraját; Megértés — szeretetben forrjon össze . . . Magyarok Királya és árva Nemzete!!! Euclid, Ohio. 1959. április 2. KISS IMRÉMÉ, RÉVEY L. P. EMMA E címben sok magyar olvasó talán egymásnak ellentmondó fogalmak összekapcsolását látja. Erre a látszólagos ellentmondásra akarunk itt kitérni, hogy reális megvilágításban tudjuk értékelni nemzetünk 111 évvel ezelőtti márciusi nagy napjainak megünneplését. Nézetünk szerint az 1848. évi márciusi nagy események értelme és célja a nemzet nagy többségének helyeslő lelkesedésével találkozott, viszont az 1849. év döntései már nem fedték teljes egészükben az előző év márciusi nacionalista célkitűzéseit. Mikor a mai nemzedék március 15.-én a magyar nemzet szabadságvágyának örökké emlékezetes megnyilvánulását ünnepli, ezen ünneplésében akkor lesz hű a 111 év előtti nemzedék szelleméhez, ha a történelmi események bírálatában igyekszik megérteni azt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1848-49-es szabadságharcunk történelmileg egyenes örököse volt azon dicső és hatalmas nemzeti megmozdulásainknak, melyeket a nemzet alkotmányában biztosított jogai és fenyegetett szabadsága védelmében Bocskay István, Bethlen Gábor, Rákóczi György és Ferenc fejedelmek folytattak. Különösen II. Rákóczi Ferencnek, e buzgó katolikus fejedelemnek küzdelme II. Leopold és I. József királyainknak a nemzet jogait és szabadságát sértő hatalmi politikájával szemben mutatja azon önzetlen hazafias vonásokat, amelyek örökségképpen szálltak az 1848-as nagy idők szellemi vezetőire. De a XIX. század derekán a népek szabadabb és függetlenebb életéért és a nacionalista reformokért lelkesedő szellemet elnyomni akaró hatalmasok ellen a mi forradalmi megmozdulásunk 1848. március 15.-én békés eszközökkel kívánta céljait elérni. Tehát nem kellett úgy, mint Bocskay és a Rákócziak korában fegyveres vitézeket verbuválni zászlóik alá. Az 1848-as honvédek toborzása jóval később következett be. A párisi februári események, a Bourbon-Orleans király: Lajos Fülöp lemondása, a köztársaság kikiáltása után március 3.-án Kossuth a pozsonyi országgyűlésen új alkotmányt követel úgy az osztrákok, mint a magyarok részére, s a bécsi kormányzatnak Metternich befolyása alatt álló szellemét teszi felelőssé az elégedetlenkedésekért, mely szellem minden szabad megmozdulást és reformtörekvést elnyom. Közismert, hogy az uralkodó, V. Ferdinánd, súlyos betegsége miatt alkalmatlan az uralkodásra, öccse Ferenc Károly főherceg, mint a Metternich-i szellem híve, s a kormányzótanács tagja, nem népszerű, s így fiára, a 18 éves Ferenc József főherceg személyére tekintenek reményekkel. Kossuth a március 3.-i beszédében megemlíti, hogy a Habsburg-Lotharingen ház reményteljes ivadékára: Ferenc Józsefre, ki már első szereplésével a nemzet szívét megnyerte, egy fényes trón öröksége vár, de erejét a szabadság gondolatából kell merítse. Kossuth a fiatal főherceg 1847.-Í pesti látogatására célzott, amikor István nádornak, s helytartónak, az elhalt József nádor fiának október 16.-i beiktatási ünnepségén Ferdinánd király képviseletében megjelent. Itt Ferenc József huszár-ezredesi egyenruhájában jelent meg és határtalan lelkesedést keltett az egybegyűltekhez intézett magyar szavaival. Ismeretes, hogy Kossuth mácius 3.-i beszédének hatása kiváltotta Bécsben a március 13.-i forrongásokat,, melynek hatására Ferdinánd császár sajtószabadságot és új alkotmányt adott Ausztriának; Metternichnek menekülnie kellett és Kolowrat gróf lett az új kormányelnök. A bécsi semények nagy hatást gyakoroltak a pozsonyi országgyűlés tagjaira. Március 15.-én Kossuth Lajossal, Széchenyivel, Eszterházy Pállal nagyszámú küldöttség jelent meg István főherceg-nádorral élükön a királynál. A nádor támogatásával sikerült elérni, hogy 17.-én Ferdinánd király hozzájárult egy felelős magyar minisztérium kinevezéséhez. Batthyány Lajos gróf alakítja meg az első kormányt. 1848. március 15.-én, azon a napon, mikor Pest utcáin az ifjúság a sajtószabadságot követelve, a politikai foglyokat kiszabadította, s Petőfi Sándor elszavalta az örökké emlékezetes “Talpra magyar!_-ját, a nemzet vezérei Bécsben kivívták a vértelen forradalom első nagy eredményét. Ezek után István nádornak már nem nehéz elérni, hogy április 10.-én Ferdinánd császár és király, Ferenc Károly és a fiatal Ferenc József főhercegek kíséretében a Dunán Pozsonyba utaznak és ott a király az áprilisi törvényeket aláírásával szentesíti. Ezek a törvények többek közt kimondják, hogy az összes polgári, egyházi, pénzügyi, s katonai ügyekben a végrehajtó hatalmat a király ezentúl a magyar minisztériumon keresztül gyakorolja. A Pozsonyból visszatérő királyi családot a bécsi dunai kikötőből lelkes tanuló ifjúság, valamint lovas és gyalogos nemzetőrség kísérte a schőnbrunni kastélyba. Az itt előadottak, úgy hisszük, eléggé bizonyítják, hogy 1848. március 15.-e nemzetünk életében jelentette az egész magyarság szabadságvágyát és az erős akaratot, hogy alkotmányos úton, törvényes királya hozzájárulásával kivívja régen mellőzött jogait. Ezt március és április hónapokban az első felelős magyar minisztérium megalakulásával el is érte. Sajnos, hazánknak e nacionalista irányú felemelkedését elgáncsolni igyekeztek a horvátok, szerbek, románok és szlovákok. Szándékukat elősegítette báró Jellasics József altábornagy, aki megnyeri a bécsi udvari körök, köztük herceg Windischgraetz Alfréd és a fiatal Ferenc József szüleinek: Ferenc Károly főherceg és neje, a Metternich eszméiért lelkesedő Zsófia főhercegnének bizalmát. Augusztus 29.én a király előtti kihallgatáson Batthyány már nem ér el eredményt; Jellasics seregeivel szeptemberben betör az országba, hogy a főváros ellen vonuljon. A vértelen márciusi forradalmi napok mindé nelért eredménye végveszélybe jutott, a nemzet önvédelmi harcra kényszerült, megkezdődött a szabadságharc. Gróf Batthyány Lajos lemond, majd visszalép István nádor is, Kossuth Lajos veszi át a vezetést. Nem célunk a további hősi küzdelmünket, majd ennek, az osztrákok szövetségese, az orosz cári hatalom által bekövetkezett leverését méltatni. Március 15. jelentősége és megünnpelése mindenütt, ahol magyarok laknak, egyik legszebb megnyilatkozása az utókor megemlékezésének. Hazánkban ma a moszkvai rendszer képviselői éppen e nap jubileumát, melynek jellemző vonása a hazafiasság, a nacionalizmus, egy internacionalista világforradalom magyarországi fellángolásáriak, s a kapitalista rendszer megdöntésére irányuló kísérletnek tüntetik fel. Mi a históriai események reális bírálatával nyugodtan megállapíthatjuk, hogy 1848. március 15.-én az emigráció minden magyarja méltán ünnepelheti történelmünk ezen nagy napját, feltűzheti a piros-fehér-zöld szallagot mellére öreg és fiatal, férfi és nő. Feltűzhetik azt e napon a világ minden részén lakó honfitársaink, akár az iskolák padjaihoz, akár az ipari gépek kezeléséhez köti feladatuk őket és nyugodt öntudattal viselhetik azok a honfitársaink is nemzeti színeinket, akik az alkotmányos királyság hagyományos tiszteletét érzik szívükben egy jobb jövő reménységével. Németország, 1959 március. SZOLNOKI J. ANDRÁS Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York
