Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-15 / 3. szám
VOLUME XVI. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N.Y., 1959 MÁRCIUS No. 3. SZÁM Husvét9 1939 Irta: P. SZELÉNYI IMRE Örök Magyar Marcius Irta: MAROSY FERENC madridi m. kir. követ A szférikus világ a felderítés stádiumába került. A technika modern alkotásai keringenek a nap körül, megrakva a titkok kutatásának érzékeny kis gépeivel. Újságok és világrészek, népek és kormányok, tudósok és laikusok idegesen figyelik és vár ják a föld-fölötti és a föld-körüli erők és titkok felderítését. Egyesek büszkék és duzzadt kebellel a világűr urának képzelik magukat- A másik csoport is alkot és siet, mert az ütem-lemaradás világhatalmi kérdés lett! E kettős világnézeti küzdelem vívja a szellem csatáját távolabb a poros földtől, de nem közelebb a mindenek Alkotójához! Mi, keresztény emberek és hontalan magyarok e technikai viadalban jobban látunk, mert a fájdalom és a szenvedés élesre fente a nagyobb és magasabb erők öntudatát. Egy-két dolgot azonnal leszögezhetünk, hogy nem az anyag-imádat és az emberi szellem tagadása mutat letagadhatatlan példát, hanem a megrögzött érték-tagadók fogták jármukba még a szellem és az intuíció nagyjait is! Igv ideológiai vonalon önmagukkal kerültek ellentétbe, míg a magasok világában keringő “technika bolygóik” a kifürkészhetetlen Isten kimeríthetetlen világáról és végtelen hatalmáról beszélnek. Vagyis, amit a szellem alkotott és bemutatott, azt a politikai hatalom kihasználja és vele fe nyegetőzik, holott az embert gázolja le magasabb értékeivel, erkölcsi világrendjével együtt! így tehát nem Istent, embert boldogítók! E láthatatlan harc elindult, amihez mélyebb és nagyobb keresztény hit és öntudat kell, hogy a megerősödött keresztény had* sorok egymásra találjanak és közös erővel, megszervezett öntudattal és bátor elszánással megmentsék: AZ EMBERT, akit Isten alkotott, s Krisztus megváltott! Volt már egy rabszolga-sorsú világhatalom a történelem porondján, aki kőben és piramisokban akarta menteni hatalma hírnevét, miközben: MILLIÓK SZENVEDTEK EGY FÁRAÓ MIATT! A fáraók mégis csak letűntek és a szenvedésben alkotott érték fennmaradt és megmaradt. A névleges nagyságokat belepte a por és a pusztulás átka. de élnek és beszélnek a névtelen, rabszolga munkások, tervezők és a művészi álmok. Ma, csak a kifaragott kövek és a szellemek tervei merednek ránk, egy áík"s korból! Ebbe a meglátásunkbá konganak bele a régi húsyéti harangja ink, hirdetve egy hasonló nagy drámát, amely a Golgotán villant meg és a hatalom kaján sírboltjában élt volna véget. Belénk vágnak az elszédített tömeg Amikor március 15.-én világszerte hagyományos ünnepét üli a magyarság, könnyen kérdezhetné a kívülálló, miért ábrándozunk még mindig 1848-ról, hiszen azóta annyi történt? Kiegyezés, 50 éves hékekorszak, két világháború, két Trianon, — úiabb rabság és újabb • szabadságharc; az emberiség pedig már az atomkor küszöbére ért és a vilár'ür meghódítására készül. Válaszunk csak az lehet, hogy azért, mert március 15.-e az a jelkép, mely leginkább fejezi ki az örök magyar gondolatot s időbeli és térbeli távolságon, politikai és társadalmi változásokon túl minden magyarban ugyanazt a visszhangot kelti. Ha évszzadok távlatából viszszapillantunk a múltra, az olyan, mintha a holdrakéta utasa hátratekintene a földre. Minél távolabbról nézünk, annál inkább elmosódna'• a jelentéktelen részletek, s kibontakoznak a nagy körvonalak és a lényeg. Eltörpülnek a hegyek, völgyek és országhatárok — és nem látszik más csak a világrészek és óceánok. Ugyanúgy vagyunk a történelemmel is. Ha MA, a bilincsbe vert fél-Európa és farkasszemet néző két világtábor sors-órájában a múlt századra visszapillantunk, hol maradnak annak a kornak közjogi küzdelmei? Az “álkos Ausztria” azóta a magyar menekültek óddásos megmentő je lett, a nemzetiségi gyűlöletet közös nyomorba fojtotta a mindnyájunkat elnyelő szovjet rémuralom, s maga annak a dinasztiának feje, mely valamikor a nemzet tel szemben az idegen uralmat képviselte, ma olyan magyar, mint mi és velünk együtt küzd n felszabadításért. Az évszázados távlatból elhalványulnak a történelmi fejlődés múló fázisai, a Bécs és Pest közötti hatalmi verseny, még a győzelmes és vesztes csaták képe is, és messze viharfelhőből esak egy nn.g y lény sugár marad. Az olthaloflan fény, mely annak a fiatal költőnek leikéből árad, aki a Múzeumkertben megszámlálhatnám tömeg felett örök érvénynyel harsogja bele a mindenüvöltései és káromlásai: SZÁLLJ LE A KERESZTRŐL, ha Istenséghe, hogy “rabok tovább nem leszünk”, és amely fénysugár összeolvad annak az egész generációnak csillagtüzével, mely vére hullásával TETTRE váltotta a költő szavait, hogy “sehonnai bitang ember, ki most ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülele Ebben a két gondolatban: a szabadság szer etetben és a hasáért való önfeláldozásban rejlik március 15.-éne'- legmélyebb értelme. Benne valósul meg a magyar történelem mindig tússzátérő alapmotívuma és quintessenciája, összesürítve, mint atomban a nucleáris energia. De mindig elevenen és kitörésre készen, hogy egyetlen szikra kirobbantsa az elemi erőket. Ezért nem véletlen, hogy ugyanazon a helyen, a Mázaitokért közepén, ahol először hangzott el tudatos fogalmazásban a két varázsige, ugyanott robban ki 108 év múltán az új szabadságharc és új halálos áldozat világot megrázó csodája. Hogy most sem ért célt — nem rajtunk múlott, de az egész emberiségnek utat mutatott és dinamikus hatása az egész földre kiterjedt. Vezető államférfiak egész sora állapította meg, hogy a magyar felkeléssel a világ fejlődés fordulóponthoz ért, aminek teljes jelentősége csak a jövőben fog kibontakozni. 48 márciusa és 56 októbere ugyanabból az örök magyar lelkiségből fakad és elválaszthatatlanul összefonódik a magyar történelemben. Ezentúl most már március 15.-én nemcsak az 1848-as ifjúságot ünnepeljük, hanem az 1956-os hősöket is és ugyanúgy mindazokat, akik valaha életüket adták a hazáért. Mert a történelem örök tanulsága, hogy mindig újból és újból kell kiküzdeni a nemzeti létet, s hogy nincs szabadság áldozatok, de nincs áldozat sem új iászületés nélkül. Ennek az ú,j és örök márciusnak szelleme hasson át bennünket, és LEGYÜNK EGYEK a történelmi eszmények jegyében, mely egyaránt vezércsillaga a magyar múltnak, jelennek és jövőnek. Fia vagy! Másokat meggyógyított, halottakat támasztott fel,
