Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
1959 április KRÓNIKA 7 Magyarország jussát a csúcskonferencia napirendjére! HÍR 6.000 HAZATÉRT 1956-OS MENEKÜLT TRAGÉDIÁJÁRÓL Roger Baldwin, a Parisban székelő Emberi Jogok Nemzetközi Ligájának elnöke memorandumot juttatott el Dag Hammarskjöldhöz, az Egyesült Nemzetek főtitkárához, amelyben azzal vádolja a magyarországi bitorló-kormányt, hogy az 1956 októberi szabadságharcosok közül hazacsábítottak jelentékeny része börtönbe, vagy internálótáborba, sőt némelyikük akasztófára jutott, noha a külföldi követségeken amnesztiáról biztosították őket. Állítólag 21.000 hazatért 56-os menekült közül 6.000-nek ez lett a sorsa. Baldwin, akit szélesebb magyar körökben nem ismernek, adatait szintén egy magyarok előtt közelebbről nem ismert bécsi “Magyar Forradalmi Komité”-től kapta és számos közjegyzőileg hitelesített vallomást is terjesztett Hammarskjöld elé. Ezek szerint a hazatértek egyrészét nem bántották, mások ellen azonban néhány hét múlva eljárás indult kémkedés, vagy a forradalomban való részvétel, vagy csupán csak az ország gyanús elhagyása címén. A kistarcsai és recski internáló táborban ezek mint “nyugatosok” vannak elkülönítve. Számos hazatért szakképzett munkást hír szerint a Szovjetbe hurcoltak el. & TIBET NEM “ÁZSIAI MAGYARORSZÁG” A kínai kommunista kormány március 27.-én nyilvánosságra hozta, hogy leverték a Tibetben, Lassza fővárosban kitört antikommunista forradalmat. A dominálóan vallási államéletű és hegyóriások közt, fennsíkon fekvő ország politikai és vallási fejét, a Dalai Lámát megfosztották hatalmától s helyébe előző versenytársát, a Panchen Lámát ültették be báb-uralkodóul. (A kínai kommunisták 1950-ben lerohanták Tibetet, amely erre elismerte fennhatóságukat. Ennek ellenében a kínai kommunisták helyén hagyták a Lámát és önkormányzatot Ígértek Tibetnek.) A tibetiek forradalma hír szerint azért tört ki, mert a kínai kommunisták nem tartották tiszteletben Tibet önkormányzatát és fel akartak. lépni a Láma és a buddhizmus mindenhatósága ellen, mert nem táncolt egészen a fütty szavuk szerint. Vidéken még harcolnak egyes tibeti csoportok. A Láma Indiába menekült. Nehru indiai miniszterelnök a parlamentben együttérzését fejezte ki a tibeti forradalmárokkal, de semleges kíván maradni cselekedeteiben. Tibeti menekülteket sem hajlandó korlátlan számban beengedni, mint annakidején Ausztria a magyar szabadságharc menekültjeit. ★ A tibeti guerillák a végsőkig való kitartás mellett vannak, de a kínai kommunisták túlerejével szemben mindenkitől csupán szép szavakkal kifizetve, sorsuk csak ugyanaz lehet, mint a magyar szabadságharcosoké volt... De amerikai lapoknak azon beállítása, hogy TibeP'ázsiai Magyarország”, téves. A tibetiek elsősorban vallásuk es papjaik szabadsága érdekében keltek fel és ez fölöttekép méltóvá teszi őket a legmelegebb rokonszenvre, hiszen minden szabadságok legelseje a vallásszabadság! De Tibet a kommunista fegyveres erőszak előtt is Kínához tartozott. annak szerves része volt. Ezzel szemben Magyarország (legalább is 1944 március 19-ig) független ország volt és további függetlenségét, külső és belső szabadságát a yaltai szerződés garantálta, — amelyet a Szovjet ármánnyal és erőszakkal kijátszott, megszegett! A német kérdésnek a Szovjet által történt első felvetése óta 11 év telt el. Azóta a Szovjet katonai világhatalommá fejlesztette magát: atombombákkal, missilekkel, s Isten tudja miféle támadó és védő fegyverekkel, hogy kommunista világhatalmi céljait megvalósítsa, amit nyíltan bevallott célnak tekint, melynek egyik láncszeme, a német kérdésnek előráncigálása. Nyugatnak ma már nem kell tartania attól, hogy a nácizmus visszatér Nvugat-Németországban, mely Amerikai segítséggel kiheverte háborús veszteségeit, s egyik erős bástyája a szabad világnak, a bolsevizmussal szemben. Kelet-Németországnak 18 milliós lakossága sokat szenved a kommunizmus jármában. Pár százezres létszámú terror-rendőrség és félmilliót meghaladó jól felszerelt, atomfegyverekkel ellátott hadsereg nyomása nehezedik reá. A Szovjet, minden kommunista akcióját úgy rendezte és rendezi, hogy ő a háttérben maradjon. Kommunista ügynökeivel és agitátoraival megdolgoztatja a tervbevett területet és a kirobbant forradalmat, vagy lázongást az illető ország szabadságmozgalmának tünteti fel, melyet a szabadság és függetlenség nevében nemcsak politikailag, hanem fegyveresen is támogat, sőt az Egyesült Nemzetek Szövetségében, mint a szabadság bajnoka tetszeleg magának. Azt is tervezi némely hírforrások szerint, hogy álszent módra kivonul Németországból, hogy a fellázított kelet-németországi kommunista hadakat rászabadítsa Nyugatra ! A Szovjet május 27.-én akar kivonulni Kelet-Berlinből és követeli, hogy az angol-franciaamerikai csapatok is hagyják el Nyugat-Berlint! A németekkel pedig oly módon szándékozik békét kötni, hogy Nyugat-Németországot ne fegyverezzék fel, s Kelet-Németországgal, mint önálló, független állammal kössön békét. így a kommunista érdekterület változatlanul maradna, s a Szovjet térnyerés békeszerződéssel elismerést nyerne. Amerika el van határozva, hogy a Szovjet erőszakoskodásnak nem enged, ami megnyugtatóig hat az elnyomott népekre és remélik, hogy e tekintetben: Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország is teljes erővel támogatni fogja Amerikát! Nem hallgathatjuk azonban el, hogy a Szovjet jelen esetben is, mint minden korábbi tárgyalásnál, kezdeti előnnyel ül le, az elhatározott tárgyalásokhoz, ő ugyanis biztos benne, hogy a szabad világ részéről támadásban nem részesül! Ez azt jelenti, hogy ő csak nyerhet a tárgyalásokon. Legrosszabb esetben bele fog egyezni, hogy a német kérdést halasszák el egy későbbi időpontra, s maradjon minden a régiben. Ezzel az engedményével olyan propagandát fog kifejteni békés szándéka mellett, hogy nyugodtan hozzáláthat az iráni kérdés, vagy egy másik, erőszakos bolsevizáló kérdéshez, mert hirdetheti a világ felé, hogy íme a német kérdésben megmentette a világbékét, tehát engedjenek most már a Nyugatiak is. És ha az események, az eddigi mederben fdlynak, a Nyugatiak talán tényleg engedni fognak, s; a kommunista-játék folytatódik tovább: Formózáért, Közel- és Távol-Keletért, s a Dél-Amerikai államokért. Folytatódna addig ez a macska-egér harc, míg békés úton, az egész világ kommunista uralom alá jut? A Szovjet minden vitás kérdésben egyszerre két vasat melegít a tűzben. Egyik kezében a békét védő vasat tartja tűzben, a másikban pedig a háborúval való fenyegetés vasa izzik. A nyugati diplomácia ahelyett, hogy erre a hamis játékra határozottan rámutatna, s azt a világ előtt megbélyegezné; versenyt szalad a Szovjettel, a — béke védelmében! Ez a folyton ismétlődő kergetőzés a béke körül, maga után vonja a béke érdekében való meddő tanácskozásokat és tárgyalásokat. Nyugatnak a május 27.-Í fenyegetést komoly méltósággal kellett volna tudomásul vennie és az ügyet azonnal az Egyesült Nemzetek elé vinnie és határozatot kiforszíroznia, hogy a Szovjet újra és újra megszegi vállalt kötelezettségeit. Ila a Szovjet “vétó” meg akarná akadályozni a terv keresztülvitelét, akkor a vétójog kérdését kellett volna újabb tárgyalás alá venni, s ettől a kerékkötő jogtól megszabadítani a világot, mely eddig kizárólag a Szovjet imperializmus céljainak szolgálatában állott! Nevetséges helyzetben van az Egyesült Nemzetek, melynek minden nép és nemzet engedelmeskedik, egyedül a Szovjet hány fittyet rendelkezéseire és tehetetlen vele szemben, ahelyett, hogy eltávolítaná abból az intézményből, melybe soha felvenni sem lett volna szabad, mivel a kommunizmusnak nyíltan hangoztatott célja a szabad-világ megsemmisítése és bolsevizálása! Érthetetlen tehát, hogy Nyugat miért ment bele ismét egy kétes értékű külügyminiszteri és csúcskonferenciába, mikor éppen erre a célra van felállítva és nagy költséggel életben tartva az Egyesült Nemzetek. Ezzel Nyugat lehetőséget adott újra a Szovjetnek, hogy béke-propagandát folytasson maga mellett, s ugyanakkor háborús fenyegetéseivel rettegtesse a valóban békére vágyó népeket. A csúcskonferencia csak akkor végződhet eredménnyel a nyugati viágra, ha a tárgyaló felek nem engednek szerződésbeli jogukból és követelik egységesen, hogy a Szovjet rövid időn belül hagyja el Lengyelországot, Magyarországot és Romániát, mivel ezt megtennie mái évek óta szerződés szerinti kötelessége ! Ez esetben a Szovjetnek kell vakarnia a fejét, hogy mitévő legyen. A két vasnak egyszerre tűzben való melegítésével célt nem érhet! Választania kell* a béke és háború között. Ha a békét választja, a világba vissza fog térni a szabadság, függetlenség és félelemmentes élet, Ha pedig a háborút választja, ítéletet mondott önmaga felett, hogy erőszakkal és fegyveresen akarja a világ népeit hatalma alá gyűrni, ami ellen az egész szabad világnak sarkára kell állnia, hogy az agresszort, a világbékét állandóan veszélyeztető békebontót legyőzze, s továbbá fenyegetésétől a világot megszabadítsa! Meg vagyunk győződve, hogy a Szovjet ez esetben és egyedül ebben, a béke mellett dönt és visszavonul természetes határai közé, mert a támadással járó békebontás teljes pusztulását eredményezné, amit ő semmiképpen sem akarhat önmaga ellen felidézni, s biztosak vagyunk benne, hogy nem is fog! Dr. D. L. HELYREIGAZÍTÁS Dr. Dobolyi Lajos, a Mindszenty Mozgalom vezetője annak közlését kéri, hogy a Mozgalom közleményei között, múlt számunkban megjelent nyilatkozatában ORSZÁGTANÁCS értendő az abban tévesen szereplő “koronatanács” szó helyett.
