Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
4 KRÓNIKA" 1958 jjulius essék szó: megjárták a magyar Kálváriát, holott végigélhették volna életüket vidám becstelenségben is. Majd az egység kérdésére térve, hangoztatja dr. Eckhardt, hogy nemzeti egység csak áldozatvállalásból születhet. Az otthoniak ebből már kivették részüket, — úgymond a levél, — most az emigráción a sor! Kállay Miklós kiemeli rövidebb levelében, hogy Nagy Imre és társai elkülönültek a kommunistáktól, amikor engedelmeskedtek a magyar nép akaratának, s azt végre akarták hajtani. Nekünk idekint ezt a népakaratot kell szolgálni. Ha lesz magyar egység, 1956 szabadságharca fogja megteremteni. A régi amerikai magyarság megalkotta a maga egységét, kövessük példáját. Az egység megteremtése érdekében szólaltak fel: Msgr. Maiina Gyula volt kárpátaljai kormánybiztos, az elszakított országrészek magyarsága nevében, Vidovics Ferenc, aki hangsúlyozta, hogy ma is Mindszenty József Magyarország nagy mártir-hercegprímása az igazi, történelmi vezér, dr. Márk Béla, a műsorvezető dr. Török Lajos és mások. A Bartók Kamarakórus Nt. Hamza András vezetésével énekelt. Végül több határozati javaslatot fogadtak el az egységről és a Szovjet elleni erélyesebb akciók Washingtonban való sürgetéséről. A halálos ítéleteket a felbujtó mondta ki... IS agy Imre és társainak állami legyilkolása, a Szovjet e vérengző brutalitása nemcsak Magyar• orszg, (le Lengyelország és a többi, netán ficánkolásra kedvet érző rabország számára is megfélemlítés kívánt lenni. A Szovjet megfélemlítette Gomulkát, a lengyel diktátort is. Gomulka nemrég még Belgrádban járt és ölelkezett Titoval, de azóta megfordult a moszkvai szél járás és most igyekszik menteni az irháját, elítéli Nagy Imrét és támadja a Nyugatot és Ti tót. A sztálinisták nagy visszatérése, “come back”-je van folyamatban, illetve valójában a kommunizmus alatti országok legtöbbjében nem is buktak le soha. A sztálinizmus magában a Szovjetben is diadalmaskodni kezd enyhébb irány-árnyalatok felé való hajlam, “revizionizmus” felett. Nagy Imre és társainak kivégzése azt mutatja, hogy Kruscsev mindenféle kapkodás, közte Sztálin lefokozása után, mégsem tud mást, mint Sztálint követni. A kommunizmus csak terror diktatúrával állhat fenn. Újólag kiderült, hogy kompromisszum nem lehetséges vele. Gomulkának ez a mostani önmegalázkodása, önmegtagadása is mutatja, hogy a Bibó Istvánoktól és másoktól emlegetett “kiegyezés a Szovejettel” valami se nem kommunizmus, se nem demokrácia felemás alakulatban — áltató fantazmagóriánál nem egyéb. A rabországokban a Szovjet a kommunizmus és diktatúra lényegéből és létbiztonságából önként sohasem ad fel semmit. Nemcsak a Bibó Istvánok elgondolásai nem reálisak, de befellegzett “a kommunista rendszert fenn tartani, csupán demokratikusabbá tenni” jelszavú “revizionistáknak” is. A halott, elvakult és bestiálisán vérengző Sztálin legyőzte ócsárlóját, Kruscsevet és a revizionizmust. Nagy Imre és társainak kivégzése ennek . a szabad emberiség számára oly gyűlöletes és nyugtalanító győzelemnek manifesztációja volt és Kruscsev örülhet, hogy kommunista szempontból elkövetett nagy bakklövései dacára úgy látszik baj nél kül ússza meg kártevő hibáit. Párlklikkje nagy próbát állt meg és akik kiismerik magukat a kommunista doktrínákban, tudják csak, Kruscsev mennyire eltért azoktól, csupán mert meg akti tu mutatni, hogy “új seprő jobban seper”, mégpedig nem kisebb kommunistával, mint magával Sztálinnál szemben . . . •k Az egész bajt maga Kruscsev okozta, mikor fejébe vette, hogy appeasolja Titot, mert szerinte Sztálin rosszul csinálta vele a dolgot. Elment 1955 nyarán Bulganin marsall miniszterelnökkel Canossát járni Belgrádba és Tito csak mosolygott a Kreml urainak buzgó bocsánatkérésein, mialatt Sztálin buzgón forgott a moszkvai Vörös-téri mauzóleumban lévő koporsójában. De Kruscsev még tovább is elment. írásba adta Titonak, hogy “minden ország a maga sajátos adottságai szerint építheti” a kommunizmust, amivel voltakép óriási eretnekséget követett el a lenini és sztálini or todox felfogással szemben, timely nemzetközi egységes osztályharcos frontot ír elő. Csaknem oly nagyot, mint Tito, aki ‘1948-ban, (nyilván az akkor deklarált pénzosztó Marshall terv hatása alatt is,) függetlenedett s már arra gondolt, mily mulatságos idea, hogy az individualista Nyugat dollárjaival támassza alá a jugoszláviai kommunizmus létét. Kruscsevnek taktikai okokból elkövetett eretnekségénél még szerencséje volt, hogy Gomulkát sikerült idejében megfé keznie és megfélemlítenie és Magyarországon kívül más kommunizmus alatti ország nem telt kísérletet a Titonak engedélyezett formula felhasználására. Sem a romániai, sem a csehszlovákiai, sem a bulgáriai, sem a keletnémet, sem az albán kommunisták nem adták fel sztálinizmusukat. Szélesebb látkörű kommunisták voltak, mint maga a mindenható Kruscsev és tudták, hogy a Titonak tett engedmény nemcsak ostobaság, de elöbb-iitóbb nagyon meg is bőszszulhatja magát és nem lelhet hosszú életű. Csak Nagy Imre vette komolyan a Tito formulát és követte is. Emiatt Kruscsev ellen zúdultak a moszkvai ős-sztalinista vezetők, Mólót övék, de a kínai vezetők, Mao és társai is, akik ortodoxaid), megcsontosodottabb doktrinérek a moszkvaiaknál is. (Mindig kétségbevontuk az egykori Labor Party kormány azon kifogása helyességét, hogy azért volt ésszerű elismernie a kínai kommunista kormányt, mert ezáltal elősegíti, hogy ellentétek támadjanak és rivalitás keletkezzék Moszkva és Peiping között. Hangoztattuk, hogy a kínai kommunisták sokkal hithűbb kommunisták, semmint valaha is Ázsia titoistáivá legyenek.) Ez most újólag bebizonyosodott a kínai kommunistáknak Tito, a titoizmus és Nagy Imre elleni magatartásából is és kétségtelen, hogy Nagy Imrének azért is kellett meghalnia. Kruscsev azért mondotta ki rá és társaira a halálos ítéletet, hogy a kínai imkbuzgó kommunistáknak koncot dobjon, kiegyensúlyozza saját eretneki bakklövéseit és megtarthassa pozícióját. Kruscsev halálba küldte Nagy Imrét, hogy kellő nyomatékkai legyen érvénytelenítve saját formulája, amely megengedte egy kommunista uralom alatti országnak, hogy a “saját adottságai szerint építhesse” a kommu-Levelek bői Legnagyobb sajnálatomra be kell jelentenem, hogy a múlt háborúban összeszedett betegségem miatt el kell hagynom Tasmaniát, mert az időjárás nagyon igénybe veszi egészségi állapotomat. Nagyon sajnálom Tasmaniát, mert a kilenc év alatt öszsze nőttem romantikus tájával, barátokkal ellenfelekkel, mert ha voltak is itt nehéz napjaim, de voltak kedves idők is, amit az ember nem-könnyen felejt el. Mert én ha nem is hivatalosan, közel tíz évig vezettem itt a Szt- István Bajtársi Kört, ill. a királyhűek csoportját, ami ma oly számottevő itt, hogy a NAGY, KIRÁLYI MAGYARORSZÁG OTTÓ ŐFELSÉGE JOGARA ALATT mindenkor számíthat rá. Ebben a nehéz, de a szívemet teljesen betöltő, részemre gyönyörű munkában nagy segítségemre voltak elsősorban id. Shuster Béla volt őrmester, akit még megboldogult IV. Károly őfelsége nevezett ki és ő nizmust. Nagy Imre ezen nem ment túl, amikor elküldte a semlegességet bejelentő táviratot az Egyesült Nemzeteknek. De túlment rajta, amikor beleegyezett, hogy szabad választások legyenek, mert a szabad választások nem a kommunizmus “építéséi”, de bukását jelentik. Nagy Imre túlmesszire ment el a kommunista felfogás szerint, — de az első felbíztatást, a külön utakon járásra fellníjtást Kruscsev Titonak adott formulájától kapta! És ez a felbújtó imit egyben az ítélőmester is, aki kimondta reá a halált... Nem ismert irgalmat, húsz évet, vagy életfogytiglant, holott magának is része volt abban, hogy Nagy Imre eljutott odáig, ameddig eljutott! * Az ' Egyesült Nemzetek, mint emlékezetes, öt kisországból álló vizsgáló bizottságot küldött ki a magyar szabadságharc ügyének kivizsgálására. A bizottság annakidején közel száz menekült szabadságharcost hallgatott ki. Megtette jelentését s ennek alapján hozta meg a közgyűlés 1957 szeptemberében a tizenkettedik, szintén eredménytelen határozatát a Szovjet ellen. A bizottságot most feltámasztották Nagy Imre és társai kivégzése körülményeinek kivizsgálására. De Moszkva és Budapest megtagadott minden felvilágosítást, újra azzal, hogy ez “belügy” A yaltai és potsdami egyezmények, a magyar békeszerződés, az Egyesült Nemzetek charterének megszegése mind-mind “belügy”. . . A bizottság most új jelentésre készül, de csak — az őszi közgyűlésre. Ettől ismét nem sok várható. Kezdettől az Egyesült Nemzeteken KÍVÜLI akciót láttunk kívánatosabbnak, s most is ez az álláspontunk! volt az akkori hadsereg legfiatalabb őrmestere, és Ágoston Attila volt rep. hadnagy. Most távozásom alkalmával a nem hivatalos, de hivatott vezetést Ágoston Attila barátom veszi át, aki fiatal, jó magyar s szíve tele van őfelsége iránt tiszta idealizmussal. Maradok Őfelségének mindhalálig hű katonája, a főszerkesztő úrnak pedig igaz híve: Hobart, 1958. június 16. GYÖRGY FERENC “HANGOK A ROMOK ALATT” címen most jelent meg CSIGHY SÁNDOR az emigráció legigazabb és egyben legművészibb költőjének UJ VERSESKÖNYVE ÁRA: $2.00 Rendelje meg a szerzőnél: Csighy Sándor, 1717!ú Jackson Ave; New Orleans (La.)
