Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-07-15 / 7. szám
2 "K R Ó N I K AM 1958 ijulius ÉRTE kerüllek hóhérkézre s ezérl a nemzet meggyászolja, siratja őket is, együtt a névtelenek dicső tömegével. -De Moszkva végtelenül és balgán téved, mikor azt hiszi, hogy ez állami gyilkosságok elriasztják, eltántorítják, megtörik szabadságakaratát! Még olyan régi harcos tudományos kommunista, mint Nagy Imre sem tudott végleg elzárkózni az emberi és nemzeti szabadság eszméjének megbűvölő igazsága, erkölcsi fölénye elől. Áldozatul esett, Moszkva leölette, -— hogy a maga eszmei E cikk “Execution of Hungarian Patriots” címen jelent meg Kanada vezető lapja, a torontoi Globe & Mail 1958. június 21.-i számában. Nagy Imre és társainak kivégzése tanulságos leckéül kell, hogy szolgáljon minden olyan NEM kommunista részére, aki nem törődve a történelem tényeivel és a jelen eseményeivel, még mindig dédelgeti a kiengsztelődés gondolatát a Moszkva uralma alatt álló kommunista rendszerekkel. Mindennél megdöbbentőbb Nagy Imre kivégzésének a híre. Nagy Imre ugyanis maga is kommunista volt, tudós férfi, aki Oroszországban nevelkedett és akkor tért vissza szülőhazájába, amikor a vörös hadsereg elfoglalta Magyarországot. Nagy Imre nem vöt vezére az 1956- os magyar szabadságharcnak, de engedett annak az elsöprő erejű magyar népi megmozdulásnak, amely a nemzeti függetlenség és az alapvető emberi szabadságjogok visszaállítását tűzte ki céljául. Múltjánál fogva kommunista Nagy Imre jóakaratéi férfiúnak és Magyarország végül is hű fiának bizonyult, mert képes volt szembefordulni a dogmatikus kommunizmussal, amikor az nyilvánvalóan csak idegen elnyomást, általános nyomort és rabszolgaságot hozott saját népe számára. De Moszkva szemében árulóvá lett Nagy Imié, mert elkövetett két megbocsájthatatlan bűnt: november 1.-én felmondta a varsói szerződést és három nappal később az Egyesült Nemzetek közbelépését kérte a szovjet katonai támadás ellen. Nagy, Maiéter és társaik kivégzése Magyarország legutóbbi történelmének egv új tragikus fejezetét jelenti. Az elmúlt 14 év alatt a legkülönbözőbb árnyalathoz tartozó magyar hazafiak megszakítatlan sora, katolikus és protestáns papok, katonák és civilek, jobboldali, baloldali vagy középutas politikusok egész sora estek áldozatul kudarcáért bosszút vegyen. De az Eszme, amelyért most e kommunisták is, önmagukkal meghasonulva, mártírságot szenvedlek, e történelmi súlyú megtérésük erkölcsi jelentősége révén új dicsőséget, elégtételt, előrehaladást, erősödést ért el. Az Eszmét nem lehet sem tankokkal és fegyveres hordákkal, sem golyóval és bitófával kivégezni, a SZABADSÁGVÁGY ÉL, HAL HATATLAN: kitartva a lelki ellenállásban, az együttműködés szabotálásában, végül diadalmas fénnyel fog túlélni minden önkényt és zsarnokságot! Iz idegen elnyomásnak, miután Magyarország 1944. márciusában elvesztette állami szuverénilását és nemzeti függetlenségét. A nyugati világ számára azonban memento ez a brutális cselekedet, hogy a “békés együttélés”, “barátságos kapcsolatok” szépen hangzó szavai mögölt ott áll továbbra is teljes merevségében a hajlíthatatlan kommunista magatartás az osztályellenségekkel, vagy a pártvonaltól eltérőkkel szemben és ott lebeg változatlanul végcélként a kommunista világuralom. Ezért kell lelkileg meggyöngíteni és — ha szükséges — fizikailag is megsemmisíteni azokat, akik nem követik feltétel nélkül a mindenkori moszkvai főnököktől szentesített párt-receptet-A tervezett csúcs-konferencia előtt a magyar “lázadók vezetői” kivégzésének bejelentése kétségkívül nagy jelentőségű. Nyilvánvaló, hogy a bejelentés időpontját előre megfontolták és annak várható hatását pontosan lemérték. Ez azonban jogosan kelti bennünk azt a gyanút, hogy egy új tirannus, vagy a pártfőnökök egy fanatikus csoportja ragadta magához a hatalmat a moszkvai kulisszák mögött. Ez az új hatalmi erő a belpolitika mezején visszatérést jelent a sztálini korszak kíméletlen módszereihez, nemzetközi vonatkozásban pedig előkészítheti a kommunista blokkot a ‘kapitalista” világgal való leszámolásra. Elvégre is — így okoskodhatnak Moszkvában — a győzelem esélyei nálunk vannak: Európa és Ázsia kétharmada, egy milliárdnyi népességgel ma szilárdan Moszkva hatalma alatt áll, míg az ellenkező oldalon az Amerika vezetése alatt álló szabad nemzetek szövetsége mindössze 400 milliót számlál, a világ népeinek többi részét pedig az “el nem kötelezett" (“uncommit ted”) nemzetek alkotják, melyek — így számítanak Moszkvában — a kommunista oldalhoz fognak csatlakozni, amint a hadi szerencse melléjük szegődik. A magyar hazafiak kivégzése egy aggresszívabb szovjet politika előjátékát jelentheti, amely a harmadik világháború közeli kitörését idézheti elő. ■k Tizenhárom esztendő telt el a második világháború vége óta, de a nagy győzelem az Egyesült Nemzetek alapokmánya valamikor sokat ígérő paragrafusai mellett sem hozta meg a békét az emberiségnek. De ne is várjon senki békét mindaddig, amíg a világ több, mint egyharmada egy zsarnoki rendszer vaskezű uralma alatt áll s amíg ez a félelmetes hatalom elnyeléssel fenyegeti a másik kétharmadot is, amint-erre az alkalmat elérkezettnek látja. A “békés együttélés” íkoegzisztencia) elvének az elfogadása csak ideiglenes megoldás lehet a nemzetközi feszültség csökkentésére; ez azonban lényegében a rabszolgaságnak min “bejegyzett ténynek” az elfogadását is jelentené és a vereség beismerésével, a megadás-Ki miben vétkezik, abban bűnhődik! — tétele vágta meg az embert, amikor a bolsevista párt-klikk hatalmi mániája újabb áldozatokkal gyarapította bűn-listáit! Talán Nagy Imrének és Maiéter Pálnak kivégeztetése nyitotta ki azt a fertelmes hatalmi-züllöttséget, amit a világtörténelem folyamán még alig tapasztaltunk. Ez az embertelen genocidum megrázta még az ellentábor gondolkodóit is, mert itt, már gálád és elvetemült cinkosokkal áll szemben a nagyvilág! A teoretikusan kiképzett Nagy Imre, aki 30 évet töltött a bolsevista káderekben és katedrákon, íme áldozata lett az emberiség ellen 40 év óta elkövetett vétkeknek. Bűnhődnie kellett, nem azért, mert bolsevista elveit feladta volna és a megigazulás útján kereste volna az igaz ember távlatait, hanem azért, mert mint magyarkommunista a kommunista proletár-paradicsomot a magyar viszonyoknak és megköveteltségeknek természetes szemszögéből akarta megpróbálni. Legyilkcltatása érdekes és kijózanító tényállásokat vetített minden látó és gondolkodó ember elé! Nagy Imre és Maiéter Pál kiirtása két dolgot tisztázott: 1.) nincs és nem lehet más bolsevizmus, csak, amit az éppen hatalmon lévő, szerencsésebb hatalmi csoport aktuálisnak és uralmához szükségesnek és elengedhe tétlennek Iát. (Ez titok!) 2 ) és minden kommunista, csak propaganda-figura lehet az éppen Moszkvában dőzsölő pártbasák véres és elszánt mancsaiban. Vagyis a teoretikus és konsal volna egyenlő. Csak arra volna jó, hogy harc nélkül segítse a kommunistákat a végső győzelem felé vezető úton. Cato Censornak’a római szerátns előtt szüntelenül ismételt i. Kimét, melyben a béke érdekében Carthago hatalma megsemmisítésének szükségességére figyelmeztette a rómaiakat (“delenda est Carthago”) a pun fővárosban egy “háborús uszító” kijelentéseiként könyvelhették el annak idején. A rómaiak mindamellett megfogadták intelmét és Carthago hatalmát megsemmisítették. Cato Censornak pedig igazat adott a történelem, mert a döntő győzelem a római kultúra és civilizáció egy új korszakának a kapuit nyitotta meg a Földközi Tenger tájékain. Az előttünk álló jövő lehetőségeinek döbbenetes atmoszférájában csak az e nagy római államférfiú alakjában megtestesült INTRANZIGENS LELKŰDET mentheti meg a mi világunkat a Szabadság számára! BORSI TIVADAR zervatív marxizmus, csak hamis máz és ostoba fitogtatás a bámuló és beijedt nagyvilág felé! Nagy Imre élete és liquidáltatása kegyetlen ráolvasás a vezető nagyhatalmak kormányaira, hogy az emberi jogokat biztosító kartákat és döntéseket nem tartják be és így vérszemet kapott a bolsevista, moszkvaigóc megjátszani és végigjátszatni a modern macska-egér harcot ! Itt nem kis lélektani manőver szövi hálóját az örökösen, csak tárgyaló kormányfőkre és a még szabad nemzetekre! ★ A tétel világos ma már! a.) ellophatok és fogságban tarthatók: civil emberek, tudósok és katonák, akikért az egész szabad világ nem érez többé lelkiismeret furdalást és “a béke minden-áron” defetista magatartással tűri, megkínzatásukat, átterrorizálásukat és aknamunkákra való későbbi bevetésüket. Mert világosan mutatja Nagy Imre esete, aki, mint fiatal katona került fogságba és így nem igaz, hogy önmagától kommunista volt! Annak kellett lennie, mert nem volt kiszabadulási lehetősége és mint tehetséges fiatal magyart átnevelték és adott időben bevetették. Minthogy a vér nem válik vízzé, az adott nehéz és kegyetlen években húzta a bolsi igát és kollaborált, mert nem adtak salvus conductust számára! Az ÁVO kopói állandóan a nyomában voltak. A bolsevista taktika alattomosságával vezette a kormányt a Malenkov-éra alatt, amikor a népjobbléti cikkeket gyártották és az ereszd-meg enyhülési fázis Uj drámai Memento a Nyugat számára A bolsevista Damokles kard
