Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-15 / 3. szám
8 KRÓNIKA 1959 március kola 8 osztályát elvégezték, vagy már középiskolások. Az ellátási díj (lakás, étkezés, tandíj, stb.) lényegesen alacsonyabb lesz más hasonló színvonalú intézetekénél. A tervek szerint az iskola szeptemberben nyílik meg magyar református középiskolai tanár vezetése alatt. A Bethlen Otthon munkája mindkét ágát felölelő építkezési Programm megvalósításához 400 ezer dollár szükséges. A gyűjtési terv széleskörű hozzájárulást tesz lehetővé. Erről legközelebb írunk. BETHLEN HOME Ligonier, Penna. Húsvéti vakáció Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ Die Luft ist kühl und es dunkelt, Und ruhig fliesst der Rhein; Der Gipfel des Berges funkelt Im Abendsonnenschein. Heinrich Heine 1797-1856. Ezelőtt két évvel, husvétkor, kezdte el eredetileg a KRÓNIKA a “Húsvéti Vakáció” című regényem közlését, amelyet a közbejött események és az ezekből következő másirányú cikkeim miatt nem fejezett be eddig- Az itt következő rész ennek a regénynek a folytatása. A regény főszereplőire olvasóim még emlékezni fognak. Edit egy volt magyar nagybirtokos leánya. A világháború kitörésének az évében született Budapesten, de még gyermekkorában került az Egyesült Államokba; jelenleg a newyorki Columbia egyetem angol-szakos hallgatója. János újságíró- Közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez, s egy newyorki napilap alkalnti munkatársa. A háború alatt rövid ideig a külügyminisztérium egyik jogügyi osztályán dolgozott, majd Ausztriában fogságba került, ahonnan az oroszok hazaengedték, sőt odahaza újból leigazolták, amit János főleg annak tudott be, hogy a háború alatt politikailag színtelen életet élt. János a negyvenes évek végén került külföldre, ugyancsak prózai körülmények között. Amikor a második világháború, majd a kommunista térhódítás hajótöröttéi az Egyesült Államokba vándoroltak ki, ő New Yorkba jött. Az itt következő részben olvasóimnak még egy szereplőt kívánok bemutatni. István atyáról van szó; egy őszhajú, élénk, kutató szemeket fedő vastag, fekete keretes, több dioptriás szemüveget viselő, közepes termetű történészről, aki a tudósnak, az aszkétának és a szerzetesnek a keveréke. Olyanfajta ember, akit rendje, egyike a legismertebbeknek és minden esetre a legnagyobb lelki hatalommal rendelkezőknek a világon, az évszázadok múlása alatt termelt ki Európának néha legelőkelőbb családjaiból. A szerzetes jelenleg a newyorki Fordham egyetemen a legújabb kor középeurópai történelmének a tanára; liberális-konzervatív nézeteiről ismert s a háború végén került az Egyesült Államokba a jezsuita vezetés alatt álló egyetem meghívására. ★ Az események színhelye a newyorki Grand Central pályaudvari kávézója, a 42-ik utcában. István atya az éjjeli gyorssal Montrealba utazik egy tudományos kongresszusra, s a vonat indulása előtt Jánossal és Edittel találkozik. “Hallom, hosszabb ideig Európában tartózkodott, János?” Mondta a szerzetes s közben figyelmesen tanulmányozta az étrendet. Rövidebb habozás után szendvicset és’kávét rendelt magának- Edit narancslevet kért, János egy üveg német barna sört s mint a szerzetes, szendvicset rendelt. “Szerdán lesz két hete, hogy visszaérkeztem New Yorkba,” válaszolta János. “Nem egészen két hónapig voltam Európában.” “Mióta Amerikában él, most utazott vissza először Európába?” Kérdezte a szerzetes. “Most voltam először,” mondta János- “Tudja Pater, — folytatta — az európai út terve először nekem is meglepetés volt. De itt nem nehéz ilyesmiben dönteni; a kérvényező az útlevelet postafordultával kapja meg úgyszólván Washingtonból s ősszel nem volt nehéz hajóhelyet sem biztosítani.” A szerzetes mosolygott. Régi ismeretség, barátság fűzte őket egymáshoz. Mikor a férfi még diák volt, a szerzetesnek fontos állása volt a rend budapesti székhazában s később, mint tartományfőnök, az ország ügyeinek egyik legjobb ismerőjévé vált. A fontosabb politikusokat személyesen ismerte s most kíváncsian figyelte mit mond neki az ■újságíró, mert legjobban az európai hírek érdekelték. “És milyennek találta Európát Amerika után?” Kérdezte a szerzetes. ‘Kicsinek,” mondta János nevetve. “New York után minden kicsinek, réginek és szinte elavultnak tűnik. Még Páris is. Csak Páris nagyon szép. Párisban és egész Franciaországban van valami megfoghatatlanul vonzó,” tette hozzá elgondolkozva“Mikor megérkeztél Párisba, mi volt mégis a legelső benyomásod?” Kérdezte Edit. Divatos skót sportkösztümben, fiúsán fésült hajával, a pap és újságíró társaságában érdekes ellentétként hatott és az emberek érdeklődve nézték. Az egyik pincérnő közben az asztalukhoz hozta a rendelt ételeket. “Tudja Isten, — válaszolta az újságíró —. A legelső franciaországi élményem nemis Párisban, hanem azon a vonaton volt, amely a Le Havre-i kikötőből Pá-Levél egy Norvégiában éfő honfitársból A napokban kaptam meg igen értékes és tanulságos leveledet, melyben többek közt gyönyörűen megvilágítod legitimista meggyőződésed helyességét, igaz királyhű voltodat, a majdan felszabaduló hazánkban a jogfolytonosság helyreállításának igen nagy szükségességét, ezen nézetedről vallott határozott álláspontodat és éppen ezért ezen kedves és izzó hazaszeretetre valló leveled hatása alatt, inspirálva érzem magam, hogy ‘‘Nyílt levél” formájában foduljak Hozzád és kommentárral kísérjem. Azt írod, hogy nálatok már több, mint 20 éve a szociáldemokrata párt van többségben és a most lezajlott választásokban ismét a szociáldemokratákra bízta a nemzet a kormányzást. Rmutatsz arra, hogy azért az ország királyság, a király uralkodik a nemzet akaratának végrehajtása érdekében és a nép azért mégis hihetetlenül soviniszta, nemzeti érzelmű maradt. A király igen nagy tekintély, mindenki tiszteli, szereti és a legnagyobb respektussal vannak irányában- ő a legfőbb hadúr, az ö nevében mondanak ítéletet, stb. és dacára a szociáldemokrata kormányoknak, mégis minden fontosabb kormányrendelet nem mint ilyen, hanem mint királyi resolució, a király aláírásával jelenik meg, stb., stb. Befejezésül azt rod: “Ilyen királyságot kívánok én Magyarország részére is!” Azt hiszem, minden modernül, demokratikusan gondolkodó és hazáját szerető magyar helybenhagyja honfitársunk és bajtársunk azon óhaját, hogy igen, ilyenféle királyságot kívánunk a jövendő Magyarország részére. Olyan királyságot, mint Norvégiában, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, vagy akár Angliában is. Ezen országok nagyrészében szociáldemokrata kormányzás folyik, vagy folyt, de azért e kormányzatok minden egyes országban legelsősorban nemzetiek, az uralkodó, a király tekintélye minden vonalon érvényesül, ö a nemzet élő megtestesítője, élő képviselője, ő a legfúbb hadúr, az ő nevében mondanak ítéletet, de minden fontosabb kormányrendelet is az Ő aláírásával jelenik meg, igen ez így van mindezen királyságokban. Igen, ezen államok demokratikus és királyhű kormányzásáról példát vehetünk. Mindenki, így magam is személyesen győződtem meg minderről, mikor nemrégen két hónapos tanulmányúton utaztam be mindezen országokat, mindenütt a nép tisztelete, szeretetének megnyilvánulása a király és a királyi család iránt példásan, imponálóan őszinte, lelkesítő- A király és családjának tekintélye mindenekelőtt, mert hiszen ö a nemzet megtestesítője, élő képviselője és ezt tudja mindenki, az óvódás gyerektől az öreg szülőkig, a munkástól a kenyeret adó gyárosig-Ami Magyarországot illeti, mi olyan demokráciát akarunk, mely garantálja az igazi szabad nemzeti akarat érvényesülését. Olyan királyságot kívánunk, mely a független szabad nemzet igaz lelkiségének hű kifejezője, hű reprezentálja lesz, a nemzet nagyjaira és múltjára büszke lesz, mely Istenfélő lesz, nemzeti lesz, tradíció-tisztelő lesz, a nemzeti aspirációk határozott képviselője lesz, mely nem osztályok, de a nemzet képviselője lesz, mely tiszteli és ápolja a nemzet múltját, munkálja jelenét és építi jövőjét, de mindig és minden vonalon nemzeti lesz. Mi olyan demokráciát akarunk, mely nem ismeri el a páriskörnyéki hallatlan országcsonkító békeparancsot és az evvel szorosan összefüggő trónfosztó diktátumot. Mi olyan demokráciát akarunk, mely a nemzet akarata ellenére, négy évtizeden át külső erőszakkal megszak tott jogfolytonosságot, feltétel nélkül, teljes egészében és minden vonalon helyreállítja, úgy, mintha az meg sem lett volna szakítva. Mi a szentistváni gondolat jegyében a IY. Károly ok, a Prohászkák, a Mindszent yk demokratikus magyar királyságát akarjuk és akikben, úgy gondolom, mindenképpen feltétlen megbízhatunk. Hisszük, hogy a nemzet szabad többségi döntése majdan .szintén ezt akarja! ★ Kedves barátom, honfitársam, mi ilyen demokráciát és királyságot akarunk és ezt óhajtva, Veled együtt kiáltjuk: “Adja a Jó Isten, hogy így legyen, hogy éljen a szent apostoli magyar királyság, annak egyedüli törvényes, jogos királyával, II. OTTÓ őfelségével!” Caracas, Venezuela Dr. VÁGVECSEI BABÓ TIVADAR risba vitt- Abban a-szakaszban, amelyben én utaztam egy francia diák kivételével mindnyájan amerikai állampolgárok voltunk. Amikor bejött a szakaszba a francia vámhivatalnok, mindenki felé udvariasan bólintott, csupán ennek a franciának, egy fiatal orvostanhallgatónak a csomagjait nézte át, mégpedig úgy, hogy minden darabot szemügyre vett.” “És Páris milyen volt?” Kérdezte Edit látható izgalommal. “Tudod, mikor megérkeztem Párisba, — mondta János — először telefonálni akartam az állomásról. A földalattin, a Metrón, egy jegyárusítónőnél érdeklődtem, hogyan kell a telefont használni. Kérdezősködésemre az asszony kijött a fülkéjéből és úgy adta meg a szükséges felvilágosításokat. Közben legalább húszán vártak rá. Ezeknek odakiabálta: C’est un Americain, un Americain, ez egy amerikai, amerikai) és. hangosan nevetett. Néhányan bosszúsak Noltak. De az emberek ösztönösen barátságosak voltak.” “Egyszóval Párisban nincsen A merika - -ellenes hangulat ?” Kérdezte a szerzetes-
