Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-15 / 12. szám
1959 DECEMBER KRÓNIKA Pártkongresszus Kruscsevvel, de szenzátiók nélkül Nem volt számunkra meglepetés Kádár Jánosnak a november 30-ától december 4-ig folyt budapesti pártkongresszuson tett kijelentése, amely szerint “a megszálló Szovjet - haderők Magyarországon maradnak, mindaddig, amíg azt a világhelyzet megkívánja’. Novemberi számunkban megírtuk, hogy “a legközelebbi időre nem válható a Szovjet - haderők kivonulása Magyarországról”, Kruscsev ezt nem adja ingyen, hanem “spekulálni akar vele, ellenértéket, nyílván nagy árat akar kapni érte.” Kruscsev végig jelen volt a kongresszuson, ott ült Kádár mellett, s fülén az azonnal a fordítást közvetítő hallgatóval, buzgón bólogatott Kádár kijelentéséhez. Majd a saját felszólalásában nem a szovjet-haderő magyarországi kivonulásáról, hanem arról beszélt, hogy a nyugati haderők ürítsék ki Berlint. Persze a nyomós külpolitikai okok mellett közrehat az is, hogy a szovjet fegyverek, a monstruózus túlerő jelenlétében könnyebb féken tartani a magyar nép mérhetetlen elkeseredését. Jobb Kádáréknak, ha a szovjet fegyverek fenyegetése állandóan szem előtt van, mint ha a kárpátaljai határ távolából merednek a világ legárvább népére. .. ,★ Kádárt és a régi pártvezetőséget izgalom nélkül újból megválasztották. Kádár magabiztosan uralta a kongresszust. Kruscsev a beszédében újólag kötötte az ebet a karóhoz, hogy a megbékélés és együttlétezés híve, de ugyanakkor ismételten csörgette a távrakétáiát, s azzal lelkesítette magyar kommunistáit, hogy tartsanak ki lelkesen a nemzetközi osztályharc frontján, mert szerinte “a mi erőink nagyobbak, mint. az övéik, s fegyvereink jobbak. Rakétáink a Holdnál vannak, az övék a tengerbe esett.” A rabországi kommunistáknak mondta, de úgy, hogy a Nyugat is értse meg belőle, hogy a “megbékélésnek” az ő feltételei szerint kell történnie, vagyis egyebek közt a rabországok statusquoját, mai helyzetét nem szabad bolygatni, sőt véglegesíteni, eurónai kölcsönös biztonsági szerződéssel körülbástyázni kell. Erre persze Eisenhower elnök nem kapható. Nem fog aláírni olyan egyezményt, amely a rabországok balsorsát meghoszszabbítaná, vagy megerősítené. ★ Kruscsev, Kádár és később Kállai Gyula államminiszter beszéde eloszlatott minden kétséget aziránt, hogy valaha is komolyan lehetett, vagy a jövőben komolyan lehetne gondolni az egyes nyugati diplomaták által Gomulka lengyelországi uralomrajutásakor felállított azon elmélet realitására, amely szerint a rabnépek lassanként olyan enyhüléseket érnek el a kommunista kormánybitorlókkal szemben, amelyek fokozatos önfelszabadításnak volnának tekinthetők. Gomulka azóta épp úgy visszakoztatta a kommunista lényeget nem érintő, időleges kis engedményeit, mint Kádár a kapca szorulása idején tett Ígéreteit. Mindhárman a “proletáriátus diktatúrája” erős folytatásának szükségét hangoztatták, s Kállai némelyé 1956- os baloldali emigránsra is célzott, amikor jelezte, hogy engedményekről, kiegyezésről szó sem lehet, ellenkezőleg, Magyarország teljes kommunizálásán dolgoznak. Számunkra ez sem volt meglepetés. Nemsokára 17-ik éve kezdődik annak, hogy ez a lap megalkuvás-nélküliséget hirdet Moszkva és a kommunizmus ellen, s kizártnak tart bármiféle belső megegyezést is egy Moszkva befolyása alatti magyar kommunista kormánnyal, hiszen nem tűrne más pártot, ellenvéleményt, mely nem áll a kommunizmus alapján. Nem áruljuk el az egyéni szabadság és népjólét összetételének világnézetét, de nem élünk abban az illúzióban sem, hogy ők cserbenhagynák a maguk államkapitalista-kommunista világuralmi törekvéseit. ★ Kruscsev elmondta Budapesten azt is, hogy akadtak a Kremlben, akik ellenezték a magyar forradalom vérbefojtását. Ezzel nyílván az azóta általa kitúrt “régi gárdára”, Molotovra, Malenkovra, Kaganovicsra célzott, akiket ekként akart pellengérre állítani az “osztály-öntudatos” magyar kommunisták előtt. Hetvenkedőn hangoztatta, hogy a beavatkozás kizárólag az ő saját elhatározása volt, s azt állította, hogy “a kapitalizmus sohasem habozik megvédeni egy másik kapitalista rezsimet.” Kapitalizmus alatt persze az egyéni szabadság világát értette. De nem sántít-e ez a párhuzam, — hogy 1956-ról ne is beszéljünk, — az 1945-től 1948 végéig terjedő időre, amikor a Szovjetnek mégcsak atombombája sem volt? ★ Az 1956-os forradalmat úgy állította be Kruscsev, hogy “jelentős mértékben annak a ténynek volt a következménye, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának előző vezetősége, különösen Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyekkel a párt irányító szerepét aláaknázta és a proletáriátus diktatúráját meggyengítette. A vezetésre előlép7. ''Szeresd felebarátodat.."! November egyik estéjén bekapcsoltam televiziómat a 13-as számú állomásra. Mike Wallace félórás programján ismertebb közéleti férfiak és nők csevegnek önmagukról és Mike néha fogas kérdéseket intéz hozzájuk. Hallgattam gyakran ezeket az intervjukat s külön figyelemmel kísérem a TV Guide műsorának 13-as állomását, mert néha ismert amerikai magyarok neve is szerepel. Láttam és hallottam többek között Gábor Zsázsát, édesanyját, utoljára Paszternák Józsefet, a jeles filmproducert. Szórakoztatónak találtam valamennyit, az utóbbi valahogy nem tetszett, illetve egy kis része. De az aztán elrontotta az egészet. Paszternák úr részletesen elmondta Amerikába való érkezésének körülményeit (ha 1921 januárjában jött az Aquitania hajón, akkor utitársak lehettünk) az állásszerzés körüli nehézségeit, csalódásait, kis sikereit, azután beérkezésének történetét. Boldog ember benyomását keltette bennem, mert az arca állandóan derűs volt, a mosolyból nem fogyott ki. Magyar származását kihangsúlyozta és megerősítette Mike kijelentését, hogy ebben az évben Clevelandban érdemeiért “Amerika Magyarjának” címével ruházták fel, előttem ugyan ismeretlen, de bizonyára megérdemelt jótékonyságáért, vagy tevékenységéért. Na, gondoltam magamban végre egy “selfmade” amerikai magyar ember, jó családapa, valószínűleg nagyapa, mert velem egyidős, akit az amerikai filmszakma nagyra becsül. Mindenkit szeret, hálás Amerikának, amiért befogadta és lehetőséget adott neki, hogy tehetségét érvényesíthesse. “Do you hate someone?” — ezt a kérdést intézte Mr. Paszternákhoz kedélyesen Mike Wallace. Itt azután Mr. Paszternák arca kissé elkomorult. Vártam és súgtam neki, hogy beszéljen a magyar szabadságharcról, Kruscsev amerikai látogatásáról, Kruscsevnek az amerikai film iránti lesújtó véleményéről (a hollywoodi can-can dance bemutató után). És Paszternák úr beszélt. De másképp. Majdnem úgy, mint a jelenlegi magyarországi sajtó ír az idemenekült magyar if jakról. Nincs éltelme ismételni, mit mondott. Talán személyes csalódása késztette őt arra, hogy elítélje az idemenekült magyar ifjakat Amerikával szembeni állásfoglalásuk miatt. Bizonyos, hogy akad közöttük hitvány. A mi városunkból is hazaküldtek egyet. De... ez az ügy nem Paszternák úr ügye és kár volt az amerikai televízió hallgatósága elé vinni a Philharmonia Hungarica sikeres körútja napjaiban. Ha már Wallace kérdésére választ kellett adni, miért nem mondta Paszternák úr, hogy gyűlölöm mindazt, amit Kruscsev képvisel, mert ha Kruscsev nem kergeti ki Magyarországból a roszszul nevelt magyar ifjakat és azokat a régi magyar keresztény szellemben meg lehetett volna javítani, akkor nem lennének itt. Mert Paszternák urat és a huszas évek előtt, vagy után idevándorolt magyar legényeket még ilyen szellemben nevelte a szülői ház, az iskola és a templom és velük nem volt baj Amreikában. Példa erre maga Paszternák József úr. TARCZSÁNDOR tetve nem bizonyultak alkalmasaknak a hatalom helyes használatára, nem erősítették a dolgozó osztály diktatúráját, a dolgozó nép hatalmát, hanem a tüzet a saját népükre kezdték irányítani és a forradalmi erőkre csaptak le.” Ha a forradalom kitörését oly nagy mértékben Rákosi és társai bűnei okozták, miért vádolja a Szovjet és Kádár Amerikát érte? S miért gázolták le azt oly száz százalékosan kegyetlen vérfürdővel, s utána miért végeztek ki, vagy börtönöztek be annyi magyart, aki megelégelte Rákosi és társai gonosz garázdálkodását?! ★ Mi is mindig azt váltottuk, hogy Rákosi Mátyás és társai a tüzet a nép ellen irányították — a nemzeti önrendelkezését áhító nép ellen dolgoztak a legkegyetlenebb osztályharcos terrorral. De e tekintetben különbözik-e tőlük maga Kruscsev, ki még Rákosinál is sokszorosan hatványozottabb mértékben “irányította a tüzet” a magyar nép ellen, holott ő is tudta Rákosi viselt dolgait, bűneit? S mennyiben különbözik Rákositól a Kádár-Biszku-Marosán- Nezvál-Kállai-Mün n ich társaság, amely ott folytatta a bátor, önfeláldozó világnézeti harcosok üldözését, bebörtönzését és állami legyilkolását, ahol Rákosi abbahagyta? Kruscsev téved. Nem személyekben, hanem magában a rendszerben kell keresni a forradalom kitörésének okát. A rendszer ellenkezik a magyar nép zömének évezredes, ősi szabadságszerető lelkületével és ennek megfelelően az egyéni életben is apáról-fiúra öröklődött individualizmusával. Sem lelkének, sem testének nem kell a kommunizmusnak mondott államkapitalista kaszárnyii-rendszer. Nem, nem, soha! LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság árusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő újságstandokon, valamint a Kerekes (208 E. 86th St.), Cosmos (új cím: 1592 Second Ave.), Udvardy fl613 First Ave.) könyvkereskedésekben kapható.
