Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
1958 október KRÓNIKA 3 Az igazi béke utja Irta: OTTÓ ÖRÖKÖS - KIRÁLY E tanulmány, amely a leg- széki egyetemi folyóiratban és a nagyobb mértékben figyelemre- “ßie Krone” bécsi félhavi szemméltó A} OLC PON7 BAN je- .lében egyidejűleg jelenik meg. löli meg az igazi békemegoldás , j • ÍÍTT . ■, „ . A Szerkó módjait, az Universitas szent-I. A MAGYAR SZABADSÁGHARC KIHATÁSA A világpolitikát 1941 júniusa óta, amikor a német hadsereg átlépte a Harmadik Birodalom és a Szovjetúnió közti demarkációs vonalat, a Kelet és Nyugat közti feszültség uralja. Mellette minden más kérdés háttérbe szorult, illetve a központi kérdés függelékévé lett. A szabad világ és a kommunista világ közti, állandó hullámzásnak alávetett viszony kimagasló jelentősége határozta meg a háború utáni politika sajátságos menetét. Váratlan fejlemények, éles fordulatok, különböző szakaszok következtek be, amelyek, — előbbi történelmi korszakokkal ellentétben — egyazon időben kihatnak az egész világra. E látószögből nézve, az 1956-os magyar forradalom nem volt helyi esemény, jelentősége az európai szárazföldre sem volt korlátozva, hanem a szó legigazabb értelmében világraszóló volt. Nemcsak amiatt, ami Magyarországon történt, hanem mert látható jele volt azon fejleményeknek, melyek az egész Szovjetblokkban végbemennek. A magyar szabadságharc óta új politikai szakaszba léptünk. A hidegháború által megmerevedett frontokon olvadás jelentkezett. E folyamat még korántsem fejeződött be. Sőt valószínű, hogy messzemenő kihatásai alkalmasint csak néhány év múlva válnak láthatóvá. ★ Amikor, mint most is, hatalmas politikai fejlemények előtt állunk, nincsen fontosabb, mint hogy elsőül is tárgyilagos képet alkossunk magunknak a helyzetről. Törekednünk kell olyannak látni, amilyen valójában, nem pedig aminek előttünk feltüntetik. Ez bizonnyal nem könnyű feladat egy korszakban, amelyben a propaganda a legnagyobb ipar lett, tújgyakran kevés az idő az átgondolásra s nehéz kiismerni magunkat az ellentmondó hírek tömkelegében. Mégis azon kell lennünk, hogy eljussunk az igazság meglátásához, hogy annak alapján a Szabad Világ által követendő politika fő-vonalainak kidolgozását kíséreljük meg. Előbb azonban igyekeznünk kell tárgyilagosan lemérni mindkét oldal előnyeit és hátrányait, de erőit és gyengeségeit is. A Szovjet különösen az utóbbi hónapokban hatalmas benyomást tett a világra. E benyomás csak növekedett azon tény által, hogy a közvélemény 1956 végén, a magyar fejlemények következtében a Szovjet reménytelen gyengeségében hitt. Ki ne emlékeznék arra, hogy a sajtó, kivált egy bizonyos baloldali sajtó, amely előzőleg túlgyakran Oroszországért, vagy Titóért rajongott, hirtelen arról beszélt, hogy a Szovjet véglegesen elvesztette politikai hitelét? E szavak azóta elenyésztek. A sputnik a legtöbbeknél elmosta az 1956-os magyar szabadságharc emlékét. A sputnik azonban magában nem lett volna elegendő. Hatását a mesteri orosz propaganda lényegesen megnövelte. Mert ma már senkisem tagadhatja, hogy e téren, nevezetesen a propaganda terén a Szovjet állandóan túltesz a Nyugaton. Gyakran kérdezzük magunktól, honnan van az oroszok e fölénye? Hiszen azt szokás mondani, hogy a “közvélemény-formálást’’ az Egyesült Államok találta fel és hogy egy ország amely értett ahhoz, hogy Coco- Colát és Chewing Gum-t eladjon, azzal a képességgel kell rendelkezzék, hogy bármit el tudjon adni másoknak. Hová lett New York és Chicago propagandatehetsége? Épen e kérdés felvetése adja a rejtvény megfejtését- A rágógumit és Coco Colát előállító részvénytársaságok igazgatói nagyon jól tudják, mit akarnak. A propagandistának tehát kötött marsrutát adnak. Politikára áttéve, azt mondhatjuk, dr. Göbbels József addig bírt mindent legyőző propaganda-képességggel, amíg egy előretörő, öntudatos elgondolást képviselt. Abban a pillanatban azonban, amikor a Harmadik Biradalom nem képviselte többé egy jövő hitét és a sztálingrádi csata defenzívába szorult, megtört a göbbelsi varázs. A propagandista ugyanis semmi más, mint segédje annak, aki a nagy programmot felállítja. Ha van egy elgondolás, amely — legalább erkölcsi téren — előretörőben van, a propaganda sikeres lesz. Mivel Ororszország vezetői hisznek a világforradalomban és ez eszményüknek egész politikájukat alárendelik, propagandájuknak is átütő eréje van. A Nyugat propagandája átütő erő híjján van és eszméi jelenleg merőben defenzív jellegűek. Innen származnak Oroszország propaganda-győzelmei és származik a benyomás, hogy a Szovjetúnió erős, — ami inkább ellenfeleinek a tehetetlenségét, mint az igazi helyzetet tükrözi. Valójában egy tárgyilagos helyzet-megítélés Moszkva nagy gyengeségét mutatja. Azonban mielőtt ezt elemeznénk, mindenekelőtt hangsúlyozni kívánjuk, hogy e gyengeséget semmiesetre sem akarjuk véglegesnek minősíteni. Mert egy ellenfél gyengesége időbelileg korlátozott s ezért fontos, hogy kedvező pillanatban felismerhető és kihasználható legyen. A politika és diplomácia ebben sokszor boxmeccshez hasonlít. A Nyugat egyik jellegzetes illúziója, hogy hisz a Szovjetúnió jelenleg katonailag erős voltában. Túlsók azok száma, akik folyton a Vörös Hadsereg túlnyomó erejéről beszélnek, csak hogy arra hívjanak fel, hogy legyünk nagyon elővigyázatosak, mert a Szovjet különben lehengerelhet bennünket. Erre hozzáértők azonnal azzal felelhetnének, hogy ez a vélekedés hamis, azon egyszerű okból, mert Oroszország pillanatig sem habozna, hogy a világforradalom céljai szolgálatában ránk törjön, ha legalább hihetne abban, hogy elég erős arra, hogy a Nyugatot agyonnyomja. Ezen semmit sem tud változtatni, amit teszünk, vagy elmúlasztunk. Távol legyen tőlünk, hogy a Vörös Hadsereg erejét lebecsüljük, vagy tagadjuk. Ez az erő bizonnyal tekintélyes. De egy bizonyos lényeges szempontból ha-tározottan túlbecsülik. Bármily csodálatosnak hangozzék is némelyek számára, mégis megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok 1959 elejétől, mintegy 3-5 évnyi időre ismét olyan hatalmi helyzet birtokában lesz, omely hasonlít ahhoz, amikor Washington az atommonopolium birtokában volt. Ez annak a ténynek következménye, hogy ma a rakéta a hadviselés legfontosabb eszköze. Állandóan földrészközi rakétáról hallunk, de elfeledkeznek arról, hogy ezek még mindig a típus-kialakítás és tervezés stádiumában vannak. Ettől további 4- 6 év, amíg katonailag felhasználhatók. Tehát amíg a földrészközi rakéta még csak a jövő zenéje, addig az úgynevezett középtávú, 3000 mérföldes táverejű rakéta termelése már javában folyik, s azok a jövő év elején, háború esetén, teljes mértékben használatba vehetők. E térén az am erika iák jelentékeny fölényt mutathatnak fel az oroszokkal szemben. Ezenfelül az amerikaiaknak az oroszok körül bázisaik vannak, melyekről a Szovjetúnió összes háborús fontosságú ipari központjait a föld színével egyenlővé teheti. Ezzel szemben az oroszoknak nincsenek az Egyesült Államokhoz eléggé közeli kilövő állásaik, amelyekről középtávú rakéták segítségével megsemmisíthetnék legfontosabb központjait. Azt jelenti ez, hogy mindaddig, amíg a földrészközi rakéta nem válik használható háborús fegyverré, az Egyesült Államoknak meg van a képessége, hogy Oroszországot elpusztíthatja, míg ennek megfordítottja csak igen korlátolt mértékben volna lehetséges. Az elkövetkező évek tehát katonailag fölöttekép veszélyesek a Szovjet szempontjából. Ezért megengedhetjük magunknak, hogy a Kreml időnkénti háborús fenyegetéseit, csupán annak tekintsük, amik valójában: propagandának. ★ A Szovjet katonai gyengesége mellett európai politikai helyzete is válságos. 1945-ben, a Yalta-vonal elérése után, megkísérelte az u.n. csatlósállamokban, hogy politikai megoldásokat hozzon létre. Erre szüksége is volt, mert az újonnan kialakult csatlós-tömb a százmilliós lakosságával ma a Szovjetbirodalom teljes egyharmadát teszi ki, vagyis mindenesetre súlyosan esik a latba. A politikai megoldás névleg önálló kommunista kormányok, rendőri erők és hadseregek létesítéséből állott. ^ A magyar forradalom azonban bebizonyította, hogy e kísérlet nem sikerült. A “megoldás” mindazon szervekkel együtt, amelyeket létesítettek, illúziónak bizonyult. 1956 október óta a Szovjetnek újból meg kellett szállnia Kelet-Európát. Az egész Vörös Hadseregnek közel egyharmada tehát ma megszálló és rendőri feladatot teljesít. Ez hosszabb időre tarthatatlan helyzet, mert nem lehet örökké szuronyokon ülni. Azonkívül Kelet-Európa ma az orosz haderőnek oly tekintélyes százalékát köti le, hogy ezzel annak súlya a világ politikai erő-játékában lecsökken. (Folytatjuk) AMERIKAI KÖNYV A MAGYÁR ELLENÁLLÁSRÓL. Most jelent meg A. A. Berle Jr. Leo Cherne és Claire Booth Luce “Hungary under Soviet Rule” művének második része, amely nagyrészt helyszíni adatok alapján ad képet a magyar országi állapotokról és a magyat nép csendes, kitartó rendszerellenes magatartásáról, “szürke háborújáról”, az 1957 szeptember és 1958 augusztus közti időből. Melegen ajánljuk. A könyvet egy dollárért lehel megszerezni a kiadó American Friends of Captive Nations szervezet irodájától. (510 Madison Ave, New York 16, N.Y.)
