Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
VOLUME XV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y. 1958 OKTÓBER No. 10. SZÁM AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE Ottó örökös király az emigrációhoz Amikor az amerikai rádió 1958 október 8.-án este 8 órakor bemondotta XII. Pius pápa eastal-gondolfói halálát, szemeim előtt az a pápai Delegátus jelent meg, aki 1938 május 28.-án Budapesten a Hősök Terén, kitárt karokkal, mint egy kerub köszöntötte a Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust: DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! Dr. Pacelli Jenő bíboros, államtitkár a diplomácia és a politika tereiről, Berlinből került a Vatikánba. Fénylő, látnoki lelke és éles szeme volt. Magas termetén, úgy villogott két nagy szeme, mint aki veszélyt és viharokat lát előre. Dícsértessék a Jézus Krisztus! — köszöntése mély lelkének és ítéletének látnoki megnyilatkozása volt. Tudta és érezte, hogy ez a köszöntés a huszadik századunk fordulópontja! Dícsérik-e Jézust, az Isten Fiát, Krisztust a felkent lelkek Királyát? A liberalizmus, a bolsevizmus, a nácizmus, a szocializmus és a í'ascizmus néztek farkas-szemet és vérben-forgó tekintetekkel keresték és kutatták az ütköző pontokat, sürítették a gyűlöletet és állig felfegyverkeztek a tragikus és fatális összecsapásra. Ebben a légkörben mélyebbet és okosabbat nem is mondhatott volna: Istent dicsérjétek s ne az istentelen, önmagasztaló faji-hatalmi kultuszt! örüljetek, hogy nagyok, gazdagok és hatalmasok vagytok, mert hisz ezt mind az Isten engedte meg, a népnek becsületes munkájával, a lelkek békéjével és területeitek természetes gazdagságával. Nem ti teremtettétek a szenet, a vizierőt, a vasat, az erős, izmos ifjúságot, a tengerek gazdag világát, az égi magasokat, ezeket mind szolgálatotokra , boldogulástokra adta az élet Ura és Teremtője! De minthogy kisisteneknek és az újkor teremtőinek képzelték magukat, akikben a múlt harcias és konok szellemei gyúltak ki és új hódításokra és hírnév-koholásokra küldettek, így a Dícsértessék a Jézus Krisztus helyett, túlföldi és túl-beképzelt frázisok, népbolondító salangok zúgtak fel Berlintől-Moszkváig s Rómától-Tókióig. Újra felhangzott a megtévedtek ősi, büszke átka: NON SERVIAM ! — nem szolgálunk az Istennek, mi erősek vagyunk, nekünk elég a faj, az anyag és a fegyver! 1939 március 2.-án az isteni Gondviselés XI. Pius pápa utódjának választatja, mint: Angyali Pásztor- XII. Pius néven lép Szent Péter örökébe, hogy a világtörténelem legrettenetesebb 19 esztendeiét töltse a Vatikán ormán, mint Krisztus földi Helytartója. Az Angyali Pásztor a világtörténelem és a nemzetek nagy öszsz< rohanásában meglátta a viharzó tengert, az Anyaszentegyház viharba került bárkáján. Fajelmélet, anyagimádat és pogány kultuszok izzásában érezte a békének, a józanságnak, az örök emberi értékeknek és az isteni törvényeknek borzalmas veszedelmeit. Szíve nem nyugodott, szelleme és küldetése hatalmas béke-munkába lendült. Irt, beszélt, könyörgött és imádkozott, hogy a nemzetek békéljenek ki, értsék meg egymást, de szándéka megtört a Szovjet pogány világnézeti megátalkodottságán ... A szenvedésektől és a meghalgattatlanságoktól vértanúi éveket élt át XII. Pius pápa, majd áldott, jó szívének segítségeit szervezte meg és juttatta el a háború kifosztottjaihoz és áldozataihoz. Az utóbbi tíz éve, ezt a nemes és fennkölt szociális és karitatív munkát szolgálta fáradhatatlan szeretettel és apostoli küldetés-tudattal! Hatalmas szelleme és az Isten országának üldöztetése a tudományok és erények exakt világát is sorompóba állította s nem szűnt meg hirdetni a tételes és szerzett igazságokat, hogy jobban, hogy mélyebben lásson a világ. Ezrekre menő kihallgatásai, megrázó beszédei, korszakot alkotó pápai levelei, humánus reformjai és engedélyei korunk igazi vezérévé és a krisztusi tanok magasfokú bajnokává tették. Angyali Pásztor volt! Az igaz béke és a nagyvilág megbékítésének emberfeletti munkájában égett el az a legfőbb Pásztor, aki mindenkinek, mindene akart lenni! Nem adatott meg Neki. hogy kibékülve lássa e világot, hogy valóban Dícsértessék a Jézus Krisztus! Most odaát imádkozza le számunkra és a háborgó nagyvilágra: szeressétek egymást, adjatok mindenkinek igazságot, hogy szabadságban dicsőíthessük a mindenek Urát! R. i. I*.! P. SZELÉNYI IMRE Két éve annak, hogy a dicsőséges magytr nemzeti felkelés híre végigszáguldott a szabad világon. Sem alkalom ez arra, hogy újból emlékeztessünk a bűnre, mely a félrevezetett világot terheli. Nem feladatunk, hogy e magasztos évfordulón rekrirninációkkal éljünk. Otthoni hősi halottainknak mással tartozunk. Nekünk, kik szabad földön élünk, az a kötelességünk, hogy lelkiismeret vizsgálatot tartsunk, vájjon eleget tettünk és teszünk-e annak a szent megbízatásnak, melyet a vasfüggöny mögött sínylődő honfitársaink reánk ruháztak. Nem szabad, hogy Budapest szabadságharcát és a többi magyar város és falu hősi époszát a pártpolitika kisajátítsa. 1956 októberében és novemberében a szó legteljesebb értelmében nemzeti egység alakult ki, melynek jegyében a magyar nép minden rétege egyesült erővel szállt síkra, hogy szabadságát és függetlenségét kivívja. Ez volt a felkelés igazi célja. Ez a mi feladatunk is. Amikor ezt a két fogalmat vizsgáljuk, nyilvánvaló, hogy a “szabadság” szónak elsősorban belpolitikai értelme van, míg a iifüggetlenség” a világban való elhelyezkedésünkre vonatkozik. A “szabadság” szó jelenti elsősorban mindennemű totális rendszer — azaz a nemzet felett gyakorolt kisebbségi kényszeruralom — visszautasítását. “Szabadság” jelenti az emberi jogokat, a szó valódi értelmében vett demokráciát. De nekünk, kik külföldön élünk, a szabadságért való küzdelem megbízatást jelent. Nem rajtunk múlik, hogy a holnap Magyarországának mi lesz az arculata. Ezt az otthoniak önkéntes elhatározása lesz hivatva eldönteni, amikor majd lerázták az idegen igát és szabadon választott képviselők útján teljes szuverenitással dönthetnek a nemzet nagy életkérdései felöl. Mimién öntudatos külföldi magyarnak helyes magatartása csak az lehet, hogy az olyan elvi kérdéseket, mint amilyen a jövő gazdasági rendszere, az alkotmány, vagy qthrm~forma kérdése, arra az időre hagyja, mikor az ország újbot szuverénitásának birtokában van. A mi feladatunk, hogy a nemzetet mint ilyent képviseljük a külföld előtt, tekintet nélkül arra, hogy majdan mit határoz sorsáról. Nem lehet feladatunk bármely kérdésben is előírni a nemzetnek, hogy miként éljen tíjból visszanyert szabadságával. “Függetlenség” viszont jelenti a nemzeti önrendelkezés kivívását a nagyvilághoz való viszonylatban. Nem nyugodhatunk és nem pihenhetünk mindaddig, míg külföldi hatalom közvetve, vagy közvetlenül diktatúrát gyakorol Magyarország felett. Kötelességünk a vendéglátó országoknak újból és újból elméjébe vésni, hogy saját szabadságuk és függetlenségük is veszélyben forog, míg orosz erők Oroszország természetes határaitól nyugatra terpeszkednek. Állandóan utalnunk kell arra, hogy a Szovjetúnió vezetői által hangoztatott “ világ forradalom"” világuralmi törekvést jelent, és hogy amíg ez így van, valamennyi ország biztonsága, tehát Amerikáé is, veszélyeztetve van. Soha inkább nem állt Lincoln mondása, hogy a világ nem maradhat meg úgy, hogy fele szabad és fele rabszolga. A magyar szabadságharc mindenkinek megmutatta, hogy Magyarország magát európainak érzi. Szent István választását, amikor Bizánc helyett a pápa koronája mellett döntött, a magyar nép soha nem tagadta meg. Magyarország Európához tartozik, magát európainak vallja és történelmének legválságosabb pillanataiban is mindig a nyugat-európai közösség mellett tett tanúságot. Feladatunk tehát a szabad világban szüntelen hirdetni azt, hogy hazánknak joga van arra, hogy a Nyugat is Magyarországot a szabad világ szerves alkotórészének tekintse. Ezen alapszik az idegen megszállás alól való felszabadításunk igénye. íme, ezek a feladatok, melyek a szabadságharc második XII. Pius pápa i 11 ibi mii v m i iipn—Mimii mu'ii—■nr unni'i irrm "iiiiiwiyii iiTimr
