Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-07-15 / 7. szám

1958 julius "KRÓNIKA 5 Az Egyesült Nemzetek a mérlegen A keleti események követ­keztében az Egyesült Nemzetek ismét a világérdeklődés köz­pontjába került. Hogy helyesen lássunk e korkérdésben, össze­foglaljuk a helyes tájékozódás szempontjait. Állásfoglalásunkat nem be­folyásolhatja pillanatnyi érze­lemhullámzás, elfogultság, ha­mis szüklátókörüség átmeneti felhevültség, propagandisztikus beállítottság. 1. A népek világszervezete manapság elengedhetetlenül szükséges, mert majdnem min­den probléma nemzetközi jelle­gű, amit sikeresen csak a népek összefogásával lehet megoldani. Ezért az ilyen szervezet önma­gában a legemberibb és legke­resztényebb gondolat. 2. A népek világszervezeté­nek első konkrét formája a Népszövetség volt. Ennek csőd­je után alakult az Egyesült Nemzetek. Mint emberi és ke­resztény eszmének megvalósu­lását célzó intézmény, az. Egye­sült Nemzetek önmagában véve ezért kívánatos, szükséges és a Népszövetség bukása után csak örömmel volt üdvözölhető. 3- Minden emberi intézmény magán hordozza az eredeti bűn­nel terhelt és társadalmi vo­natkozásaiban is egyensúlyát vesztett ember hibáit, terhelt­ségeit, korlátoltságait és fogya­tékosságait. Az emberi töké­letlenség azonban szerfelett megnyilvánul, bénitólag hat az Egyesült Nemzetekben. 4. Charter-e nem rosszabb mint volt a Népszövetségé? Mindenesetre korunk lelkülete tükröződik benne. Főleg abban a felfogásban, amely az államok­nak még mindig korlátlan szu­­verénitást tulajdonit, ami azt jelenti, hogy az államok az e­­gyüttmüködésben is kizáróla­gosan csak a maguk érdekét hajhásszák. Vagyis az együtt­működésben nem a történelmi szükségességben megnyilvánuló természeti igény kötelezettségét vállalják, hanem csak saját céljaik elérésének egy eszközét. Az Egyesült Nemzetek ezért nem nemzetek feletti közösség, hanem népek koalíciós szövet­sége. Nincs tagjait a törvény erejével kötelező hatalma, hatá­rozatának kivitelezése teljesen az egyes államok akaratától függ, ahogy Eisenhower mutat rá a Kongresszus előtt: “Egyip­tomban azért volt képes ered­ményt elérni, mert olyan kor­mányokkal és népekkel volt dolga, amelyek tiszteletben tartják az emberiségnek az E- gyesült Nemzetek Közgyűlése által kifejezett véleményét. De Magyarország ügyében más volt a helyzet. A .Szovjetunió megvétózta a Biztonsági Tanács azon határozatát, amey a Szov­jet haderő visszavonását köve­telte Magyarországról. És rideg közönyt mutatott a Közgyűlés javaslataival, sőt rosszalásával szemben is,” 5. Az idők követelményei mutatják, hogy a népek világ­­szervezetének e téren feltét­lenül előbbre kell haladnia. Ez nem azt jelenti, hogy a népek világszervezete világkormány, az államok önállóságát teljesen megszüntető és elnyelő moloch­­állam legyen, hanem azt, hogy nemzetekfeletti federációs szer­kezetével a legfőbb nemzetközi kérdésekben törvényhozói-birói­­végrehajtói főhatalommal ren­delkezzék. Erre azonban ma még aligha vagyunk érettek. 6- Sokan ezért átmeneti ja­vítást: az Egyesült Nemzetek reformját sürgetik, amelyre a Charter is ad törvényes lehe­tőséget. Az ilyen irányú kez­deményezések azonban csirájá­ban megbuktak. 7. így marad a puszta tény: az Egyesült Nemzetek a maga jelen valóságában. Meg kell je­gyeznünk, hogy máris sokkal előbbre lennénk, ha csak a Char­ter-e előírásait tartanák meg be­csületesen és jószándékkal. Hiszen ez pl. tartalmazza, hogy a tagok tisztelik az egyenjogú­ság elvét, a népek önelhatáro­zásának jogát, nemzetközi el­lentétekben tartózkodnak az erőszak használatától, amely a másik állam területi vagy poli­tikai épsége ellen irányul, stb. Az Egyesült Nemzetek tragé­diája azonban éppen az, hogy még ez az ünnepélyesen vállalt szerződés is csak Írott malaszt maradt. 8. Ennek főoka pedig a Szovjet, amely a “népek legele­mibb szabályait” (XII. PIUSZ szavai) sem tartja meg, pél­dátlan nemzetközi banditaként viselkedik s javíthatatlanul go­nosz, ahogy az újabb esemé­nyek újra igazolták. Ezért az Egyesült * Nemzetek a ketté­osztott világ megnyilvánulása és ütközőhelye. Tehetetlen, mert a .Szovjet teljesen meg­bénítja a népek többségének a­­karatát, ahogyan Eisenhower nyíltan kimondotta a kon­­greszus előtt: “az Egyesült Nemzetek nem teljesen megbíz­ható védője a szabadságnak, amikor a Szovjet ambícióit é­­rintő ügyről van szó.” (Times, January 14, 1957, p. lő.) 9- De van más oka is : a többi népek egységének a hiá­nya. A Szovjet mindig talál köztük cimborát és támogatót. A népek egységesen nem álla­nak ki a világ ellensége ellen. Az Egyesült Nemzetek Közgyű­lésén a magyar ügyben történt szavazások igazolják ezt. India pl. tartózkodott a szavazástól akkor is, amikor a Közgyűlés csapatainak Magyarországról való kivonására szólította fel. Vagyis az Egyesült Nemzetek­ben, amely lényegében békein-Jűnius utolsó hetében tartot­ta VII. évi összejövetelét a C.E.­­D.I. (Centro Europeo de Docu­mentation a Információn — Európai Felvilágosító Központ) a világhírű Escorial évszázados falai közt. A szervezet célja a keresztény és szociális világné­zeti pártok-, nemzetekfeletti e­­gyüt lm üködésének előmozdítása a közös európai örökséget fe­nyegető kommunista ciláig ve­széllyel szemben. Kilenc nyu­gateurópai nemzet képviseltette magát több, mint 150 kiküldöt­tel, a politikai, tudományos és gazdasági élet kiválóságai kö­zül. Francia részről Rocbereau miniszter és Revers volt vezér­kari főnök, német oldalról Mer­­katz miniszter és jaeger a biro­dalmi gyűlés alelnöke, spanyol részről Artajo volt külügymi­niszter voltak a legkiemelke­dőbb személyiségek. A kon­gresszus elnöke Ottó örökös­­király, aki amellett, hogy irá­nyít ólag hatott a teljes ülési és bizottsági tanácskozásokra, a záróülésen négy nyelven mon­dott nagyhatású beszédében fog­lalta össze a kongresszus ered­ményeit. Az idei tanácskozás alapté­mája az “Europa-afrikai szoli­daritás'” volt, abból az elgondo­lásból kifolyólag, hogy a szov­jet imperializmus legújabban Afrikán keresztül igyekszik a tézmény, együtt ülnek a béké­sek, a háborúskodók az azok, a­­kik meglapulnak a világra sza­kadó barbárság láttán is. Az Egyesült Nemzetek nehézségei nem csak a Szovjet számlájára írandók. Hibásak a népek is, a­­kik engedték a helyzetet igv el­mérgesedni. Ezért sürgeti XII. Fiusz pápa 1956 Karácsonyán is a népek egységes állásfoglalá­sát a gonosszal szemben. 10. Ez a magyarázata, hogy az Egyesült Nemzetek saját célkitűzését: a világbéke és biz­tonság fenntartását és megvé­dését nem tudta megvalósítani- Csak “unfinished business”-! csinált Koreában, Izráel-Arab kérdésben, a lefegyverzésben semmire sem ment, a magyar ügyben pedig teljesen tehetet­lennek bizonyult. A puszta va­lóság láttán nem lehet kertel­ni. A jelen világ - helyzetben az Egyesült Nemzetek az igazi békét és biztonságot nem biz­tosítja és nem is tudja bizto­sítani” -vallja a tudós jezsuita, V. Daues a Szenátus Lefegy­verzési Albizottsága előtt (Cath- Herald. Citizen, December 29, 1956, p. 9). Magyarország ö­­gye akkor jutott tragikus holt­pontra, amikor kizárólag erre az Intézményre bízták megse­gítését. 11. A mondottak alapján alig Nyugatot oldtdba támadni. A magas színvonalú vitát az örökös-király mindenre kiterje­dő, állam férfiúi látókörrel ve­zette. Fejtegetéseiből többlte­­lyütt kiviláglott azon, évtizedek óta hangoztatott korszerű, bel­politikai alapnézete, hogy minden szociális reformot, minden népjóléti fejlődést szankcionálni kell, ha azt a parlamentáris népakara­ti többség magáévá teszi. A Szintén érdekessége volt a kongresszusnak Marosy Ferenc madridi követ felszólalása, a­­mikor drámai szavakkal utalt arra, hogy mialatt távoli világ­részek felvirágoztatásáról fo­lyik a vita, Európa közepén és keletén 100 millió ember a szovjeturalom alatt a régmúlt idők afrikai négereinél is szo­morúbb rabszolga sorban szen­ved. Az 56-os magyar felkelés megmutatta, hogy a vasfüggöny mögötti népek ma is a Nyugat lelki szövetségesei. Tartsátok ébren a felszabadítás remén y­­tüzét, — mondotta, — mert ha valaha elveszítenétek azt a szel­lemi és anyagi erőtartalékot, a­­mit a rabnemzetek együttérzé­se jelent, Afrika és Amerika minden kincse sem pótolja majd azt a veszteséget, amit ez az el­tolódás a kelet-nyugati mérleg­ben maga után vonna. érthető, hogy egyesek minden feltétel nélkül bizalmukat az E. N.-be helyezik. XII. Piusz pápa mellette van, de nem a mai for­májában. 1956 karácsonyán megrótta tagjait, akik a Char­terben vállalt abszolút értékek védelmére sent voltak képesek. Rámutat, hogy annak a népek szervezetének, amely hatéko­nyan és becsületesen akarja célkitűzését munkálni, megfelelő tekintéllyel kell rendelkeznie, a­­mely minden jogtiprást mega­kadályoz és elfojt. 12. Mi a kilátás? Éppen ezt nem lehet tudni. Ez a jövő rejtélye, titka és problémája. A Szovjet vagy viszonylagosan merészkedik. Ebben az esetben vagy tűri tovább a világ a sza­lámi taktika nemzetközi bra­vúrjait, vagy pedig megfékezé­sébe fog. Hogy ez is lehetséges, mutatja Eisenhower lépése a közelkeleti kérdésben. Pesszi­mizmusra azonban nincs ok. Az ember történelmi feladata mindig ez: a rosszal szemben győzelemre vinni a jót- 1958- ban különösen ez! A csalódott de szebb világért lelkesülő Á- dámnak ma különösen szól az Atyai biztatás: “Ember küzdj és bízva bízzál! DR. MIHÁLYI GILBERT O. Praem. Ottó örökös király elnökölt az Escoríali Kongresszuson

Next

/
Thumbnails
Contents