Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-09-15 / 9. szám
1958 szeptember MK R Ó N I K A" 5 A IV. Károly Király Ima liga DEKRÉTUM A PRÍMÁS REHABILITÁSÁRÓL ÉS VISSZAHELYEZÉSÉRŐL A budapesti kommunista kisebbségi kormány angol nyelven fehér könyvet tdott ki az 1956-os szabadságharcról, persze az el csépelt, régi hazug beállításban s így nem érdemes vele foglalkozni De már történelmi adalékként sem árt feljegyezni, hogy az u n kommunista törvényesség szempontjából nem kifogásolható mó dón kinevezett Nagy Imre miniszterelnök, a fehér könyvben fény képmásolatban látható alábbi dekrétumot adta ki Mindszenty bíboros ügyében: “A Magyar Nemzeti Kormány megállapítja, hogy MINDSZENTY JÓZSEF bíboros hercegprímás ellen 1948- ban indított eljárás minden törvényes alapot nélkülözött, az akkori rendszer által ellene emelt vádak alaptalanok voltak. Mindezek alapján a Magyar Nemzeti Kormány kijelenti, hogy Mindszenty prímás ellen elrendelt jogfosztó intézkedések érvénytelenek, minek következtében a hercegprímás minden állampolgári és egyházi jogát korlátozás nélkül gyakorolhatja.-’ NAGY IMRE miniszterelnök” E dekrétum is vád volt a kivégzett Nagy'Imre ellen. S kétségtelen, hogy a Kádár—Münnich—Biszku—Nezvál kormány a régi per és szabadságharcban való szerepe miatt azonnal letartóztatná a hercegprímást, ha elhagyná a budapesti USA követséget, ahol 1956 november 4 óta menedékjog alapján tartózkodik. VOROSHILOV ELMÉNCKEDÉSEI Voroshilov marsall Szovjet-elnök meglátogatta a brüsszeli világkiállítást és hosszabban időzött a magyar és az amerikai pavilonban. Testi épségét nagy rendőri kirendeltség védelmezte. Budapest 1945-ös elfoglalója az újságírók kérdéseire kijelentette, hogy az 1956-os magyar forradalom ‘ nagy bolondság” s hogy Nagy Imre “bolond’’ volt. Nagy Imre kivégzéséről úgy nyilatkozott, hogy az ítélet “túlkemény” volt. Micsoda komédia! Mintha az ítéletet Moszkvában nem ők adták volna ki előre parancsba! Azt, hogy a forradalom bolondság s Nagy Imre bolond volt is csak imperialista hatalmi önteltség mondatja Voroshilovval, nem pedig emberi érzelem. Bolondnak tartja a szabadságharcosokat és Nagy Imrét, mert volt bátorságuk szembeszállni az önkénnyel, amely mögött ott állt a Szovjet világnézeti imperializmusa és a Nyugattól eleve magára hagyott szabadságharcosok harci lehetőségeit iszonyú túlerővel eltörpítő Szovjet haderő. Az amerikai pavillonban folyton a béke szükségességéről karattyolt Voroshilov. Persze ez alatt nem igazi, hanem statusquo békét ért, a mai állapot, a kommunista uralom alatti keleteurópai országok mai sorsának véglegesítését, — hogy aztán annál inkább felbuzdulva folytassák aknamunkájukat újabb országok megkaparintására... A LEGHITELESEBB PRÓBA A N. Y. Times megkezdte Adlai Stevenson volt kétszeres demokrata elnökjelölt beszámolójának sorozatos közlését legutóbbi többhetes oroszországi tanulmányútjáról. Az első két cikk Stevensonnak Kruscsevvel folytatott két és félórás beszélgetéséből ismertet részleteket. Stevenson azt a benyomást nyerte, hogy Kruscsev csak azt tartja más ország ügyeibe való beavatkozásnak, ha a Nyugat a feltartóztatási politikája értelmében meggátolni törekszik a vérontást s a kommunizmus újabb terjeszkedési tervét, de nem tekinti annak, ha ő avatkozik be valahol, mint azt oly könyörtelen kegyetlenséggel a szabadságukért küzdők ezreinek vére hullásával és élete pusztulásával tette Magyarországon. Kruscsev felajánlotta, hogy ő és Stevenson álljanak a magyar nép elé és majd kiderül, melyiküket (a nyugati, vagy a kommunista rendszert) választja? Nem volna sokkal helyesebb, igazabb próba, ha a Szovjet kivonulna és magyar kommunisták és nem-kommunisták állhatnának a nép elé, hogy szabad választáson dönthessen? Miért, hogy Kruscsev 200.000 mongollal és 5.000 tankkal irtatta a magyar népet, csak hogy ily legmérvadóbb próba meg ne történhessék? A magyar és osztrák nép “sógor”-nak tartotta egymást s annak tartja ma is. Sógorság, rokonság között, általában gyako ri a per-patvar, ami ezer év alatt nem hiányzott, az osztrák-magyar portákon sem. Gyűlölet azonban sohasem élt egyik nép szívében sem, a másik iránt. Legtöbb háborúskodásuknak, nem az ellenséges érzület, hanem méltatlan ármánykodók voltak az okai. Az osztrák sógor 1944-45-ben közel egy millió magyarnak nyújtott menedéket, a bolsevizmus ellen, kik közül sokan viszszamentek Magyarországra és sokan a világ minden tájára kivándoroltak, de még jó pár ezren mindig vannak, akik Ausztriában élnek és ott várják Hazájuk sorsának jobbra fordulását! Az osztrák sógor 1956-ban, a szabadságharcot követőleg ismét negyedmillió magyarnak mentette meg az életét, midőn kinyitotta határait és védelmet nyújtott, a bolseviki terror elől menekülő magyaroknak. A szabadságharcosok közül kb. halmi ncezren még mindig Ausztriában élnek, mert a szabad világ nem gondoskodott kivándoroltatásukról. A szegény, kis Ausztria, a most lefolyt évtizedben, a szeretetnek és keresztényi jóakaratnak olyan gyönyörű példáit szolgáltatta a magyarok iránt, hegy azt elfelejtenünk sohasem szabad! És ugyanakkor, a magát kereszténynek mondó és velünk egy birodalmi közösségben élt csehek közül a kommunisták, ugyan mit tettek? Ezek benyomultak Magyarországra és segítették a szovjet terrort! Ezt sem szabad elfelejtenünk! E rövid bevezetőre azért van szükségünk, hogy megérthessük a IV. Károly király Imaliga együttműködését az osztrák “Carl von Habsburg” Imaligával. A Carl von Habsburg Imaliga Ausztriában 1947-ben alakult, azzal a céllal, hogy az osztrák nép szívében nagy szeretetben álló és sok csodától övezett császárnak, szent hírében történt elhalálozása után, mint a Béke fejedelmének és Isten szolgájának közbenjárását kérjék Istennél ügyes-bajos dolgaikban. Az Imaliga gondolata gyorsan terjedt és a karinthiai püspök engedélyt adott működésére. Avatott kezű, lelkes osztrák honleányok és honfiak, az Imaligát Ausztriában kiterebélyesítették, mely él, működik és buzgó imáival szolgálja, hogy Carl von Habsburg elnyerhesse a szentség koronáját. 1848-ban, egy salzburgi magyar csoport, nem tudva a Carl von Habsburg Imaliga működéséről, hasonló céllal megalkotta a: IV. Károly király Imaligát és a Vatikánhoz fordult tanácsért, ahol már a Carl von Habsburg Imaligának ki volt nevezve a hivatalos Postolator ja: dr. Magyary Gyula pápai prelátus személyében. így került kapcsolatba a magyar Imaliga az osztrák Imaligával, s ezen időtől kezdve együtt, közösen szolgálják a szent célt. Az osztrák nép nagy előnyben van, mert szabad országában semmi akadálya az Imaliga szolgálatának, míg Magyarországon vallás és Egyházüldözés folyik, ahol az Imaliga céljaira semmit sem lehet tenni. A menekült magyarság pedig szét van szóródva a nagy világ minden részében. Viszont Imaligánk ilyen nehézségek között is él, dolgozik és imádkozik, hogy nagy Békefejedelmünk könyörögje ki Hazánk felszabadulását! Az osztrák Imaligának elnöknője: Emmy Gehrig, bácsi hölgy. Az Imaliga lelkiatyja: Haugh Károly pápai prelátus, magyar származású. A magyar Imaliga elnöknője: Bernrieder Katalin úrnő, Vörössmarthy Mihály dédunokája, Ujzealandban, lelkiatyja: Nagy József, Forth- Worth-i magyar lelkész. Az Imaligának több csoportja van: Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Írországban, Spanyolországban, O- laszországban, Amerikában és Venezuelában. A két utóbbi magyar csoport. Az imaliga tagok száma kb. egyszázezerre tehető. Az osztrák Imaliga vezetése alatt 1956-ban elkészültek a boldoggáavatási iratok- Az iratok nagy láda terjedelmet ölelnek fel, melyet Haugh prelátus személyesen adott át a Vatikánban. Ott az iratoknak latin nyelvre való átfordítása már megtörtént és remélni lehet, hogy az ügy rövidesen tárgyalásra kerül, hogy nagy Királyunk és Békefejedelmünk elnyerje, az életszentségnek koronáját, hiszen életében tövis koronát viselt fején. Az osztrák Imaliga minden évben egy 80-100 oldalas, szépen kiáll.tott, nyomtatott Évkönyvet ad ki, melyben beszámol az Imaliga évi tevékenységéről s ezenkívül Emmy Gehrig gondoskodik róla, hogy minden évben egy zarándoklatot is rendezzenek Maria-Zellbe, vagy más Kegyhelyre, ahol imádkoznak és meghívott szónokok méltatják nagy Békefejedelmünket. ★ Az 1957. augusztus 17 és 18.án Maria Zellben megtartott zarándoklaton 150 főből álló magyar csoport vett részt, zászlói alatt a kb. 4000 főnyi zarándoklatban. Egész úton magyar énekeket énekeltek és sokan nemzeti viseletben voltak. Az udvarias osztrákok a menetben a magyarokat elsőnek osztották be, ezzel is kimutatva szeretetüket és megbecsülésüket irántunk. Az elhangzott beszédek mindegyike nagy érdeklődésre tarthat számot, külön ki kell emeljük Pater Benda János, osztrák szerzetes beszédét, aki a magyar alkotmányjog és koronázási esküvel indokolta és bizonyította fejtegetéseit. Beszéde magyar fordításban az alábbiakat tartalmazta: “Kedves Zarádokok! Most vonultunk be a Bazilika főkapuján, melynek boltívét a Pápa őszentségének címere díszíti, a Pacelli béke galambja! Az ö jelszava így hangzik: Opus justitiae pax. A béke az igazságosság műve. Igazságosság nem lehetséges igazság nélkül. Az a fény, mit zarándok útunkon hordozunk magunkban, mindkettőt jelenti. Jelenti az igazságosságot és az igazat. Krisztus Urunk önmagáról mondotta: Én vagyok az igazság! És elmondhatjuk Szent Atyánkról, hogy míg Krisztus Urunk az igazságosság napja, addig ö az igazság
