Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
VOLUME XVI. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N.Y., 1959 ÁPRILIS No. 4. SZÁM Válasz Kras Kruscsev az európai rabországok ügyét nemcsak továbbra sem hajlandó tárgyalni az elkövetkező nemzetközi konferenciákon, de tudvalevőén kölcsönös biztonsági szerződés formájában véglegesíteni akarja a szerződésszegő erőszak által teremtett balsorsukat. Hetykén üzente Fulbrightnak, a US szenátus külügyi bizottsága elnökének: “Felejtsék el a kérdést, hogy a keleteurópai népi demokráciákban vissza lehet hozni a kapitalizmust. Ami elveszett, az elveszett!” Verjük ki a fejünkből, hogy Magyarország és a többi rabország valaha is felszabadulhat, tanácsolja, mert “ami elveszett, az elveszett”. Ez az indokolás nagyon hasonlít az ókorból ismeretes “Jaj a legyőzőiteknek!” barbár mondáshoz, de talán nem is hangzik stílszerütlenül Kruscsev ajkáról, hiszen a kommunizmus az erőszak alapján áll, épp úgy, mint az a Brennus nevű barbár őskori fejedelem, aki először hivatkozott imigyen az ököljogra. Magyarázzuk-e Kruscsevnek, hogy például az amerikai kapitalizmus nem az, amelyről ő beszél és amelyről Marx 110 év előtt a, “vasbér”, a munkaképességhez éppen elég kereset és a “sweeting system”, a látástól vakulásig tartó, izzasztó rendszer rabszolgaságának idején beszélt. A mai ‘kapitalista demokrácia állama” az “osztályok” kölcsönös méltányossága (kollektív szerződés) és a szociális felelősség (munkanélküli segély, rokkantsági és aggsági segély, Social Security) alapján áll. Marx, sőt Lenin óta a körülmények sok mindenben megváltoztak és még- javulni fognak anélkül, hogy a nemzeti és egyéni szabadságot fel kellene áldozni és terrorista rendőrállamban kellene élni. Például a szakmunkásról, akinek három dollár az órabére és ezenkívül a kollektív szerződés egy csomó más kedvezést is nyújt neki, .bajosan lehet mosoly nélkül azt állítani, hogy “ki van zsákmányolva”. Mi SZOCIÁLIS INDIVIDUALIZMUST akarunk, s ez más, mint a 110 év előtti kapitalizmus volt. Mi sem akarjuk, (Amerika sem akarja) hogy Magyarországon a pogány terror, a kommunizmus helyére visszatérjen az ellenkező előjelű fascista terror, vagy a keresztényiden feudalizmus és régi kapitalizmus és az annyit szenvedett magyar nép csöbörből-vödörbe jusson. De rá kellene bízni a magyar népre, döntse el, melyik rendszert akarja? Bizonyára a kommunizmust épp oly kevéssé, mint a feudalizmust és éhbéres, izzasztó rendszert, vagy a fascizmust, hanem a módéin népjóléti államot, amelyben a munkás, aki dolgozni tud és akar, többé nem proletár, hanem jó bérek alapján felemelkedhet a polgári életviszonyokba és ezzel az osztályharc tárgytalanná válik a számára! ★ Kruscsev azért nem akar hallani szabad választásról Németországban és azért öletett le tízezreket Magyarországon, mert nekik az osztályharc a kenyerük és bedugják fülüket minden más elől, ami nem illik a platformjukba, akármennyire más is az élet mai haladottsága a “kapitalista” országokban. Nekik a régi kapitalizmus rabszolgaságának modern kiadása, a kommunista államkapitalizmus az egyedül üdvözítő, noha az egyén szabadságát kényszerzubbonyba szorítja és az emberi természetnek sokszorta jobban megfelel a szociális individualizmus. Mi teljesen szabad választások alapján állunk. Legyen magyar szülőföldünkön, amit a nép többségi akarata parancsol, bármint hangozzék is e parancs... De engedjék meg, hogy a magyar nép maga dönthessen sorsa felett! Mindenkinek joga van önmagával rendelkezni, csak a legyőzött népeknek nem? Valóban minden elveszett, ami elveszett? A Történelemnek még nincsen vége!... “Az nem lehet, hogy annyi szív...” Hátha végül mi leszünk, akik “eltemetjük önöket”, az államkapitalizmus újkori rabszolgaságát. — megvalósítva a szabadságot és népjólétet egyesítő szociális individualizmus boldog világát?! ★ Magyarország nem úgy “veszett el”, hogy a Szovjet nyugati szövetségesei hozzájárultak volna! Ellenkezőleg úgy, hogy az Egyesült Államok és Anglia \altában kikötötték számára a szabad nemzeti önrendelkezést és a Szovjet MEGSZEGTE EZT A SZERZŐDÉST! Mhgyarország nem “elveszett”, hanem a Szovjet elrabolta! Az 1956-os Szabadságharc után az Egyesült Nemzetek közgyűlése óriási többséggel megállapította a magyar szabadság-követelés igazát, de a Szovjet nem fogadta el az ítéletet. Azóta Dulles külügy-MII vár királyától a magyar nép? IRTA ÉS AZ OTTÓ ÖRÖKÖS-KIRÁLY ELŐTTI TISZTELGÉSEN PÖCKINGBEN ELMONDTA: Rév. Dr. TÖLGYES LAJOS Apostoli Felség! Magyar honfitársak! E legitimista összejövetel és kihallgatás megrendezője, Kóródy-Katona János képviselő úr engem kért fel arra, hogy megjelenésünk ...értelmére ...röviden rámutassak. Én készséggel vállaltam e megtisztelő feladatot, melyet igyekezni fogok méltóan betölteni is, nem hivatalos megbízatás alapján, hanem csak mint magánszemély. Mindamellett, bár nem az Egyház megbízatása alapján vagyok itt, úgy gondolom, hogy megállapításaimat minden katolikus hívő és pap egyaránt legalább bensőleg helyeselni kénytelen. Megjelenésünk Felséged magas színe előtt kettős beállítottságból, kettős érzelemből fakad, meggyőződésből és bizalomból, s e két érzelmet is fejezi ki. Kifejezni akarja meggyőződésünket, hogy népünk jobb jövőjének, keresztényibb és boldogabb holnapjának, záloga Felséged személye. A magyar jövőt Felségeddel az élen még munkálhatni fogjuk otthon. Azaz mi nem vagyunk idegenben halálra ítélt emigráció, hanem oly emigráció, mely még visszatér hazájába, s ott népét szolgálja. Azt a szebb jövőt, melyet Felséged vezetésével formálni akarnánk, mindegyiknk tudatosan, vagy cntudatlanu kifesti magának bizonyos formában. Én a magam elgondolását az Urnák végrendeletével világítom meg, melyet mennybemenetele előtt apostolainak hátrahagyott. I. Krisztus Urunk földről való távozása előtt parancsot adott apostolainak, vág rendeletileg azt hagyta hátra, hogy minden, embert és népet hódolatára Bírjanak rá, szolgálatára vezessenek el. Ez volt végső akarata. Ezt joggal követelte meg az emberektől! Hisz ö mint Teremtőjük mindnyájuk Ura, s mint Megváltó önvérén váltotta meg, vásárolta meg magának az embereket mind! Ez a parancs és végrendelet azonban nemcsak az apostolokat, s utódaikat kötelezte, hanem Krisztus Urunk minden hívét s alattvalóját. Mindenki köteles volt és köteles ma is tehetsége, hivatala s hatalma szerint e végrendelet betöltését előmozdítani. Főleg a népek vezetőinek kellene ezt tenniök! .. Ha e végrendelet fényénél vizsgáljuk a mai világot s emberiséget, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy e krisztusi akarat még mindig nem teijesü't, sőt nagyon messze van a teljesedéstől. Ez néni volt mindig így! Miután a kereszténység megvívta diadallal élet-halálharcát, Európában olyan állami és társadalmi élet alakult ki, melynek központjában Krisztus állt, Isten uralmát a földön, a civitas Dei-t valósították meg. Ez új krisztusi társadalmi és államrend felépítésénél vállvetve dolgoztak a világi vezetők az egyháziakkal. Ezért a nagy pápák, a Szilveszterek, Gergelyek és Leók mellett ott látjuk a nagy császárokat is: Nagy Konstantint, Theodosiust, Nagy Károlyt és másokat. Ugyanakkor minden népnek megvoltak az apostoli főpapjai mellett a maga nagy és szent királyai is, akik minden erejükkel arra törekedtek, hogy népüket elvezessék Krisztushoz. E téren az európai népek élén az angolszászok haladtak, akiknek hét királyságából közel 60 szent herceg és hercegnő, ill. király és királynő került ki. De népünk sem állt az utolsó sorokban, sőt ha a királyi házakat külön-külön tekintjük, egyetlen miniszter néhány hónap előtt, Nixon alelnök pedig április 13.-án tartott beszédében mutatott rá arra, hogy az atomkorszakban az erőszak és terror helyett a jog és törvény uralmára van szükség a béke biztosítására, s javasolta, hogy ezért a HÁGAI NEMZETKÖZI VILÁGBIRoSÁG elé kerüljenek a Nyugat és Kelet közötti vitás ügyek. Nemcsak Berlin és Németország, de MAGYARORSZÁG és a többi rabországok szabadságának ügye is oda tartozik! És ha a Szovjet elfogultnak tartja az E.N. tizenkét határozatát, s rá akar cáfolni e határozatokra, az ököljog, a világ zsarnokság erőszakos törekvésének vádjára, VESSE ALÁ MAGÁT. A HÁGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK, MIKÉNT AMERIKA KÉSZ REÁ!
