Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
1958 július "K R ő N I K A" 7 A ''Népszabadság" tajtékzása Ottó örökös király ellen Funchali iátogatásom (VISSZAEMLÉKEZÉS) Magyarország hóhérainak hivatalos lapja, a budapesti “Népszabadság” támadni próbálta íjfelsége 10 kérdésre adott kiváló válaszát, mely a “KRÓNIKÁ”ban és a “Vasárnapi Leveledben jelent meg és az emigráció körében — még a nem királypártiak között is sok elismerést ért el. Igazán restelnénk, ha az a sajtóorgánum dicsérné és nem támadná Őfelségét, az ő szociális, humanisztikus és demokrata gondolkozását. Korlátolt módon ír a “Népszabadság”, mert Ottó örökös-királyt — a legutolsó koronás magyar király fiát •— önjelöltnek nevezi s aztán rögtön megjegyzi, hogy ‘Ottóka” nyilatkozata hívei körében ‘örömöt gyújtott’. Már pedig, akinek hívei vannak, az nem “önjelölt” — ezt mi nem is Kádártól, vagy Münnichtől fogjuk kérdezni és a “Népszabadság’’ nem is gondolja, mennyi híve van Őfelségének nemcsak idekünn, hanem odahaza! Az sem igaz, hogy a magyar “nép” a királyt 1921-ben “elűzte”. Ebben a fontos nemzeti kérdésben soha nem volt népszavazás! A detronizációs törvény indokolása (mely szerves és elválaszthatatlan függeléke a törvénynek), világosan megmondja, hogy ezt a törvényt külső, erőszakos nyomásra hozták meg. (E sorok írója ott volt a parlamentben mint képviselő akkor.) A törvény tehát nem a szabad magyar nép akaratából jött létre. Ez egy törvény elengedhetetlen kelléke: szabad akarat. Ez a feldiktált törvény nem köti a magyar népet. Csak formális parlamenti törlésre van szükség. 1946-ban a köztársaság erőszakos behozatalánál sem hallgatták meg népszavazás útján a népet, az Moszkva parancsára jött létre. Az ország tele volt megszálló, zsákmányoló szovjet csapatokkal. Próbálta volna meg valaki felvetni akkor otthon a népszavazás megrendezését! Ez volt a “népidemokrácia”. Ha egy szabad népszavazás döntött volna, miként erről Itáliában — a köztársaság mellett — akkor ez a többség lett volna az irányadó. De hol volt és van most a szabadság a mindnyájunk tulajdonát képező Hazában ?! Évszázados magyar szokás volt, hogy az elhúnyt király fiát apja halála percétől megillette a Felség cím. Királyi jogait természetesen csak a koronázás és a hitlevél kiadása után gyakorolhatta. Ez alapon illeti meg Dr. Habsburg-Lotharingen Ottót a Felség cím! A magyar nép megtisztelte mindig azt, akit-a legelső magyar embernek tartott. Mi adjuk meg ez ősi címet, nem ő kívánja. Megadjuk pedig nem szolgalelkűségből, hanem a felemelt fejű magyar-ember tiszteletéből. Hogy pedig Dr. Habsburg Ottó hogyan beszél a mi édes magyar anyanyelvűnkön, azt azok ítélték meg, akik valaha vele beszéltek. Amellett, hogy latinul, franciául, németül, angolul és spanyolul beszél és ír. Tessék utánacsinálni! “Meglepően jól érzem otthon magam” — mondja a Népszabadság munkatársa, — “Ottó nélkül is.” Természetesen ő jól érzi magát és az egész kommunista érdekszövetkezet magas fizetésével, autóival, dőzsöléseivel. Ők nem hallják a kivégzettek utolsó sóhaját, a bebörtönzöttek és az egész ország végtelen gyűlöletét az ellen a hitvány kis réteg ellen, mely minden eddigi arisztokráciánál 100 %-kal vadabbul tobzódik országunk nyakán. Fél a “Népszabadság” a természetjog érvényesülésétől, melyet őfelsége kíván a szabad országnak, félnek a terrorfiúk, mert annak alapján nincs rettegés, aggodalom, nincs ok nélkül való letartóztatás, nincs zárt tárgyalások utáni kivégzés, hanem teljes egyenlőség és biztonság van. Isteni törvények alapján. Fél a ‘Népszabadság” a kolchozok megszűnésétől, mert őfelsége jóslása szerint a “szabad magyar mezőgazdaság visszatér a parasztbirtokok formájához” — tehát önálló exisztenciák teremtéséhez és el fog térni a kukoricát darálva elvető párttitkárok “agrár-rendszerétől”. Miként az megtörtént. A teteje ennek a cikknek a vége. Mert a papír türelmes. Azt írja a “Népszabadság”, hogy őfelsége készül a dézsmát és a botot visszahozni... A “Népszabadság” csak egyet feled el: a dézsmát már elvégezték a megszálló szovjetkatonák Magyarországon. A botnál pedig használatban van a mi hazánkban egy helyrehozhatatlanabb, rettenetesebb eszköz: a kivégzés, a kötél. •. ★ Ezt a cikket olvassuk fel mindazoknak, akiket egy súlyos félrevezetettség és tájékozatlanság tart tőlünk távol. Hogy a kommunisták így rontanak ki a királyság ellen, ■— mutatja, hol látják a terroruralmukkal szemben a legnagyobb ellenséget: a szociális királyságban. Tegyen ez gondolkodóvá mindenkit. A magyar nép undorodik a Rákosik, Szakasicsok, Kádárok, Münnichek és Dobik köztársaságának rémesen kijózanító tanulságaiból. KÓRÓDY-KATÓNA JANOS Régi emlékeim között talán egyik legkedvesebb látogatásom Madeira szigetén IV- Károly sírjánál. Annak idején részt vettem egy római zarándoklaton, melyet kis Teréz szentté avatása alkalmával az akkori magyar katolikus lap, a Kereszt újság rendezett. Körülbelül 210-en voltunk zarándokok, ezeknek nagyrésze magyarokból állott, de volt közöttünk több más nemzetiségű is. Velünk volt három katolikus amerikai magyar pap, Msgr. Eördögh Elemér, Főt. Tóth József és dr. Szabó János, akik a zarándokok lelki vezetői voltak az utazás alatt. Gyönyörű útunk volt a tengeren és első állomásunk Madeira szigete volt, ahol Funchalban meglátogattuk boldogult IV. Károly király sírját. Huszonhét bérelt autóval mentünk fel a körülbelül két ezer láb magas hegyre, ahol egy két tornyú, fehérre meszelt templomban nyugszik a mártír király. A régi, kétszáz esztendős templom tágas hajójában három oltár van. A két mellék oltárok egyike alatt van a királysír. A benszülöttek szent gyanánt tisztelik a volt magyar királyt és mikor érkezésünknek híre ment mind a templom elé siettek, mert attól féltek, hogy a magyar küldöttség azért érkezett ide, hogy Magyarországra szállítsa el Károly király holttestét. De mi csakhamar megnyugtattuk őket, hogy csak kegyeletünk lerovására jöttünk ide. Erre vissza siettek otthonukba és nemsokára, mire megkondultak a harangok, ünnepi, fekete ruhába öltözve jöttek vissza és vettek részt, úgyszólván teljes számban az istentiszteleten. Monsignor Eördögh a főoltáron, Father Tóth és Father Szabó a mellékoltárokon mutattak be szent mise áldozatot, melyet a boldogult király lelkiüdvéért ajánlották fel. A szent misék végén azon oltár előtt, ahol Father Szabó misézett és amely alatt a király nyugszik megáldották azt a két lobogót, melyet az amerikai zarándokok magukkal hoztak, a csillagsávos amerikai és háromszínű magyar zászlókat. Ezeket Rómába érve a Vatikánba is elvittük, ahol a szent atya, boldogult XL Pius pápa ünnepélyesen megáldotta, s e kettős áldással megszentelt lobogókat később Magyarországra érkezve átadtuk Nemes püspöknek, a Mátyás templom akkori plébánosának, aki azokat a templom történelmi emlékei közé helyezte, azzal az imádsággal, hogy adja Isten, hogy e két zászló ismét, mielőbb szabadon lenghessen az ősi magyar földön. Mikor Funchalban a plébános megmutatta a sekrestyében felálított gipsz mintáját az építendő új templomnak, a magyar zarándokok egy kis gyűjtést rendeztek maguk között, hogy minél szebb és ékesebb legyen a magyar király sírhelye és 850 dollárt adtak át ajándékképen erre a célra. Majd megtekintettük az elhúnyt király egykori lakóhelyét a templom közelében lévő villában, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és a madeirái öbölre. A tulajdonos (egy portugál grófnő) megmutatta nekünk azt a szobát, aho a király örök álomra húnyta le szemeit. Érdekes, hogy mindent sértetlenül megőriztek abban, még a király rózsafüzére is ott van az éjjeli szekrényen, ugyanígy megvan az az ezüst feszület is, melyet a király halála előtt megcsókolt. A grófné mély meghatottsággal beszélt az elhúnyt király mély vallásosságáról és megmutatta azt a Jézus szíve képet, mely előtt a szentéletű uralkodó naponta imádkozott Magyarországért . .. Meghatva vettünk búcsút a magyar tragédia e gyászhelyétől és a hegyről leérve a következő táviratot küldtük Lequitioba a királynő őfenségének: “Fenséges Asszony! Az amerikai magyarok zarándok csoportja útban Róma felé, meglátogatta a vértanú király sírját, ahol imádkoztunk lelkiüdvéért, a királyi családért és Magyarország mielőbbi felszabadulásáért. — A királyhű magyarok.” SIPEKI BALÁZS Praktikus segítség a BÉCSI SEGÉLYSZOLGÁLAT UTJÁN' A menekült magyarság közt még igen nagy a nélkülözés és Ínség. Várják a szabad-világi régi, különösen az amerikai magyarság együttérző segítségét! AKI TEHETI, KÜLDJE segítségét EGYENESEN Dr TAUBINGER LÁSZLÓ az Ausztriai Magyar Menekültügyi Szolgálat ismert, érdemes vezetője címére WIEN, III. DITSCHEIMERGASSE 3, AUSTRIA. azon megjegyzéssel, hogy mely tábornak, intézménynek, iskolának, egyénnek, vagy családnak juttassa el küldeményét akár pénz, akár élelmiszer vagy ruhacsomag formájában. Mindent pontosan előírás szerint végez el testvéri készséggel!
