Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-07-15 / 7. szám

1958 július "K R ő N I K A" 7 A ''Népszabadság" tajtékzása Ottó örökös király ellen Funchali iátogatásom (VISSZAEMLÉKEZÉS) Magyarország hóhérainak hi­vatalos lapja, a budapesti “Nép­­szabadság” támadni próbálta íj­­felsége 10 kérdésre adott kiváló válaszát, mely a “KRÓNIKÁ”­­ban és a “Vasárnapi Leveled­ben jelent meg és az emigráció körében — még a nem király­pártiak között is sok elismerést ért el. Igazán restelnénk, ha az a saj­tóorgánum dicsérné és nem tá­madná Őfelségét, az ő szociális, humanisztikus és demokrata gondolkozását. Korlátolt módon ír a “Népsza­badság”, mert Ottó örökös-ki­rályt — a legutolsó koronás ma­gyar király fiát •— önjelöltnek nevezi s aztán rögtön megjegy­zi, hogy ‘Ottóka” nyilatkozata hívei körében ‘örömöt gyújtott’. Már pedig, akinek hívei van­nak, az nem “önjelölt” — ezt mi nem is Kádártól, vagy Mün­­nichtől fogjuk kérdezni és a “Népszabadság’’ nem is gondol­ja, mennyi híve van Őfelségé­nek nemcsak idekünn, hanem odahaza! Az sem igaz, hogy a magyar “nép” a királyt 1921-ben “el­űzte”. Ebben a fontos nemzeti kérdésben soha nem volt nép­szavazás! A detronizációs tör­vény indokolása (mely szerves és elválaszthatatlan függeléke a törvénynek), világosan meg­mondja, hogy ezt a törvényt külső, erőszakos nyomásra hoz­ták meg. (E sorok írója ott volt a parlamentben mint képviselő akkor.) A törvény tehát nem a szabad magyar nép akaratá­ból jött létre. Ez egy törvény elengedhetetlen kelléke: szabad akarat. Ez a feldiktált törvény nem köti a magyar népet. Csak formális parlamenti törlésre van szükség. 1946-ban a köztársaság erő­szakos behozatalánál sem hall­gatták meg népszavazás útján a népet, az Moszkva parancsára jött létre. Az ország tele volt megszálló, zsákmányoló szovjet csapatokkal. Próbálta volna meg valaki felvetni akkor otthon a népszavazás megrendezését! Ez volt a “népidemokrácia”. Ha egy szabad népszavazás döntött vol­na, miként erről Itáliában — a köztársaság mellett — akkor ez a többség lett volna az irányadó. De hol volt és van most a sza­badság a mindnyájunk tulajdo­nát képező Hazában ?! Évszázados magyar szokás volt, hogy az elhúnyt király fiát apja halála percétől megillette a Felség cím. Királyi jogait ter­mészetesen csak a koronázás és a hitlevél kiadása után gyako­rolhatta. Ez alapon illeti meg Dr. Habsburg-Lotharingen Ot­tót a Felség cím! A magyar nép megtisztelte mindig azt, akit-a legelső magyar embernek tar­tott. Mi adjuk meg ez ősi címet, nem ő kívánja. Megadjuk pe­dig nem szolgalelkűségből, ha­nem a felemelt fejű magyar-em­ber tiszteletéből. Hogy pedig Dr. Habsburg Ot­tó hogyan beszél a mi édes ma­gyar anyanyelvűnkön, azt azok ítélték meg, akik valaha vele beszéltek. Amellett, hogy latinul, franciául, németül, angolul és spanyolul beszél és ír. Tessék utánacsinálni! “Meglepően jól érzem otthon magam” — mondja a Népsza­badság munkatársa, — “Ottó nélkül is.” Természetesen ő jól érzi magát és az egész kommu­nista érdekszövetkezet magas fizetésével, autóival, dőzsölései­vel. Ők nem hallják a kivégzet­tek utolsó sóhaját, a bebörtön­­zöttek és az egész ország vég­telen gyűlöletét az ellen a hit­vány kis réteg ellen, mely min­den eddigi arisztokráciánál 100 %-kal vadabbul tobzódik orszá­gunk nyakán. Fél a “Népszabadság” a ter­mészetjog érvényesülésétől, me­lyet őfelsége kíván a szabad or­szágnak, félnek a terrorfiúk, mert annak alapján nincs ret­tegés, aggodalom, nincs ok nél­kül való letartóztatás, nincs zárt tárgyalások utáni kivégzés, hanem teljes egyenlőség és biz­tonság van. Isteni törvények a­­lapján. Fél a ‘Népszabadság” a kol­­chozok megszűnésétől, mert ő­­felsége jóslása szerint a “szabad magyar mezőgazdaság vissza­tér a parasztbirtokok formájá­hoz” — tehát önálló exiszten­­ciák teremtéséhez és el fog tér­ni a kukoricát darálva elvető párttitkárok “agrár-rendszeré­től”. Miként az megtörtént. A teteje ennek a cikknek a vége. Mert a papír türelmes. Azt írja a “Népszabadság”, hogy őfelsége készül a dézsmát és a botot visszahozni... A “Népszabadság” csak egyet feled el: a dézsmát már elvégez­ték a megszálló szovjetkatonák Magyarországon. A botnál pe­dig használatban van a mi ha­zánkban egy helyrehozhatatla­­nabb, rettenetesebb eszköz: a kivégzés, a kötél. •. ★ Ezt a cikket olvassuk fel mindazoknak, akiket egy súlyos félrevezetettség és tájékozatlan­ság tart tőlünk távol. Hogy a kommunisták így rontanak ki a királyság ellen, ■— mutatja, hol látják a terroruralmukkal szemben a legnagyobb ellensé­get: a szociális királyságban. Tegyen ez gondolkodóvá min­denkit. A magyar nép undoro­dik a Rákosik, Szakasicsok, Ká­dárok, Münnichek és Dobik köz­társaságának rémesen kijóza­nító tanulságaiból. KÓRÓDY-KATÓNA JANOS Régi emlékeim között talán egyik legkedvesebb látogatásom Madeira szigetén IV- Károly sír­jánál. Annak idején részt vet­tem egy római zarándoklaton, melyet kis Teréz szentté avatá­sa alkalmával az akkori magyar katolikus lap, a Kereszt újság rendezett. Körülbelül 210-en voltunk za­rándokok, ezeknek nagyrésze magyarokból állott, de volt kö­zöttünk több más nemzetiségű is. Velünk volt három katolikus amerikai magyar pap, Msgr. Eördögh Elemér, Főt. Tóth Jó­zsef és dr. Szabó János, akik a zarándokok lelki vezetői voltak az utazás alatt. Gyönyörű útunk volt a tengeren és első állomá­sunk Madeira szigete volt, ahol Funchalban meglátogattuk bol­dogult IV. Károly király sírját. Huszonhét bérelt autóval men­tünk fel a körülbelül két ezer láb magas hegyre, ahol egy két tornyú, fehérre meszelt temp­lomban nyugszik a mártír király. A régi, kétszáz esztendős templom tágas hajójában há­rom oltár van. A két mellék oltá­rok egyike alatt van a király­sír. A benszülöttek szent gya­nánt tisztelik a volt magyar ki­rályt és mikor érkezésünknek híre ment mind a templom elé siettek, mert attól féltek, hogy a magyar küldöttség azért érke­zett ide, hogy Magyarországra szállítsa el Károly király holt­testét. De mi csakhamar meg­nyugtattuk őket, hogy csak ke­gyeletünk lerovására jöttünk ide. Erre vissza siettek ottho­nukba és nemsokára, mire meg­­kondultak a harangok, ünnepi, fekete ruhába öltözve jöttek vissza és vettek részt, úgyszól­ván teljes számban az istentisz­teleten. Monsignor Eördögh a fő­oltáron, Father Tóth és Father Szabó a mellékoltárokon mutat­tak be szent mise áldozatot, me­lyet a boldogult király lelkiüd­véért ajánlották fel. A szent mi­sék végén azon oltár előtt, ahol Father Szabó misézett és amely alatt a király nyugszik megál­dották azt a két lobogót, melyet az amerikai zarándokok maguk­kal hoztak, a csillagsávos ame­rikai és háromszínű magyar zászlókat. Ezeket Rómába érve a Vatikánba is elvittük, ahol a szent atya, boldogult XL Pius pápa ünnepélyesen megáldotta, s e kettős áldással megszentelt lo­bogókat később Magyarországra érkezve átadtuk Nemes püspök­nek, a Mátyás templom akkori plébánosának, aki azokat a templom történelmi emlékei kö­zé helyezte, azzal az imádsággal, hogy adja Isten, hogy e két zászló ismét, mielőbb szabadon lenghessen az ősi magyar földön. Mikor Funchalban a plébános megmutatta a sekrestyében fel­álított gipsz mintáját az épí­tendő új templomnak, a magyar zarándokok egy kis gyűjtést rendeztek maguk között, hogy minél szebb és ékesebb legyen a magyar király sírhelye és 850 dollárt adtak át ajándékképen erre a célra. Majd megtekintettük az el­húnyt király egykori lakóhelyét a templom közelében lévő villá­ban, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és a madeirái öbölre. A tulajdonos (egy por­tugál grófnő) megmutatta ne­künk azt a szobát, aho a király örök álomra húnyta le szemeit. Érdekes, hogy mindent sértet­lenül megőriztek abban, még a király rózsafüzére is ott van az éjjeli szekrényen, ugyanígy meg­van az az ezüst feszület is, me­lyet a király halála előtt meg­csókolt. A grófné mély meghatottság­gal beszélt az elhúnyt király mély vallásosságáról és megmu­tatta azt a Jézus szíve képet, mely előtt a szentéletű uralkodó naponta imádkozott Magyaror­szágért . .. Meghatva vettünk búcsút a magyar tragédia e gyászhelyé­től és a hegyről leérve a követ­kező táviratot küldtük Lequitio­­ba a királynő őfenségének: “Fenséges Asszony! Az ame­rikai magyarok zarándok cso­portja útban Róma felé, meglá­togatta a vértanú király sírját, ahol imádkoztunk lelkiüdvéért, a királyi családért és Magyar­­ország mielőbbi felszabadulásá­ért. — A királyhű magyarok.” SIPEKI BALÁZS Praktikus segítség a BÉCSI SEGÉLYSZOLGÁLAT UTJÁN' A menekült magyarság közt még igen nagy a nélkülözés és Ínség. Várják a szabad-világi régi, külö­nösen az amerikai magyarság együttérző segítségét! AKI TEHETI, KÜLDJE segítségét EGYENESEN Dr TAUBINGER LÁSZLÓ az Ausztriai Magyar Menekült­­ügyi Szolgálat ismert, érdemes vezetője címére WIEN, III. DITSCHEIMER­­GASSE 3, AUSTRIA. azon megjegyzéssel, hogy mely tábornak, intéz­ménynek, iskolának, egyénnek, vagy család­nak juttassa el küldemé­nyét akár pénz, akár élelmiszer vagy ruha­csomag formájában. Mindent pontosan előírás szerint végez el testvéri készséggel!

Next

/
Thumbnails
Contents