Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
1958 október KRÓNIKA 9 Korvin Mátyás, magyar király (Trónralépésének 500.-ik évfordulójára.) Igazságosság a jelszava korunknak: hiányossága nagy bűne volt a múltnak. Jobbágy fejsze villant széles e világon, amikor trónon ült NAGY-MAGYARORSZÁGON MÁTYÁS KIRÁLY... az ős testesült igazság, akiért rajongott a köznép... a jobbágy... s megkapta uraság, meg a pór egyaránt, ami tőle joggal életéhez dukált. Tisztességes ember — bárhol élt — szerette, s öt-milliós nemzet sírva térdelt érte, bár az adó nagy volt, de a gazdag bírta: szegénynek meg gyapját soha meg nem nyírta. Száz ellenfeléből senkit ki nem végzett: e nagylelkűsége bárkit megigézhet. Bátor s vitéz volta világszerte feltűnt: szaladt tőle MAHMED, török szultán s békült. Nyugat felé nézett: a német bántotta. EURÓPA SZIVÉ-t eggyé forrasztotta, BÉCSET székhelyévé tévén egy-időre, hogy NÉMET CSÁSZÁR-ként üt majd a törökre- Párja nem akadt a FEKETE SEREG-nek, koholt érvű hazug hangon hát berregnek a magyargyűlölők ... rágalmakat szórva: ám, ELSŐ a MAGYAR! Tanúz EURÓPA. an csak függvényei, de nem valóban egyenrangú társai lesznek a másik két hatalmas politikai tömbnek. 1920 óta meg lehetett figyelni, . hogy a Népszövetségben, majd a második Világháború után az Egyesült Nemzetek Szövetségében, bár egyenragú félnek, illetve tagnak lettek elismerve, mégis nagy súlya egyiknek sem volt, csupán a Szovjet, vagy a nyugati államok felé igazodtak. Ausztriának sikerült végleg a nyugathoz csatlakozni, viszont Jugoszlávia tojástáncot jár Kelet és Nyugat között, a többi kis nép, mivel nem önálló, kénytelen az oroszok szekerét tolni. A dunai államszövetség létrejötte nélkül az itteni súlyos problémák megoldatlansága nemcsak súlyos súrlódásokat okoz továbbra is, hanem bizonytalanná, lazává teszi nemcsak a Dunavidék, hanem esetleg egész Európa politikai és gazdasági életét. A másik két nagy politikai csoport, ha nem is fog kényszert alkalmazni a kérdések megoldására, de az bizonyos, hogy ilyen egyenetlenkedö állapotban szavuk nem fog nagy súllyal a latba esni, mert a másik két tömb fog irányítani és dönteni minden fontosabb kérdésben. Egész Európa, de elsősorban a mi kis dunai népeink érdeke, hogy szorosan megfogják egymás kezét, még akkor is, ha az kezdetben hideg, sőt kérges lesz. N. N. (a szerző tekintette] magyarországi rokonaira nem kívánja megnevezni magát.) ítéljünk a magyar ' erem theoria " szerint Idegennek mindég nyitva állt udvara: tudósok, művészek brilliáns nagy sora ment bámulni eszét és segíteni öt építni egy MAGYAR RENAlSSANCE-fénytetőt. POZSONY-ban alakít bölcs AKADÉMIÁ-t, FIRENZE gyártja a sokezer CORVIN Á-t. Mindenre jut pénze: hadra... tudományra, épült sok TEMPLOM s BUDA BÜSZKE VÁRA. Irta: JESZENSZKY IMRE A világnyelvek sokkal gazdagabbak a magyar nyelvnél. Úgy tudom, hogy az angol tudósok számára több*, mint százhúszezer szó áll rendelkezésre, persze van olyan angol is, ki egész élevelük született gavallériájuk van. Hányszor tapasztalhattuk, hogy amihez a tanult embernek sok segédeszközre volt szüksége, hogy eredményt érjen el, véleményt alkosson, azt a magyar Magasztalták is öt nagy költők LATINUL, s imádták szép nők, mint LOVAGIAS ifjút. Kedv űzte vadászni, személyesen vívni: a magyar hírnevet világgá szétvinni. Szellemesen tréfált, ha nyílt rá alkalma: a MAGYAR ÖNTUDAT hathatós OLTALMA. Nem törte be igaz szóért senki fejét, noha FINOM SZEMÉT gyakran szúrta szemét-Volt egyszer egy király, kinek BÁR VOLT FIA, UTÓD NÉLKÜL kellett korán meghalnia. FÉRFI-VILÁGÁBAN: pont 50 évében MÉRGET ADTAK neki a mézes fügében. GYILKOS IDEGENEK... NEM MAGYAROK tették: nem. akik egykor őt trónra emelték, a NAGY HUNYADI-nak UGYANCSAK NAGY FIÁ-t, KORVIN MÁTYÁ S-t, aki korában GÓLIÁT. (Pittsburgh) LÁZÁR JÓZSEF Európához: vagy külön-külön, mint önálló kisállamok, vagy a létrehozandó dunai államközösség illetve szövetség keretében, annak önálló és egyenrangú tagjaként. Most az a kérdés, melyik csatlakozási forma előnyösebb az egységes Európa és a dunai kis nemzetek szempontjából? Véleményem szerint minden érv amellett szól, hogy sokkal előnyösebb, ha ezek az egyenként gyenge államok, mint egy nagy egységes dunai államcsoportnak egyenrangú tagjai csatlakoznak majd a nyugati államokhoz, mint az egységes óvilág második nagy politikai tömbje. Miért előnyösebb ez a forma? Azért, mert minden emberi intézményben vannak ellentétek s ezek csak szaporodnak, ha túlsók a probléma, márpedig a keleteurópai kis népek egység nélkül igen sok politikai, nemzetiségi, gazdasági, stb. kérdést hagynak megoldatlanul a jövő Európája számára, mely igen megnehezíti annak létrejöttét, s ha mégis megalakul, igen sok sebezhető Achilles-sarka lesz. Ha ellenben a dunai nemzetek ráébrednek arra, hogy egyesült erővel, jóakarattal minden kérdés megoldható, akkor az egységes Európa nem egy szétzilált, sőt netalán szétdúlt keletet fog kapni tele függő kérdésekkel, hanem egy 60-80 milliós tömböt, melynek önálló tagjai már elintézték egymás között legnehezebb ügyeiket. Tekintettel arra, hogy a jövő Európája valószínűen három nagy államcsoportból fog állani (Németország, Franciaország, Olaszország, stb., a középeurópai kisnépek esetleg államszövetségben és az orosz-ukrán tömb) és ha a kis dunai népek nem tudnak előítéleteiktől szabadulni és nehezebb területi és kisebbségi kérdésekben nem tudnak méltányosan megegyezni, akkor nekik lesz a legkisebb súlyuk az akkori Európában, és az eddigi ingadozásaikhoz hasonlótében öt-hatszáz szóval beéri. Dacára a magyar nyelv relatív kisebb szókincsének, egy nyelvben sem találunk annyi zamatos és találó szólást s közmondást, mint a magyarban. Ezek a mondások nem a tudós, a kicsiszolt agy szülöttei, hanem a kisebb szókincsű népé. Egyik ilyen mondás jutott eszembe, mikor nemrég arról olvastam egy értekezést, hogy a hírszolgálat eddig még sohasem látott fejlődése dacára, vagy talán éppen ennek eredményeképpen, nem csak “az utca embere”, hanem a “szürke flanellruhát viselők’’ rétege is nem alkot önálló véleményt, hanem egyszerűen, kritika nélkül magáévá teszi a hallottakat, oly módon, ahogy tálalják neki. Nem tagadhatjuk, hogy a mai kor, a nagy üzemek, a kollektívizmus kora. Teljesen igaz, hogy egységben az erő, hogy a tömegfenyegetést, csak összefogással lehet kivédeni, de az eltömegesedés az individium feladása szükségszerűen a falanszteri életmódhoz hasonló alakuláshoz vezet. Az a magyar mondás, hogy minden éremnek két oldala van, nagyszerűen fejezi ki a magyar individualizmust, azt a magyar józan, higgadt szemléletet, mely lehetővé tette évszázadokon keresztül a maroknyi magyarság számára a centralisztikus törekvések elleni ellenállását. Akinek alkalma volt úgy békében, mint háborúban a magyar nép egyszerű fiaival együtt élni, sok ízben tapasztalhatta, hogy ezeknek az egyszerű, tudós értelemben véve, iskolázatlan embereknek, milyen, mondhatni, ösztönös józan ítélőképességük, világos megfigyelésük és paraszt, tanultság és segédeszköz nélkül ösztönösen jól döntötte el. A magyar fajta ezen veleszületett érzékének tudható be, hogy a szűkös körülmények között élő vidéki tanító: Arany János, a sztregovai magányából ki nem mozduló birtokos: Madách Imre, a szecessziós kor talmi gipsz stukkós tükrös kávéházai mű levegőjében éjszakázó: Ady Endre, a bécsi udvar piperkőc német világában ünnepelt: gróf Széchenyi István, minden külső behatás nélkül oly szellemi magasságokig és filozófiai mélységekig tudjon jutni, minek hirtelen és váratlan tanújelét adta. Ha a magyarság életben akar maradni, ha maroknyi fajtája át akarja vészelni a mai nehéz időket, akkor mivel számaránynyal nem bírja, egy szellemi lépéssel kell megtoldania erejét. Az otthon élő magyarság, minden nyugati szellemi tápláléktól elvágva mégis megmutatta, hogy az “éremszemlélethez” hű maradt. De vigyázzunk, mert tekintete a nyugaton csüng, első sorban a szabad földön élő magyarságon, kiktől elvárja, hogy kultúráját megőrizze, szellemét tovább fejlessze és a tőle megtagadott nyugati vívmányokat számukra felvételre előkészítse arra az időre, mikor felszabadulva pótolnia kell az elmaradottakat. Mi szabadföldi magyarság a civilizáció és technikai haladás túl bő eszközeitől vagyunk körülvéve. Rohanásunk közben a rádió, a televízió, az újságok tömkelegé ordítja, harsogja a híreket. A cikkek, előadások százai, nehogy gondolkodással időt raboljanak el tőlünk, hisz az idő pénz, előre megrágott véleményt
