Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
6 "K R Ó N I K A" 1958 jjuiius Lourdesben csodát kértem Régóta készültein Lourdesbe. Egy megmagyarázhatatlan lelki vágy sarkallt erre, alig vártam, hogy láthassam azt a helyet, ahol száz esztendővel ezelőtt megjelent fizikai testben az Üdvözítő szent anyja, Mária S azóta is érezteti lelki jelenlétének hatását. Úgy hittem, hogy azon a helyen, a kételkedő emberek által sokat vitatott túlvilágból kivirágzott és valósággá vált egy darabka. S aki oda elzarándokol, az megízleli a Menyország előízét. Az volt az előérzetem, hogy ha oda mehetek, én is betekinthetek Lourdes ablakán át abba a túlvilágba, amely szebb, jobb és nemesebb ennél, amelyben élünk. De ezenfelül mást is akartam én Lourdesben: A csodák szent földjén egy nagy csodát kérni Máriától. Azonban egy nagy kérdés merült fel: Hogyan juthatok el én Lourdesbe? Én, az ágrólszakadt, menekült diák? S a Jóisten segített ezen is, mert rendelt számomra jótevőt, jószívű nővérem személyében, aki felajánlotta nekem a lourdesi búcsújárás költségeinek fedezését. így aztán elérkezett a várva-várt pillanat: A Pirenneusok gyönyörűszép vidékén tovarobogó sebesvonatunk lelassít és megáll, mire nagy mozgolódás keletkezik a vonat utasai között. Sokkal nagyobb, mint az előző állomásokon- Itt leszállni készült mindenki. Megérkeztünk Lourdesbe. Én is az elsők közé tartozom azok közül, akik újra forgalmastá tették a hosszú hetek óta elnéptelenedett szentélyt. Hiszen a válságos algir-francia helyzet, az egyre megismétlődő vasúti sztrájkok és kirobbanni készülő francia polgárháború hovatovább fenyegetőbb veszélye miatt szüneteltek egy idő óta a zarándoklatok. Dei ki is merészelt volna ilyen körülmények között Franciaországba utazni? Senki, akinek ép esze volt. A római olasznyelvű rádió, még a válság kezdetén bejelentette, hogy “In Francia tutti gli stranieri hanno fatto la Valigia.” Franciaországból az összes idegenek készülnek elmenekülni. Le is volt állva az idegenforgalom s a vonatok üresen szaladgáltak mindaddig, amíg De Gaulle tábornok kezébe nem vette hazája sorsának irányítását. Ekkor azonban elevenedni kezdett az elárvult lourdesi szentély is, akárcsak a méhkas a visszatérő szép időjárás hatására tavasszal. S hogy érdekesebb legyen a dolog, odaérkezésem után egy nappal katonaság árasztotta el, szállta meg a várost és a szentélyt. De milyen katonaság? Olyan hadsereg volt ez, amelynek katonái nem fegyvert, hanem rózsafüzért és égő gyertyát tartottak a kezükben s csatakiáltásként, az esti gyertyás-körmeneten egyre ezt ismételték áhitatos meghatottsággal: “Ave, ave, ave Marié!” A szabad világ országaiból nemzetközi katonazarándoklat volt ez június 14, és 15.-ére, nagyszerű megrendezésben. Számuk kereken harmincezer volt, közöttük magasrangú tisztek és táboripapokkal. Többek között ott volt Franciaország marsallja Juin, és a francia hadsereg tábori vikárius-generálisa Feltin bíboros párisi érsek is. Ez az impozáns katonaáradat úgy magábaolvasztotta az akkorra odaérkező tízezernyi polgári zarándokot, akik főképp O- lasz- és Németországból jöttek, akárcsak az esőcseppet a tenger. Márcsak katonát lehetett ott látni: Negyvenezer imádkozó, gyónó, áldozó áhitatos katonát. Rendkívül megható látvány volt. Én a szent-helyre való megérkezésemkor legelőször a hármas bazilika alsó templomába siettem, mert ott véltem látni azt a helyet, ahol 1858-ban több ízben megjelent Bernadettnek a Szűzanya. De tévedtem, mert kívül a bazilikán, a bazilika tövében lévő kőszikla oldalában, szabad téren van ma is az a barlang, úgy, ahogy volt akkor, amikor megjelent ott a Boldogasszony. Végre ott •találtam magam a barlang előtt a "többi térdelő és áhitatba-merült hívő között. Az embert megdöbbenti annak a vonzó s kedves helynek az egyszerűsége. Éppen olyan kősziklaüreg az is, mint amilyent ezer felé lehet látni a világon. Legfeljebb ez abban különbözik a többitől, hogy megfeketedett az ott égő milliónyi gyertya füstjétől, amit a zarándokok gyújtanak Mária tiszteletére. Azon a helyen, ahol száz évvel ezelőtt megjelent az égi tünemény, Mária, egy embernagyságú fehér Madonna szobor áll. Feje körül franciául ezzel a felirattal: “Je suis le Immaculate Conception” — Én vagyok a .Szeplőtelen Fogantatás. Mert ezekkel a szavakkal mutatkozott be ő az imádkozó kis pásztorlánynak, Bernadettnek. Hogy mit éreztem én ott, ezekben a percekben, annak leírására nem vállalkozom, mert a legékesebb szavak is csak dadogással volnának egyenlők. Ilyen érzelmeket csak átélni lehet, de leírni soha. Lourdesben már sok-sok csoda történt az elmúlt száz esztendő alatt. S nap-nap után csodáért imádkoznak, csodát várnak most is azok, akik oda elzarándokolnak messzi országokból és vidékekről, illetve úgy szállítanak oda külön kórház-vonatokon. Csodát várnak ott nemcsak azok a gyógyíthatatlan betegek, akik fizikai bajban sínylődnek, de a leki betegek, sőt egészségesek is. Ott mindenki csodára éhes. Mindenki csodát vár a csodák szent helyén, mert Lourdesben semmi sem lehetlen! S ez nemcsak hogy nem bűn, de még hiba sem. Hiszen Krisztus Urunk is kijelentette az evangélium tanúsága szerint, hogy a hívőnek minden lehetséges. Én is hiszek az Isten mindenhatóságában! Hiszek a csodákban is. S mert hiszek, azért én is egy nagy csodát kértem a Nagyasszonytól, aki ott lelkileg mindig jelen van. Kérésem teljesítése fejében Ígértem is neki valamit, ami nem közönséges dolog! Nem is magánügyem, hanem egy szent-, nagy közös ügy. Mindenki ügye, aki lelkén viseli az árva, elárult magyar nép sorsát, a Kárpátmedence történelmi Magyarországának és összes népeinek ügyét, sorsát, jövőjét. A lourdesi kihallgatáson nemcsak a magam nevében beszéltem, hanem mindazon milliók nevében is, akiknek ugyanaz a vágya, ami nekem s akik nem mehetnek el személyesen Lourdesbe. Kértem először is a Nagyasszony oltalmát mindannyiunk számára. Kértem, hogy járjon közbe szent Fiánál érettünk. A mindennapi kenyerünkért, fizikai és lelki táplálékunkért. I- mádkoztam egészségért, a fogságban, bajban, betegségben sínylődőkért. Türelemért, kitartásért s előrehaladásért a jóban. Imádkoztam több hitért, több jóakaratért, több testvéri szerétéiért, mert mindnyájunkra ráfér... Szegények. elesettek, MAGYAR VÍVÓBA JNOKSÁGI SIKEREK Az AMERIKAI VIVŐ SZÖVETSÉG rendezésében június 29. és július 5. között folytak le az Egyesült Államok 1958. évi országos vívóbajnoksági versenyei a new yorki Hotel Commodore termeiben. A MAGYAR NEMZETI SPORTSZÖVETSÉG kötelékébe tartozó Magyar Nemzeti Vívó válogatott tagjai a bajnokságon teljes számban indultak el. A válogatott csapat kapitánya és edzője Jekelfalussy - Pillér György olimpiai bajnok volt. A magyar vívóknak nemzetközileg elismert tekintélye elmondotta, hogy a vívó sport, melyet az Egyesült Államokban a magyar vívók tettek népszerűvé, egyre több hívet talál az amerikaiak és különösen az amerikai hadsereg tagjai körében. A csapatbajnokságon résztvevő csapatok közül mindegyiknek magyar edzője van. A legnagyobbaknak, így a PANNONIA A.C. (San Francisco) az edzője Jekelfalussy-Pillér György, a Samtelli csapat (New York) edzője a szintén világhírű Santelli György és végül a Csiszár csapat edzője (Philadelphia) Csiszár Lajos. A kardvívó bajnokságon első helyen Santelliék hat győzelemmel, második helyen Csiszárék Öt győzelemmel és harmadik heelárvultak vagyunk. De mindezek felett egy nagy-nagy csodát kértem Boldogasszony Anyánktól: Éspedig rabságban sínylődő s szétdarabolt édes Szülő Hazánk, Magyarország felszabadítását. Az egész történelmi Magyarország feltámasztását. Hogy független és szabad lehessen. Minden lakója boldog lehessen. S keresztény, nemcsak mondott, hanem valóságos keresztényi erkölcsökön nyugvó biztonságos életet élhessen. S az egyesülés felé haladó Nyugat-Európának felszabadult hazánk erős, hasznos tagállama lehessen a saját kultúrájának és régi hagyományainak megőrzése s fejlesztése mellett-Kérésem teljesítéséért azt ígértem Máriának, hogy amikor kieszközli Istentől a kért nagy csodát, két nagy hála-zarándoklatot fogok rendezni tiszteletére. Az egyiket a szabadvilágban elszéledt magyarokból Csíksomlyóra, Máriaradnára, Mária- Pócsra és Mária-Remetére. A másikat otthoni magyarokból s más ajkú testvéreinkből fogom megszervezni és levezetni Máriaceilbe, Lourdesbe, Loretoba és Fatimába. Aki olvasóim közül egyetért velem, az csatlakozzék már most egy-egy Ave Mária áhitatos elimádkozásával. Bécs, 1958 jún. 18. K.A. egyet, halig. (Hazai hozzátartozóim védelmében, nevemet a Tisztelt Szerkesztőségre bízom.) lyen a Pannonia két győzelemmel és hat vereséggel végzett. A győző csapat tagjai között Kwartner Constance (USA) három, Worth (Vitéz) György (magyar) kettő, és PALLAGHI Csaba (magyar) egy győzelemmel fejezték be döntő mérkőzéseiket. Az Egyesült Államok egyéni kardvívó bajnokságát első helyen MAGAY Dániel, 1956-ban a kardvívás olimpiai bajnoka és 1957-ben az USA bajoka, második helyen dr. Nyilas Tibor, az Egyesült Államok 1956. évi kardvívó bajnoka és végül a harmadik helyen örley Szabolcs végzett. Az 1958. évi kardvívó világbajnokságok aug. 17-30 között kerülnek sorra Philadelphiában. A MAGYAR NEMZETI SPORTSZÖVETSÉG részéről dr. Telegdy György közölte, hogy a Sportszövetség, nyolc hontalan magyar vívó indulását biztosította a világbajnokságokon, akik a versenyeken magyar színekben fognak indulni. A világbajnokságon egyébként a vasfüggöny-mögötti nemzetek és esetleg Magyarország is indulni fog. (S. L.) LEGÚJABB ELŐFIZETÉSEK: M. E. Cleveland $5.00; M. P. Gy. Páris $2.00; Rev. R. J. Betlehem $2.00; H. F. Philadelphia $2.00; F. M. Toronto $2.00.
