Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-06-15 / 6. szám
1958 junius "KRÓNIK A" 9 de kegyelem is megvillogtatja itt, nem mindennapi karizmait. Az igazságra vezérlő Kalauz pázmányi stílusa és erélye, a diadalmas világnézet hatalmas távlatai a prohászkai átélések szépségeivel. Isten a történelemben schützi-érvelései és a világhódító kereszténység banghai lángja a Modern Kalauzban meghozták végre az elszánt és az időtérző harcosnak modern üzenetét és harci riadóját! A megteremtett világ letagadott és megkevert harmóniájáért, a kiforgatott ember emberméltóságáért és a halálra ítélt társadalmunkért ragadott pennát, hogy a jól-látó harcos és harcász megingathatatlan hit-fegyverzetével és a magáradöbbent ember elszánásával állítsa vissza “az isteni hadrendek” megzavart hadait! Erőlemérése és bátorsága az igazságnak és az emberi léleknek, a hitnek és az örök értékeknek eleven és kiapadhatatlan forrásaiból táplálkozik, ahol, mai életünk háborgó tengerén felújít ja,a megváltói szavakat, ‘ne féljetek kicsinyhitűek”, ne aludjatok, de végre fogjátok meg azokat az evezőket és vágjatok neki a hullámoknak, akkor nem merültök el, hisz én veletek vagyok, ha ti is munkálkodtok, mint az én mennyei Atyám! Tüzet hoztam és mit akartok mást, hogy a világ is erőre kapjon és több életetek legyen! A Modern Kalauz a lelki intelligenciának és a gyakorlati kiállásnak klasszikus alkotása, amelynek történelmi küldetését a jövőnk fogja igazolni! Nagy munka és mindenkihez küldetése van! Vegyétek és olvassátok, hogy minél előbb elinduljon társadalmunk és jövőnk kiharcolása! P. SZELÉNYI IMRE VITA FORUM: AiinaK ellenére, hogy az olvasóközönséget rendszerint nem érdekli az Íróknak egymásközti vitájára, mégis kérnem kell, hogy hogy az alábbi soraimnak helyt adni szíveskedjenek, mert Dr. Bácsy Pál ezredes ur tizhasábos cikkének meg nem válaszolása az abban foglaltak elismerését jelentené. A pittsburgi Magyarságban megjelent és az önök felkérésére újra közölt cikkem, a Krónika januári számában hozott intervju hatása alatt Íródott. Azt vélvén, hogy a Magyarság közönségének nem minden tagja olvassa a Krónikát is, ezért helyesnek tartottam az intervju lényeges részeit cikkemben idézni. Közölt soraimban azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy az intervjuban a magyar emigráció magatartása számára körvonalazott elvek sokkal megfelelőbbek és alkalmasabbak a követésre, mint a már nem létező pártok és azok kiérdemesült volt vezéreinek célkitűzései. Ma is fenntartom azon nézetemet, hogy az ajánlott magatartás, mint egységes alap elfogadható és követhető minden emigrált magyar által. Függetlenül attól, hogy annak idején milyen politikai párthoz tartozott és függetlenül attól is, hogy mai felfogása szerint mily politikai, kormányzati rendszert, vagy államformát tartana helyesnk a felszabadulandó Magyarország számára. A cikk végén kijelentettem, hogy réazemről feltétel nélkül csatlakozom az intervju elveihez s elgondolásához és azt kérdeztem, hogy ebben ki követ engem. Cikkemben nem beszéltem sem a demokráciáról, sem a szólásszabadságról, hanem szorosan ragaszkodtam a Krónika cikkének gondolatmenetéhez, tehát ha Dr. Bácsy ezredes ur “nem követ engem”, úgy nem helyesli az intervjuban foglaltakat. Még egy kérdésre kell részletesebben kitérnem. A cikkíró azt javasolja, hogy az emigrált magyarság, tekintet nélkül befogadó hazájában nyert állampolgárságára, magyar politikai pártokat alakítson, belpolitikai agitációban vegyen részt és menjen vissza Magyarország felszabadulásakor szavazni. (Ha majd beengedik !) Közismert, hogy az emigráció nagy része befogadó hazájának álllampclgárává vált, melynek elnyeréséhez az állampolgári eskü letétele elengedhetetlenül szükségs volt. Mindenkinek bármikor jogában áll állampolgárságát megváltoztatni -ha felveszik- de addig mig állampolgársága fennáll; esküjében foglalt kötelezettségének eleget kell tennie. Nem csak azért, mert minden állam az esküszegést súlyosan bünteti, hanem azért is, mert keresztény felfogásunk szerint az eskü szent dolog, hisz Istent hívjuk tanúul. Ha az esküt semmibe veszszük, azzal egész erkölcsi alapunkat renditjük meg. Nem változtat a dolgon, hogy az állampolgársági esküt, ki lelkesedésből, ki józan megítélésből, ki opportuni tásból teszi le; az a fontos, hogy szabad akaratból történt és igy úgy Isten, mint ember előtt kötelező. Ezzel az esküvel nem mondtunk le faji hovatartozandóságunkról, ezt nem kívánták tőlünk, így szivünkön viselhetjük szülőhazánk és fajtestvéreink sorsát, de a magyar belügy már más dolog. Nem tudom, hogy más országok törvényei hogyan intézkednek, az USA-é szerint amerikai állampolgár, ki idegen állam polgári vagy katonai szolgálatába lép, vagy ott szavaz, automatikusan elveszti állampolgárságát. Ha nekünk kedves a befogadó hazánk adta előnyök, akkor a fair play elve alapján viselnünk kell annak kötelezettségeit is. Habár nem szűntem meg büszke lenni magyar származáA VILÁGHELYZET. A mérvadó amerikai köröktől időszerűnek egyáltalán nem tartott csúcskonferencia terve nemigen jut közelebb a megvalósuláshoz. Politikai megfigyelők azt hiszik, ez évben már aligha kerül rá sor, kivált nem a novemberi amerikai kongresszusi választások előtt. A nyugati szövetségesek moszkvai követei és a Szovjet-kormány közti napirendi előtárgyalások egyhelyben topognak. Ivruscsevnek már nem olyan sürgős a csúcstalálkozó, talán mert jelenleg nem sok kecsegtető jel van, hogy sikerülne olyan megegyezést elérni valamely kérdésben, amit a Nyugatnak aztán utólag alapos oka volna megbánni. Közrejátszik a franciaországi válság is. Párisban a folytonos kormányválságok és a negyedik éve húzódó algériai gyarmati háború megoldására önként ajánlkozott De Gaulle tábornoknak sikerült megszereznie a miniszterelnöki széket, sőt félévi időt, amely alatt a parlament kikapcsolásával kísérelheti meg az algériai kérdés megoldását és a folytonos kormányválságok lehettőségét elimináló alkotmányreformot, amely felett népszavazás döntene októberben. Amíg nem látszik tisztán, sikeres-e De Gaulle önként vállalt missziója, a csúcskonferencia nyilván nem lép a megvalósulás azonnali stádiumába. Kérdéses, De Gaulle folytatni fogja-e elődei politikai orientációját, noha amikor elfoglalta hivatalát, kijelentette, hogy Franciaország külpolitikai kötelezettségeit tiszteletben tartja. Dulles külügyminiszter július elején Párisban találkozik De Gaulle-lal. Július elejére szaktudósokból álló tudományos konferenciát hívnak egybe nukleáris bomba-kísérletek felfüggesztése tárgyában. Eisenhower elnök és Kruscsev között erre összhang áll fenn. Nincs kizárva, hogy az Egyesült Államok, miután ez évre tervezett bomba-kipróbálásai végükhöz közelednek, a Szovjet hamis békepropagandája ellensúlyozására hozzájárulna a kipróbálások egyidőre való felfüggesztéséhez, hosszabb távra azonban a Szabad Világ érdeke változatlanul az, hogy Amerika mielőbb utolérje a Szovjetet a nukleáris bombával felszerelt földrészközi távrakéta feltalálása terén, s hogy a nukleáris fegyvereket ne küszöböljék ki, nehogy a Szovjet a reguláris haderők dolgában fen álló számbeli túlsúlyával fölénybe jusson. Mac Millan angol miniszterelnök június második hetében Washingtonban tárgyalt Eisenhowerrel és Dullessel és azután úgy nyilatkozott, hogy Eisenhowerrel egyetértőleg az a véleménye, csúcskonferenciának csak akkor volna értelme, ha 1. némi eredmény “legalább a lefegyverkezés kérdésében” biztosra vehető, s 2. ha azon mindenről lehet beszélni, vagyis nem lehet orosz napirendi vétó. Ezek nélkül, — mondotta, — a csúcskonferencia csak komédia (“farce”) volna. Hozzátehetjük: a rabnépek, elsősorban a szabadságharcos Magyarország ügyének tárgyalása nélkül, miként azt a Szovjet kívánja, a Szabad Világ csupán fokozná a tehetetlen meghátrálás látszatát, amelyet az Egyesült Nemzeteknek a magyar szabadságharc ügyében hozott tizenegy határozata Szovjet részről történt prepotens semmibevétele keltett. Becsületügye a Szabad Világnak, hogy ha egyáltalán belemegy most a csúcskonferenciába, szabadon szóvátehesse a magyar szabadságharc vérbefojtását, — a második világháború utáni korszak legszégyenteljesebb gyalázatát! somra és 'arra, hogy mindkét háborúban módomban volt hazám iránti fegyveres kötelezettségemet teljesíteni, mégis akkor és amig az Egyesült Államok polgára vagyok, tisztességgel eleget akarok tenni mind annak, amit Amerika törvényei számomra előírnak. Kérésemet megismételve fogadják őszinte tiszteletemet JESZENSZKY IMRE Levelek ból Egy nagyon kedves római barátom révén (Kovách Gyula) most jutottam hozzá Lapjukhoz. A Lap hangja tetszik: őszinte, világos, alkalmas arra, hogy a szent célkitűzést propagálja. Az itt tanuló egyetemisták fiatalabb évjáratúak, a 12 éves kommunista uralom alatt, képzelheti kedves Főszerkesztő Ur, milyen nevelést kaptak a királyságot illetően. Még ma is, legjobb akaratuk ellenére sem sikerül bizonyos előítéletektől menekülniük, s ami a királyságot illeti, egyenesen nevetséges véleményük van. E dologról már többször vitáztunk, s bevallom a vitákban legtöbbször alulmaradtam mint legitimista, mert sajnos nem tudtam megfelelő ellenérveket felhozni. Lapjuk olvasása után több vita-ponthoz kitűnő segítséget kaptam, amelyet külön köszönök! Röviden: kérésem az, ha lehetséges, ennek a kis tizes egyetemista csoportnak küldjenek havonta egy példányt a KRÓNIKÁ-ból címemre. (Sajnos egyenlőre nem tudom megígérni, hogy fizetni tudok érte, mert minden fillérünket félretesszük, mert arról van szó, hogy megszűnik az ösztöndíjunk.) Ezek a fiúk tagjai lesznek a jövendő magyar középosztálynak, s politikai beállítottságuk éppen ezért számunkra nem le-
