Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-09-15 / 9. szám
10 "K R ó N I K A" 1958 szeptember Szent István király a magyar múlt és jövő védnöke MAROSY FERENC MADRIDI KÖVET AUGUSZTUS 201 EMLÉKBESZÉDÉBÖL Az ezredes ur Irta: SOMMSICH LÁSZLÓ Minden nép történetében legendás dicsfény övezi azokat, akik az állami lét elindulásakor tartották hazájuk sorsát. Athéni Solonnal, Numával, Róma első királyával, vagy Chlodwiggal, a frank birodalom megalapítójával lehet csak összehasonlítani István király alakját, akinek országlása évszázadokra vetette meg a magyar történelmi fejlődés irányát. Ez a történelmi szerep nem merül ki az iskolakönyvek lapidáris megállapításaiban, hogy Szent István volt az, aki az Á- zsiából jött pogány magyar népet keresztény hitre térítette, és evvel európai megtelepedését véglegesítette. Hisz a szanszkrít tanúsága szerint a többi nyugati nép is ázsiai eredetű és a keresztény ...vallás egymagában még nem jelenti az állami önállóságot és európai kultúrát. Európa földrajzi határai sohasem estek egybe Európa szellemi határaival. Az ókori klasszikus műveltség, a kereszténység, a lovagi szellem és a humanizmus együtt alakították ki azt, amit nyugati lelkiség alatt értünk, és amely nyugati lelkiség volt igazi előharcosa és letéteményese minden emberi haladásnak és műveltségnek. Szent István e nyugati lelkiséggel jegyezte el a magyarságot akkor, amikor Bizánc és Róma határmesgyéjén Róma mellett döntött. Ha a Kelet felé kacsintó magyar vezérek tanácsát követi, a magyarságnak is az lett volna a sorsa, mint a balkáni népeké. Holmi kagánok, kenézek, vajdák vezetése alatt a történelem kulisszái mögött éli színtelen életét, Bizánc bukásakor elmerül a török áradatban — és csak valamikor a 19. század végén, az ozmán birodalom hanyatlásával jelenik meg az európai színpadon. Sznt István királlyá koronázásának köszönhető, hogy Magyarország már 1000 évvel ezelőtt egyenjogú tagja lett ä nyugateurópai államok családjának. A királyi korona volt a középkorban a teljes jogú államiságnak, az európai közösséghez való tartozásnak elengedhetetlen kelléke és ismérve. Hogy István király ezt az akkori Európában az akkori Magyarország részére kivívta, elsőrangú államférfiúi teljesítmény. Hogy a magyarságot nemcsak külsőleg, de lelkileg is a Nyugathoz fűzte, ebben rejlik igazi történelmi nagysága. Ez a Nyugattal való lelki öszszeolvadás határozza meg a további magyar fejlődés lényegét. Benne gyökerezik Magyarország történeti hivatása, hogy mindörökre a Nyugat védőbástyája a keleti barbárság támadásaival szemben. Mi sem bizonyítja jobban a magyar léleknek ezt a benső egybeforrását az európai gondolattal, minthogy most a második évezred fordulóján, mikor a világ ismét keleti támadástól retteg, 12 európai nép közt a magyar volt az egyedüli, mely fegyveresen szállt szembe az ázsiai rendszerrel és vérével tett tanúságot arról, hogy ma is hű ahhoz az ideálhoz, melyet első királya eléje tűzött. Az 56-os nemzeti felkelés egy ezeréves népiélek lázadása a hazánkba betolakodott keleti barbárság elviselhetetlen embertelenségével szemben. A magyar közönségnek ebben a spontán kitört, hallatlan hősies fellángolásában ívelődik egybe a ma a tegnappal, a háború utáni magyarság a háború előttivel — s azontúl egy európai szellemtől ihletett ezeréves fejlődéssel, melynek kiindulópontjában Szent István koronája és áldást osztó jobbjának dicsfénye ragyog. . . Ez a történelmi vonal és otthoni véreink hősies áldozata záloga jövőbe vetett hitünknek, hogy a Gondviselés végső célja nem lehet a mai szörnyű helyzet megörökítése. Fejlődési szükségesség a nyugati eszmék győzelme, mely hazánknak is viszszaadja méltó helyét a szabad nemzetek sorában. A férfi a Rákóczi-út és a Múzeum körút sarkán egy bérház pincéjében egy német gyártmányú adó-vevő rádión az egyik gellérthegyi szabadságharcos csoporttal keresett összeköttetést. Az orosz páncélosok ágyúinak tompán zuhogó lövései az épületet lassú remegésben tartották. A bejárat nehéz deszkázott ajtaja néha hirtelen kivágódott és a szabadságharcosok futárai jelentkeztek a rádiós tisztnél, vagy súlyos sebesültet hozlak le. A véres genny, a fertőtlenítő, a kiizzadt ruhák és az újság papirosba csavart dohányfüst maró szaga ránehezedett az emberekre. A férfi szitkozódott, mert nem kapott a rádión választ; csak elmosódott német katonazene és orosz beszéd hallatszott ki a készülékből. A pinceajtót kívülről valaki egyszerre hirtelen döngetni kezdte. Amikor kinyitották, egy alacsony, tömzsi, meglettkorú férfit hoztak le hordágyon. Orosz pu fajka volt rajta. Nyugtalan szemeivel egy fix pont után kutatott. Két lába helyén, a véres csonkokon, a kötözőszeren lassan átszivárgóit a vér. — Szovjet tank ment keresztül rajta, — mondta kísérője, egy szőke, kék szemű, talán tizenötéves leány. Az emberek káromkodni kezdtek a kommunistákra és kíváncsian vizsgálták a leányt. A rádióból nem hallatszott több zene és hirtelen egy férfi hang jelentkezett: — Farkas keresi vércsét! Farkas keresi vércsét. A rádiós a Margit-lnd közelében lehetett. Orosz páncélosok érkezését jelentette és pontosan sorolta fel az egyes egységeket. A férfi arca torz mosolyt öltött és jegyzéket csinált. A szőke leány a sebesültnek helyet keresett. Akkor az emberek segíteni akartak neki. Amikor a férfi ránézett a sebesültre, azonnal ismerősnek találta az arcát. — Az Ezredes Or! Az Ezredes ZJr! — kiabálta. Felállt és izgalmában hadonászni kezdett. Aztán még valaki felismerte az idős tisztet. Az ezredes eszméletlenül feküdt a hordágyon. Csak a szája mozgott lassan. Valamit akart mondani. De amit mondott, annak nem volt értelme. — A feleségét keresi, —— mondta a leány magyarázókig, — itt laktak a közelben. Az ezredes úr önkéntesnek jelentkezett és a szabadságharcosok küldöncnek osztották be. Ogy került a tank alá. Kereste a halált. Az ezredes úr nem félt. — A leány arca az állandó éjjelezéstöl fakó és majdnem merev volt. A kíváncsiak többet akartak tudni, de a lány fáradtan hallgatott. Az emberek nem szóltak többet. Volt, aki levette a sapkáját. ★ A férfi lakásába felhallatszott New York egyik főütőerének, az első avenuenek lüktető, zsongó forgalma. A férfi az ablak mellett állt. — Az ezredes úr nem félt, —1 mondta halkan maga elé. Adrienne, egy tízéves gyermek, egy mackó képű babát öltöztetett fel. Pirospöttyös inget, kék szoknyát, majd barna kabátkát tett rá. Maga elé állította és úgy nézte. — Kiről beszélsz? — kérdezte kívncsian.. — Róla. Az ezredes úrról, —— mondta a férfi. — Ha kimenőre mentünk és találkoztunk vele a városban, megállt, alaposan szemügyre vett és úgy fogadta a tisztelgésünket. Felesége, ha vele volt, csak mosolygott olyankor. Sokunkat a nevünkön ismert. Azt is tudta, hogy ki családos közöttünk és ki nem. Akinek családja volt, annak a gyerekeit is számontartotta. De ez már régen volt. Nagyon régen, —> tette hozzá. Adrienne csodálkozva nézeti a sápadt férfire. A babát félreállította és odament hozzá. A férfi most újra maga előtt látta az idős tisztet. Késő délután volt, amikor beért hozzá a Róku sba. Másod magával találta egy kórházi ágyon, lent a pincében. Az orvosok egy egész műtől rendeztek he a kórház pincéjében. Az oroszok a Rákócziútból kiszögelö Rókust annyira összelőtték, hogy az épület felső részében nem maradt semmi sem épen. Az ezredest egy erdélyi szász fiú, kitűnő sebész, kezelte. Ő magyarázta meg a férfinek, hogy az ezredesnek vérátömlesztés kellene, de nem volt már vérplazma. Az ezredes szemében jóság és megadás volt. Az egyik kezével megszorította a férfi karját. A férfi egy üveg bort hozott magával és azt akarta neki odaadni. Az ezredes arcára akkor mintha mosoly került volna. Szemeivel most is kínosan keresett valakit. A férfi érdeklődött, hogy mi lelt az öreg méltóságos aszszonnyal. Azt válaszolták neki, hogy még a háború alatt meghalt, de az ezredes seblázában állandóan őt keresi, pedig megmondták neki, hogy felesége már nem él. A kórházból ki jövet arra gondolt a férfi, hogy most búcsúzott el az országtól, a földtől és a nagy várostól. Az ezredest még sokáig egészen tisztán maga előtt látta. Néha a tömegből hallotta ki a hangját. Az oroszok egyre jobban lőtték a várost. ★ Amikor a vörösök elfoglalták a kórházat, az ezredest halva találták. Ugyanaz az orvos írta meg a férfinek, aki kezelte. Az orvos és a leány ott maradtak az ezredes mellett, amíg csak meg nem halt. És azután is Pesten maradtak. De a leány később New Yorkba jött. Az orvos most is otthon van. Talán azért ma-TUDJA MÁR, hogy az új vámrendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők?! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) (a West 31.-ik utcánál) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTA. FONTOS: IKKA ÁRLESZÁLLÍTÁSOK 5-TőL —15%-IG ÍRJON UJ IKKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 CSEHORSZÁGBA!!! “TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS)
