Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
2 KRÓNIKA 1958 október évfordulóján előttünk állnunk. Emlékezzünk arra, hogy olyan nevet képviselünk, mely az emberi történelem legdicsöbbjei közül való. S ne felejtsük el, hogy mindegyikünk felelősséggel tartozik az otthoni liösi halottaknak és foglyoknak. Ha tudatában vagyunk ennek a nagy felelősségnek, meg fogjuk találni az útját, hogy teljesítsük feladatunkat. OTTÓ 'A sokszázados, erős tölgyet megrázzák a viharok, de ki dönteni nem tudják!" XII. FIÚS PÁPA TÖRTÉNELMI ÜZENETE A SZOVJET-IGÁBA JUTOTT MAGYAR NÉPHEZ XII. Pius pápa halála fájóan nehezedik a magyar szívekre Október 23. második évfordulója e napjaiban. Felejthetetlen, ama dicső napokban és utána is ismételten mily apostoli hévvel emelte fel szavát a szabadságáért a lagnagvobb áldozatot hozott magyar népéit! A második világháború után a:: igazságos béke bajnoka volt. Karácsonykor, húsvétkor és évközben is sokszor felemelte szavát s belekiáltotta a Nyugat és Kelet közti világnézeti harcba, hogy “csakis a kereszténység alapelvein és a kereszténység szelleme szerint valóulhat meg a mindannyiunk által annyira óhajtott béke” — az igazi megbékélés. A keresztény civilizáció ügyének legbölcsebb, legihlettebb bajvívója, klasszikus drámai hőse volt az emberiség e példátlanul viharos, sorsdöntő korszakában, egy vajúdó világban. Emléke örökmécses marad az igazi hívők, de minden mások lelkében is, akik a népek igazságos, méltányos, családi testvériségének hívei! ★ A távolkeleti Formosa körüli válság pillanatnyilag a moszkvai és peipingi kommunisták vaklármájaként hat. Peiping előbb egy, aztán két héttel meghosszabbította a Quemov-- partmenti szigetek ágyúzása ügyében önként deklarált fegyverszünetet. A jövő fogja megmutatni, hogy ez csupán taktikai mű-szünet-e, mely után a Moszkva-Peiping világhódító tengely tovább feszíti a húrt? ★ Dobi István, az u.n. magyar népköztársaság elnöke saját beszámoló beszédével oszlatta fel az egylistás álválasztásokkal kinevezett “parlamentet” és jelentette be az új álválasztásokál- Hivalkodó, hosszú beszédében, amelyet szószerint közölnek a budapesti kommunista sajtó monopolium lapjai, azt állította, hogy az P956-OS “ellenforradalom” óta a magyar nép lelkesen kollaborál a kommunista rendszerrel s ennekfolytán a rendszer konszolidálódott. A konszolidálódás (megszilárdulás) állítólagos tényétől említés történik Dobi feloszlató “ leiratában” is. November 16.-án megint csak fascista-kommunista mintájú választási komédiát rendeznek. A népnek megint arra kell “szavaznia”. akit ráparancsolnak. Ha Dobi annyira biztos, hogy a nép testest ől-lelkestől melléjük állt 1956 október-november szabadságharcának orosz vérbegázolása és szabadságharcosok tömegének bitóra, vagy börtönbe küldése után, ha annyira merészeli hirdetni, hogy a rendszer konszolidálódott, — miért nem mer nyílt választásokat tartani? Miért félnek ettől a döntő próbától? Miért kormányoznak nyíltan “proletárdiktatúrával”? Csak mert Moszkva így kívánja? De akkor miért állítják, hogy Magyarország szabad független ország, amely a maga gazdája és azt csinál a portáján, amit akar, mert a Szovjet csak szövetséges? Dacára a csalódásoknak, a rendszer változatlanul mérhetetlen távolságban van a konszolidáltság állapotától. A magyar nép összeharapott ajakkal, csendesen, de szívósan szabotál, aláaknáz, ahol lehet, ahogy lehet... Hitünk, hogy így van. S ez a hit a johb jövőnek talán legnagyobb Ígérete a magyar nép számára. Egy nemzetet, amelynek oly szörnyűséges nagy oka van gyűlölni a véreskezű, szabadságfosztó rendszert és elvakult, véreskezű moszkvai irányítóit, s amely nem szűnik meg szabotálni az idegen szuronyok hegyén fenntartott önkényuralmat, — nem lehet konszolidálni, nem lehet lelkileg és ebből következően politikailag és gazdaságilag együttműködővé tenni. Ennek a mélységes gyűlöletnek láthatatlan erői lassan, de folytonosan rágják, sorvasztják a rendszer ‘ eletgyökereit”, tovább, egyre tovább. “Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!” ★ Október 23 második évfordulóján ennek bizonyossága a fénysugár. Amíg a nemzet kitart, ügyesen ellenáll, lelkileg nem kapitulál, — nincs veszve semmi, remélhetünk! Inkább, mint Dobi István és társai a konszolidációban. OKTÓBER 23.-i EMLÉKÜNNEP NE WYORKBAN A new yorki magyarság október 20.-án a Carnegie Hallban rendezte meg emlékünnepét október 23. második évfordulója alkalmából. Lelkes amerikai és magyar szónokok és énekművészek, kórusok adtak méltó keretet az ünnepségnek. Egy évtized telt el a budapesti nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus óta, melyen boldog emlékezetű Elődünktül, XI. Piustól küldetve, mint Bíboros Legatus a latere, Mi elnököltünk. Mindenkor édességgel és hálával telik el a Mi lelkünk, valahányszor emlékezünk azokra az ünnepi napokra, abban a hírneves Városban, ott, a Duna partjain, ahova sereglett a véghetetlen sokaság a messze tájakról is, mindenünnen, imádni az Eucharisztia színében rejtőző Isteni Megváltót; ez az imádat kétségtelenül nem volt kisebb, nem volt méltatlanabb Megváltónk iránt más időkben sem, amidőn hasonló módon hódoltak előtte a világ más részein: ami mégis megkülönböztette a többitől, az a szent szertartások nagy fényessége volt, a beszédek, könyörgések, himnuszok nagyszerűsége, a hit és jámborság elevensége. Ez a hit és jámborság nem pusztán külsőséges és mulékony módon nyilatkozott meg, hanem lelketeknek abból az erejéből fakadt, mely támaszotok volt a,háború alatti s a háború utáni évek súlyos fájdalmában s amely titeket most a Boldog-Aszony évének megöléséhez segített. Mélységes csodálattal láttuk akkor a léleknek azokat a dicséretes értékeit, melyek a magyarokat ékesítik: a buzgó vallásosságot, a nemes emberséget, a bátorságot, egyetértést és böl esességet; édes gyönyörűséggel, mely a Mi szívünket hosszú ideje betölti, láttuk akkor, hogy semmi sem kedvesebb nektek, mint Szent Istvánnak, a ti Királyotoknak és Védelmezőtöknek nyomában járni, az ő példáját és tanítását követve. A béke és boldogság fényében ragyogó Eucharisztikus Kongresszus után nemsokára gyászos és balsorsú események következtek, melyeket mindannyian imerünk s melyeket Mi annál mélyebben fájlalunk, minél nagyobb a szeretet, mely Minket látogatásunk után veletek összekapcsol. Oh, mennyi öldöklés, mennyi gyötrelem borította gyászba a drága Magyarországot! Hány fiát megölték!, hány megsebesült!, hány fogságra jutott! És mennyi rom mindenütt! Még a város is, melyről előbb szétlőttünk, nem kicsiny részében romba dőlt. sőt maga a palota, melyben Mi nyertünk vendégséget, összeomlott a háború dühének csapásai alatt. De a ti nemes Nemzetetek, amely az elmúlt századok során annyi vészt kiállott, sohasem csüggedett el a gyászos sors alatt. Mint a sokszázados, erős tölgyet is megrázzák a viharok, de kidönteni nem tudják. Épncp ez a ti sajátosságotok: tudtok cselekedni és a szenvedést elviselni egyazon erővel. Ez az erő, mely türelmes a fájdalom és lelkesült a buzgó reménység által, abból születik, hogy titeket, kik Istenben bizakodtok, lelketek mélyén a Szent Lélek tüze hevít és követni akarjátok az Evangélium tanítását. A lelki értékek, melyekért mindenek felett élnünk kell, ha meg akarjuk őrizni emberi méltóságunkat, diadalmaskodni fognak s ezt a győzelmet, természeténél fogva, meg nem döntheti semmi erőszak. A keresztény hit, melyet drágalátos örökségként nyertetek Szent Istvántól és dicsőséges eleitektől s amelyet ti szorgos buzgalommal ápoltok, oltalma minden erénynek: ez a keresztény hit benneteket különös nemességgel és kiválósággal vértez fel: csodálatos eredményei főképpen most mutatkoznak meg, most, amikor az Isten Nevének ás Méltóságának tagadói ármánykodással és hamissággal iparkodnak titeket elveszejteni. De senki meg ne tántorodjék; sőt inkább bátran és eltökélten legyetek állhatatosak mindahányon. “Senkisem okos, senkisem hűséges, senkisem valóban nagy: csak az, aki keresztény, de senkit sem mondhatunk kereszténynek, hacsak ki nem tart a végsőkig.” ((Tertullianus. De praescrjpt, haeret- III.) Az Eucharisztia nagy Titka, mely a szeretet köteléke s amelyet ti imádtok s egyre forróbb szeretettel imádjátok, mindenkoron töltsön be titeket erővel és vigasszal, hogy egyesülve a katolikus Egyházzal, engedelmeskedve szent pásztoraitoknak, szilárdan a hitben és gazdagon a jó cselekedetekben, képesek legyetek fölvirágoztatni és előkészíteni magatoknak és ivadékaitoknak egy korszakot, mely a béke és boldogság áldásaival KÉT ÉV MÚLTÁN ... gazdag, s amely megfelel a Mi és a ti reménységeiteknek. Ezzel az óhajtással, szemünket és kezünket az Égre emelve, Apostoli Áldásunkban részesítjük a Mi kedvelt Fiúnkat, Mindszenty József Bíborost, Esztergom érsekét, Magyarország többi püspökét, az egész papságot, a férfi és női szerzeteseket és minden hívőt. Hő könyörgéseinkkel, mélységes jóságtól sugalmazva, Isten Anyjának, Máriának, a ti Királynőtöknek és N agyasszonyotoknak közbenjárását kérjük, hogy ezeknek a könyörgéseknek adjon boldog és nem kései teljesedést. Drága jó magyar gyermekeink! Tartsatok ki rendületlenül az Eucharisztikus Jézus és a Magyarok Nagyasszonya szeretetében! Dícsértessék az Ur Jézus Krisztus! Éljen Mária Országa!
