Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-03-15 / 3. szám
1958 március "K R Ó N I K A" i 5 vetlen segítséget, ezt egyik oldalon az agresszív orosz politika, a másikon a nyugati blokk paszszív taktikája nem teszi lehetővé. De a szabad világ közvéleménye mégis sokat tehet a magyar kisebbségekért azzal, hogy problémájuk megoldásának szükségességét tudatosítja. Minél többen tudják meg itt, nyugaton, hogy van magyar kisebbségi kérdés s hogy az szervesen összefügg a szabad világ törekvéseinek és a demokrácia önvédelmi érdekeinek érvényesítésével, annál nehezebb lesz elkerülniük az érdekelteknek, hogy egv Európa-rendezés alkalmával ez a probléma is szőnyegre kerüljön. S ha két, balkezes rendezés után harmadszor végre életrevaló megoldást akarnak tető alá hozni, akkor Középeurópában a rendcsinálást a magyar kisebbségek problémájával kell kezdeni. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur, nagyon örülnék, ha kedves' lapunk ennek a szerény eszmefuttatásnak helyet adna s a magyar kisebbségi kérdést, mint eddig, úgy ezután is napirenden tartaná. Hazafias üdvözlettel Salzburg, Ausztria, március hó. VÉCSEY ZENO Magyarország történelme 1929-1945-ig C. A. MACARTNEY KÖNYVÉNEK ISMERTETÉSE Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ (ötödik rész) OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS KÜLÖNBÉKE - TÁRGYALÁSAI ROOSEVELT ELNÖKKEL ROOSEVELT MEGÍGÉRTE, HOGY MAGYARORSZÁG MEGTARTHATJA ÉSZAKERDÉLYT ÉS A FELVIDÉKI RÉSZT, HA IDEJÉBEN ÁTÁLL. Prof. Allan Nevins, a new yorki Columbia egyetem történelem tanára, a New York Times február 16. számában a következőket írja “The Telling of a Nation’s Story” (Egy Nemzet Történelme) című cikkében: “History sometimes stumbles, but it offers the only sure key we shall ever find to the complex world, the surest guide to judgment and the soundest set of standards.” (A történelem néha téved, de az egyetlen biztos kulcs, az egyetlen vezető és a legjobb mérték ennek az ellentétes világnak a megítéléséhez és felméréséhez.) Lincoln, Amerika talán legnagyobb elnöke, az Egyesült Államok kongresszusa előtt egyik beszédében kijelenti: “we cannot escape history,” s Lincoln kijelentésében nyilván arra célzott, hogy a történelem ítélőszéke előtt mindenkinek meg kell jelennie. Prohászka Ottokár “A Kereszténység és a Belső Élet” című művében pedig ezeket írja: “Nincs-e összekeverve a százados temetőben az anyaföld az ősök haló porával s a szántóföldön az esőcsepp a verejtékkel? Ki fogja a kettőt szétszedni tudni ? ... Szent és profán emlékek egy nagy történelmet alkotnak; — egyik hívogatja a másikat s valamennyit közösen felszítja a nemzet-szeretet.” Erről a történelmi múltról szeretnénk tehát az angol tudós, Macartney professzor könyve nyomán írni. * * * “Bárdossy László — írja Macartney — bukásának órájában megőrizte a hagyományos magyar loyalitást és fegyelmet.” (II- 88.) A kormányzó óhajára 1942. március 7.-én szanatóriumba vonulva, egészségi okokra hivatkozva beadta lemondását. A miniszterelnöki tisztséget ideiglenesen Keresztes-Fischer belügyminiszter látta el utána. Kállay Miklós március 10.-én tette le a miniszterelnöki esküt, ellátva egyidejűleg, egyenlőre csak ideiglenesen, a külügyminiszteri tisztséget is. A folytonosság megőrzésére Kállay kinevezése március 9. dátumot kapott. (II. 89.) ‘Kállay Miklós a szabolcsi Kállayak közül való volt és ez a tény egymagában is jellegzetessé tette őt minden magyar előtt” — jellemzi Macartney Kállayt. (II. 83.) Kállay Miklós 1887 január 23.-án született Kállósemjén az ország egyik legrégibb családjából, amely egészen a tizenegyedik századig pontosan vissza tudja vezetni csládfáját. A Kállayak, ha' vagyonban nemis, de származásban s hatalomban a legtöbb főnemesi családdal felvehették a versenyt. A fiatal Kállay Miklós az egyetemet Pesten végezte el, ahol államtudományi doktorátust szerzett. Külföldön, mint az akkori vagyonos osztály tagjai, sokat járt. Tehetsége és alkalmazkodó képessége révén hamar karriert csinált. 1927-ben főispán, 1929-ben kereskedelem- és iparügyi államtitkár és 1932 október 1.-én, Bethlen István ajánlására, Gömbös Gyula kormányában földmívelésügyi miniszter lett. Kállay, Bethlen, majd a kormányzó legszűkebb környezetéhez tartozott. Kállay Miklós, akárcsak Bethlen és a két Tisza, annak a liberális korszaknak volt a szülötte, amely 1914-gyel s az első világháborúval ért véget. Magyarországon ezt az érát pontosabban talán konzervatív-liberális korszaknak kell hívnunk. Szabadság Tudd meg: szabad csak az akit Szó nem butít, fény nem vakít. Se rang, se kincs nem veszteget meg. Nyíltan gyűlölhet, átkozhat, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg. Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem igér, nem hamisít. Nem alkuszik meg. Hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez, Nem nézi azt, hogy szép e, tetszetős-e, Sem azt, hogy kinek ki volt és volt-e őse. Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre, S embernek tudja azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki. Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos Tüzet fölöslegesen nem harangoz. Van mindene, ha nincs is semmije. Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemére húzott vaskalappal, Mindig merészen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal És győzi szívvel, győzi vállal Helyét megállja mindig, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt. De megmutatja olykor, hogy van ökle. Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműn, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, ki Oly áhítattal mondja ki, Mint Istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap, ínség, veszély, kín meg nem tántorít, És lelki béklyó többé nem szorít. Az akkor is, ha koldus, nincstelen. Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Hiába őrzi porkoláb, lakat, Az sose rab. ki lélekben szabad. Ilyen szabad légy! Ez nem könnyű játék, Szenvedj meg érte. Ingyen azt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, hol szózatát megértve Meghalni tudnak, s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz. S mindazt, miért más kínnal robotolt, önzőn magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz. Mint a virág, mely dús kelyhet kitárva Szétönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. A vér öntözte magból ha kikelt. Ápold! Vigyázz rá! őrizd! ünnepeld! Budapest, H. J. Amíg Bethlen politikája Tiszáék politikájának lett folytatása, Kállay Miklós már inkább tudatában volt a megváltozott időknek. De az új utak keresésében ő is mindig rendkívül konzervatív maradt. Kállay politikai pályafutásának ez a jellemző momentuma. Macartney a régi iskola konzervatív politikusának jellemzi Kállay Miklóst (I. 103) és ebben igazat kell adnunk az angol tudósnak. A Bethlen - Gömbös krízis tetőfokán Kállav tehát Bethlen mellett maradt és beadta miniszteri lemondását.. A kormányzó Gömböstől való elidegenkedésével Kállayt 1937-ben m. kir. titkos tanácsossá és a Felső Ház örökös tagjává nevezte ki és egyidejűleg kinevezte a m. kir.
