Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
VOLUME XV. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y. 1958 JULIUS No. 7. SZÁM “M eg fa g yva bár, Nagy háborús feszültség ile törve n em.,»9 a Középkeleten Lapzártakor jelentik: Július 14.-én forradalom tört ki a Középkelet egyik nagyterületű, gazdag, különösen olajdús országában, IRAK-ban. Faisal Nyugat-barát királyt és több miniszterét megölték. Kruscsev és Nasser azonnal elismerték az új forradalmi kormányt. Az iraki forradalom híre nyomán az Egyesült Államok 5 000 főnyi Marine-katonát küldött Lebanon védelmére. E kis ország Nyugat-barát elnöke Chamoun már előzőleg kérte, hogy az Egyesült Államok küldjön katonai segítséget az országban garázdálkodó forradalmi guerilla-csapatok ellen, amelyek száma egyre növekszik, szerinte Egyiptomból való tervszerű beszivárgás révén. Mivel minden jel szerint Nasser a Középkelet kis arab országait beolvasztani törekszik az Egyesült Arab Köztársaságba (melynek eddig csak Egyiptom és Szíria a tagjai), az irak-jordáni únió egyedül maradt része nevében Hussein jordáni király angol katonai segítséget kért és kapott esetleges támadás elleni védekezés céljára. Az Egyesült Államok összehívatta az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsát és olyan E.N. rendfenntartó csapatok azonnali kiküldését kérte, mint amelyeket az E.N. kis semleges országok katonáiból összeállítva a Gaza-szegély biztosítására kiküldött. Ily csapatok kiküldése után, — jelentette be Cabot Lodge amerikai fődelegátus, — az Egyesült Államok vissza fogja vonni katonáit Lebanonból. Cabot Lodge későbbi felszólalásában utalt arra, hogy a Szovjet nagyszabású destruáló tervet hajt végre a Középkelet országaiban azon végcéllal, hogy a Középkeletet bolsevizálja, s az Egyesült Nemzeteknek ezt meg kellene állítania, különben az E.N.-re összeomlás várna. ■— Sobolev, Szovjet delegátus éles felszólalásokban támadta az- Egyesült Államokat, követelve csapatai azonnali kivonását Lebanono ból, mert további ottmaradásukat a Szovjet ‘nem nézhetné tétlenül”. Amikor e sorokat írjuk, a Szovjet azon esetre, ha a biztonsági tanácsban kudarc éri, rendkívüli közgyűlés azonnali összehívását akarja kérni azon reményben, hogy az afro-ázsiai országok és a semlegesek segítségével sikerül kiparancsoltatnia az amerikai illetve angol haderőt Lebanonból és Jordánból. ★ A Szovjet vádat emel, kígyót-békát kiált és fenyeget Amerika ellen, hogy “beavatkozik” Lebanonban. Honnan veszi az erkölcsi illetékességet ehhez, j | amikor ő maga 1956 október-novemberében Magyarországon ‘“felkérésre” nemcsak beavatkozott a KOMMUNIZMUS FENNTARTÁSA ÉRDEKÉBEN, de tankjai ezrével és hordái tízezrével gyilkolt és vérbe gázolta a magyar nép akaratát?! Ezzel szemben Amerika most a lebanoni elnök hívására a SZABADSÁG, TÖRVÉNY és JOG RENDJE VÉDELMÉRE küldött csapatokat, — a vérontás elkerülésére! Nem kétséges, melyik oldalon van az igazság, s melyik oldal az, amely szemérmetlen vakmerőségével egyre kihívóbb, világuralmi törtetés mohóságával feszíti túl a húrt. •. Igen jellegzetesen a moszkvai rádió jelentette június 17.én elsőül, hogy kivégezték Nagy Imrét, az 1956-os szabadságiharc választási kabinetjének elnökét és Maiéter Pál tábornokot a forradalom egyik katonai vezetőjét, aki Nagy Imre hadügyminisztere volt, továbbá Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet, az azóta “Népszabadsággá” \ edlett “Szabad Nép” központi pártnapilap belső munkatársait. Csak órákkal később jelentkezett a budapesti rádió is imigyen : ‘‘A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze Nagy Imrét és bűntársait a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntetőeljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. Titkos államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat. Nagy Imre 1956 januárjában írt “Néhány időszerű kérdés*’ című dokumentumában a népi demokráciával szemben álló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul. Szervezték a Petőfi Kör népidemokrácia ellenes megmozdulásait. Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő.Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg. Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával. Nagy Imre november 2.-án kabinetjét átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit és az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, Maiéter Pál. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József és társaik nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből tovább küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására- A legfelsőbb bíróság népbírósági tanácsa a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért: Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet tizenkét évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt hat évi börtönre. Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre. Dr. Szilágyi Józsefet halálra. Jánosi Ferencet nyolc évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst öt évi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.” * Holmi titkos szervezkedés, “összeesküvés” művének próbálják átminősíteni, degradálni a magyar nép spontán kirobbant nagy szabadságharcos nekifeszülését, amelyről tudja az egész világ, hogy nem volt előkészítve, nem néhányak, hanem a nemzet megmozdulása, hősi felkelése volt a tűrhetetlen zsarnokság ellen. Mindszenty bíboros változatlanul a budapesti amerikai követségen van. A Nagy Imre elleni vádiratban mint Nagy Imre “összeesküvő bűntársa” szerepelt és a kormány, ha módjában volna, új vádanyaggal lépne fel ellene. Nagy Imre és halálraítélt társai kommunisták voltak. Nagy Imrét a kommunisták nevezték ki miniszterelnökké s a nemzet elfogadta egy választási kormány elnökéül, mert átállt a népakarati többség szabad érványesülése, a nemzeti önrendelkezés, a .Szabadság harcosai oldalára és deklarálta a nemzet függetlenségét, a Szovjet és a Nyugat közti semlegességet, különállást. Mint kommunistáktól, egy világ választott el bennünket tőle és kivégzett társaitól, de megtagadták a kommunizmust és a moszkvai zsarnokságot, elfogadták a rendszer halálát jelentő szabad választások eszméjét és ezért ölette le őket Moszkva és a pesti vörös gauleiter-társaság, kivált, hogy mindvégig férfiasán vonakodtak elismerni “bűnösségüket”. Szembefordultak a népüket eltipró zsarnoksággal s a zsarnokság őket is vérbe taposta, mint a Szabadság sokezer, a harcban megölt vagy “ítélettel” meggyikolt hősét, hogy MÉLYEN ELTAPOSSA A MAGYAR SZABADSÁGVÁGYAT. Tragédiájuk e szabadságvágy remélt győzelme szolgálatában következett be, e szabadságvágy igazságát, őserejét jelképezi.
